Hirdetés

Visszatekintő: Hipervándor

|

Amikor még úgy volt, hogy Hayden Chistensenből világsztár lesz és teleportálni menő.

Hirdetés

Minden jól indult és adott volt egy sikeres könyvadapatációra, hiszen rendezőként Doug Liman ugrott be az első Bourne után, de még A holnap határa előtt. Színészként érkezett nem sokkal a Star Wars hype után Hayden Christensen, az akkoriban már eléggé ismert Samuel L. Jackson és két viszonylagosan új arc, Jamie Bell és Rachel Bilson (az ő idejében hiába volt ismert a Narancsvidék miatt, a tévések általában nem filmeztek és fordítva, egy elég éles határ választotta el a két csoportot). Ha ez nem lenne elég, ott volt a forgatókönyv mögött David S. Goyer és Simon Kinberg is, mondjuk lehet az ő jelenlétük inkább a negatív oldalt erősítik. Mégsem sikerült egy új sikersztorit a mozikba küldeni a kétezres évek elején. A film 15. szülinapja alkalmából emlékezzünk meg erről a kétes minőségű műről, amit mégis szívesen veszünk elő néhanapján. 

Hirdetés

A történet szerint a 15 éves David véletlenül teleportálni kezd és mivel apja egy igazi erőszakos, alkoholista seggfej, meg a gimiben is mindenki csak szekálja, annyira, hogy majdnem meg is fullad egy tóban, nem kell sokat noszogatni senkinek, megy és megmenti a világot... ja, bocsi, ez nem az a film. Megy bankot rabolni. Ezzel a zseniális tervvel azonban nem feltétlenül ért mindenki egyet, pedig amúgy nem csinálja rosszul, csak szépen behopponál és vissza, csak semmi feltűnősködés, viszont nincs egyedül a képességeivel és az olyanokat, mint ő egy titkos szervezet üldözi. Nem is húzza sokáig, mert az egyik ügynök pillanatok alatt deríti ki, mi ő és hol van, aztán el is kezdődhet a hajsza. 

Ahogy említettem alapvetően jól indul - persze mert egy könyv az alapja -, jó csavar a klasszikus tinédzsér szupererőt kap sztoriban, hogy nem azonnal megy embereket mentegetni, sőt még látványosan el is fordítja a fejét a világ gondjairól. David tényleg csak a lányt szeretné és lehetőleg nem mindenki problémájával akar foglalkozni, csak hagynák békében bankot rabolni ugye. Mivel azonban a titkos szervezt szerint a képességei szembe mennek a természet/univerzum/isten rendjével, ezért nincs mese, meg kell halnia.

Nem is igazából a különlegesség hajtja előre a filmet, de ki nem álmodozott néha arról fiatal korábban, amikor tombolnak a hormonok, amikor minden és mindenki az ellensége, hogy egyszerűen csak kiugorhasson a saját életéből egy másikba? Ráadásul teszi mindezt nem egy idealizált módon - lehet, hogy a nosztalgia beszél belőlem, de akkor, ott hozzám tudott szólni ez a film. 

Mivel gyakorlatilag alig van korlátja a teleportálásnak, ki is használják, és tényleg a világ minden táján járnak és ha mégis visszautaznak az amerikai kisvárosba, az a sztori szempontjából fontos. Szerencsére nem egy ezer kilométeres körben ugrálnak jobbról balra. Az külön élmény, hogy a szervezet tagjai az elektromossággal hálóba tudják a "vándorokat" fogni, ami valamiért nem öli meg őket, de ne ragadjunk le ilyeneken. A lényeg, hogy mind a teleportálás, mind a fegyverek rohadt jól néznek ki a korhoz és a büdzséhez képest. Még akkor is, ha valaki valaha fogott már egy kamerát a kezében tudja, hogy a teleportálást a legkönnyebb imitálni egy felvételen. 

Rachel Bilsonról és Hayden Christensről inkább nem nyilatkoznék, mert na, nem véletlenül tűntek el majdnem semmibe. A showt a kicsit tapasztaltabb, pimasz vándort alakító Jamie Bell viszi, aki már itt pont eggyel többet tudott Griffinként, mint a kortársai, mondjuk nyilván a karaktere is sokkal hálásabb. Samuel L. Jackson meg a szokásos önmaga, nem is kell igazából nagyon kommentálni. 

Nem egy remekmű, talán soha nem is készült annak, Doug Liman hiába dobott előtte egy Mr. és Mrs. Smithet, csak később ért be igazán. Ez inkább volt az út keresése, vagyis próbálgatta magát ebben a szakmában a Bourne után. Mégis, azok a filmek határoznak meg minket, amik pont jókor, jó helyen találnak meg minket és ez nálam abszolút azok közé tartozik és rengeteg emléket hoz felszínre. Ha most látnám először, egész biztosan egy újabb semmilyen Netflix-filmnek könyvelném el, de szerencsére nem így történt. 

A filmhez a rövid életű Youtube Red készített egy sorozatot Impulse címen - itt is bevállalt Liman két részt - ami 2 évadot élt meg, én anno azonnal ráugrottam, annyira akartam megint világot átszelni, hogy aztán öt rész után puffogva dobbantsak, mert egy rohadt kisvárosi tini dráma lett belőle, amit nem lehet kibírni. (Talán a második évadban már nekiállnak ugrálni, de mindegy is, mert rögtön kaszálták és senki nem akarta megmenteni.)

 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.