Miként azt a pislogás közbeni lélegzés nehéz-lélekölő feladatát sikerrel vevő kedves olvasóink kiókumlálhatták, írásunk több fontos filmes mozzanatról is lerántja a leplet. Magyarul: spoilerek következnek! Ergo, innentől kezdve ki-ki a saját felelősségére folytassa a cikket.
Nincs vele az erő
A 2019-ben bemutatott Skywalker kora kétségbevonhatatlanul hozta kasszáknál a Star Warstól okkal-joggal elvárható kötelezőt. Azonban ez vajmi keveset segített azon, hogy a hivatásos ítészek és a rajongók is egyetértettek abban, hogy az új trilógia záró felvonása egy egyedi ötletek nélküli, megfáradt kliséparádé. Ennek egyik, ha nem a legékesebb bizonyítéka Palpatine - a készítők lustaságát és igénytelenségét pazarul illusztráló - visszatérése, mivel erről a hajánál fogva előráncigált, ócska álcsavarról gyakorlatilag alig kapunk normális magyarázatot. Hovatovább, a Poe Dameron szájába adott - még a finoman fogalmazva sem átütő erejű dialógusaival hódító sorozat rossz átlagához mérve is suta - "Palpatine valahogy visszatért" mondat egyenesen közröhej tárgyává vált.
Pechünkre az efféle mesterséges fordulatpótlékok vagy más okból élvezhetetlen meglepetések más művekben sem ritkák - legújabb felsorolásunkban így ezekből válogattunk össze egy fonnyadt csokornyit.
Az a fránya fizika
Egy meghökkentő esemény az esetek javában éppen azért működik, mert hirtelen ráébredünk, hogy páratlanul ügyesen vezettek minket az orrunknál fogva. Mivel a nézőket olcsó húzásokkal nem nagy kunszt becsapni, ám egy logikusan felépített, ügyes-trükkös átverés a profi szakember mestervizsgája. Sajnos más kollégáihoz hasonlóan a Magasfeszültséget jegyző Alexandre Aja is engedett a könnyebbik út csábításának. Slasherjében színleg egy tagbaszakadt eszelős terrorizálja a Soral famíliát és a család legifjabb sarjának, Alexiának a barátnőjét, Marie-t. De a végén kisül, hogy a tettes a családhoz csapódott, ördögi terveket dédelgető, egyhetven körüli, izmosnak nem nevezhető leányzó. Aki az olcsó fortélyok kvintesszenciájaként természetesen megküzd a kizárólag a fejében létező gyilkossal, hogy a forgatókönyvíró-rendező a manipuláció magisztereként kenegethesse balzsammal az egóját.
A 2021-es Édes kislányomnál sincs fék a hülyeségvonaton. Ráadásul a kalauzt megverték és kidobták a mozgó járműből, míg a masiniszta az életéért rettegve gátlástalanul kollaborál a tébolyult követeléseiket teli torokból harsogó utasokkal. Hiszen azt látjuk, hogy a felesége halálát megbosszulni igyekvő, Jason Momoa által megformált Ray Cooper hosszabb-rövidebb megszakításokkal laposra veri a kapzsi gyógyszeripari guru, Simon Keely fogdmegjeit. Valójában viszont a lányát, a poszttraumás stressz szindrómája miatt tévképzetektől szenvedő Rachelt alakító, százötvenöt centis, és vasággyal is maximum ötven kilós Isabela Moner tesz rendet a pribékek hordái között. Hogy ellenlábasai miért is nem iktatták ki fél kézzel a pillesúlyú mániákust, az nem derül ki.
Unalom és agyrém
Persze, tartozunk annyival a tényeknek, hogy az efféle, a semmiből lecsapó blődliknél is van rosszabb. Jelesül, ha egy, az első perctől kezdve teljesen evidens marhaságot próbálnak meg a misztikum és a rejtély lila ködébe burkolni. A 2005-ös Bújocskára már esélyesen a rajta dolgozók sem emlékeznek - ez a többre, szebbre és jobbra hivatott Robert De Niro, illetve Dakota Fanning kettősére is igaz. John Polson az izgalmat vagy borzongást takaréklángra csavaró thriller-utánzatában a színésznő veterán pályatársa édesanyja váratlan jobb létre szenderülése után nem túl fényes kedvű gyermekének bőrébe bújik bele. A tragédiát nehezen feldolgozó kettős helyzetét elsősorban az árnyékolja be, hogy az aggódó apát aggasztja, hogy szeme kicsi fénye egyre gyakrabban beszél képzeletbeli barátjáról, a brutális Charlie-ról. A pszichológusként praktizáló pátriárka megannyi gyanús nüanszot vesz észre, és hamarosan kegyetlen macska-egér játék veszi kezdetét. Tagadhatatlanul érdekes alaphelyzet. Csakhogy, a párját ritkítóan suta kivitelezés folyományaként a kevés IQ-val bírók is bő öt perc után óhatatlanul kitalálják, a cimbora az orvosi kezelésre szoruló papa hasadt személyiségének kevésbé jámbor fele.
A prímet ellenben vitathatatlanul a 2011-es Speciális alakulat viszi. Adamo P. Cultraro alsópolcos akció-krimi hibridjében egy használaton kívüli hangárban edző SWAT-osztag tagjai pechükre egy árulót kivégző gengszterekkel futnak össze. Pontosabban, mi ezt hisszük, mivel a haramiák hidegvérrel fejbe lövik a nem túl meggyőzően hadováló, nyakig sáros Kennyt. Ám ő a későbbi események tanúbizonysága szerint örökölte South Parkban tevékenykedő névrokona különleges képességét. Elvégre, hiába eresztettek golyót a kobakjába, az csupán a titokban beépített nyomozóként ügyködő férfi elterelő manővere volt - ezzel ő maga hetvenkedik a fináléban. Hogy a direktor drága mamája mennyit csuklott Obama elnökségének harmadik évében, arról nincsenek hiteles információk, de a publikum mérhetetlen mázlijára csemetéje többet nem kísérletezgetett ezen a területen.
Az a bizonyos világhírű
Záróakkordként, aligha mehetünk el az itthoni szinkronszakma egy, az élményt előbb orvul elgáncsoló típushibája mellett. Egyik-másik alkotásnál központi elem, hogy a háttérben manipuláló, rejtélyes bosszúálló vagy elvetemült pszichopata a szereplőgárda egyik ártalmatlannak tűnő tagja. Ám, hogy ne lehessen olyan könnyen összerakni, hogy ki is a báránybőrbe bújt farkas, a delikvens hangját eltorzítják a kulcsepizódoknál, hogy megőrizzék az inkognitóját. Ez egy igen ötletes, egyben triviális megoldás - ezért szomorú, költségminimalizálásra törekvő, vagy munkájuk minőségével mérsékelten foglalkozó hazai illetékesek gyakran ezt a roppant alacsony lécet sem képesek megugrani.
A Nincs kettő négy nélkül esetében sokat nem von le az élvezeti faktorból, hogy a nem teljesen süketek egyből rájönnek, hogy a Coimbrák esküdt ellensége Olympia Chavez. Sőt, a poénfaktort még némileg fokozza is, hogy a harctéren csúnyán elbukó Van der Bosch parancsnok következetesen uramozza a karaktert.
De a Közönséges bűnözőknél nincs okunk vigasságra. Keyser Sözének az identitása jószerivel a kezdet kezdetétől egyértelmű, mert akkor is a hangját Verbal Klintnek kölcsönző Forgács Pétert halljuk, amikor az alvilág császárának nem vehetjük ki a vonásait. Sajnos senkinek sem jutott eszébe, hogy jobb lenne, ha inkább mással pótolnák, vagy az érintettek egyszerűen magasról tettek az egészre.
Hozzájuk hasonlóan az 1997-es A gyűjtőn dolgozó csapat sem dicsekedhet: az aberrált Casanova kiléte legfeljebb a süketeket lepi meg.
Ti mikkel bővítenétek még a listát?