Elég egy pillantást vetni Letts Gyilkos Joe-jára (melyből 2011-ben William Friedkin rendezett egy igazi vadállat-filmet) és máris ráncolhatjuk a szemöldökünket az Augusztus Oklahomában előzetesének láttán. Vidám hangulatú, úgynevezett "Oscar-bait"-filmnek néz ki, de a látszat ne tévesszen meg bennünket. Tracy Letts még mindig harap, provokál és fekete humorával szórakoztat a maga módján.
A film egy családot állít a középpontba, melynek tagjai régen szétszéledtek és nem is foglalkoznának egymással, ha nem tűnne el az író/költő férj/apa. A hirtelen eltűnés és a még hirtelenebb történő elhalálozás összehozza a családot, de nem úgy, ahogy a néző elsőre gondolná. Szó nincs arról, hogy egy melodramatikus hangvételű összeboronálásnak lennénk szemtanúi. Kibékülések és megbocsátások híján amit látunk, az egy még durvább összemorzsolása az idillinek korántsem nevezhető összejövetelnek. A család immáron csak a random genetikának köszönhető, különösebb érzelmi kötődés nem létezik. Ez kérem szépen, minden idők egyik legkaotikusabb családi vacsorája.
Színdarabból filmet készíteni mindig necces és veszélyes bravúrnak számított, hiszen mi arra a garancia, hogy az erősen dialógus-központú médiumot át tudják megfelelően ültetni a mozivászonra anélkül, hogy a játékidő egészében azt éreznénk: egy színházban vagyunk. Persze óriási előnnyel indul az, aki össze tud hozni egy színpompás, csupa tehetségből álló színészgárdát. Az se hátrány, ha ezek között a színészek között ott van Meryl Streep, aki eddig pályája során szinte sose volt kevesebb, mint zseniális. Ez természetesen erre a játékára is vonatkozik, ha nem jobban, mint az eddigiekre. A környezetének minden egyes tagját lelki tortúra alatt tartó asszony szerepében valósággal brillírózik (tudom, tudom, hányszor leírták már ezt a jelzőt az alakítását illetően), és minden egyes megmozdulása, megszólalása világklasszis lecke kritizálásból és megmondásból.
A magát "igazmondónak" tituláló nő mindenről megmondja a maga véleményét, de senkihez nincs egyetlen kedves szava. Magának való természetéből fakadóan addig nem nyugszik, amíg konzekvensen el nem marja maga mellől az egész családot. A filmben szinte fel sem merül annak a reménye, hogy ez a família valaha egy lesz, a kötődés már régen nincs meg, az egyedüli naiv lélek, aki még hisz ebben, az a Juliette Lewis által játszott lánytestvérek egyike. Figurája annyira naiv és annyira együgyű, hogy már szinte fáj. Éleslátásból egyes.
Az Augusztus Oklahomában - hangvételét tekintve - egy szabadszájú, cinikus és keserű dráma, amely szerencsére egy pillanatra sem vált át giccses melodrámába. A fekete humort sem mellőzi, ennek köszönhetően a főszereplők marakodásai sokszor egyszerre viccesek és fájóak: az emberiség lassú, de biztos rothadásának lehetünk szemtanúi, melyet a család nevezetű mikrouniverzumon keresztül láttat az író. A karakterek kétségbeesetten próbálják megfejteni, hogy melyik banánhéjon csúszott el az életük - ha egyáltalán meg akarják tudni. A teljes lelki boldogság, mint olyan, még csak nyomokban sem található, vagy ha mégis, akkor az soha nem valósulhat meg (ilyen Ivy és Little Charles kapcsolata).
Meryl Streepről már tettünk említést, így eléggé igazságtalan volna, ha a lányát alakító Julia Robertsről megfeledkeznénk. A jobbára romantikus komédiákban feltűnő, millió dolláros mosolyú színésznőről megoszlanak a vélemények, itt azonban szerintem még azokat is meggyőzi erőteljes játékával, akik az eddigiekben tartózkodtak a filmjeitől. Akik pedig itt szerették, azoknak melegen ajánlok egy másik dráma-filmet, a Közelebb című Mike Nichols által rendezett produkciót. Meryl és Roberts remekelnek együtt, ez pedig tény és kész. Bár az is tény, hogy Meryl kapja inkább a nagyobb kihívást jelentő jeleneteket. De nem, nem kell félteni Robertset se. Tud ő játszani, ha akar. Az, hogy külön-külön nem emelem ki a többi színészt, nem jelenti persze azt, hogy ők ne lennének emlékezetesek. Ewan McGregor gyenge jellemű férj-karaktere, Abigail Breslin minden szülői gondoskodást nélkülöző tinije, Benedict Cumberbatch mimóza-lelkű figurája és Chris Cooper józan ítélőképességű karaktere egytől egyig emlékezetesek és funkcionálisnak bizonyulnak.
Hogy kinek ajánlom az Augusztus Oklahomábant? Azoknak, akik szeretik Edward Albee és társai műveit, akik odavannak a cinikus, párbeszéd-centrikus alkotásokért, amelyek egy remek színészi gárdával karöltve mutatják be az emberi hülyeséget és a gyengeséget. És azoknak, akik imádják Meryl Streepet, nyilván.