Hirdetés

Visszatekintő: L’ecsó (2007)

|

Patkánykonyha Franciahonból.

Hirdetés

Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a főzőcskézés, de ahányszor megnézem Brad Bird második és a Pixar animációs-stúdió nyolcadik számítógépes rajzfilmjét, az idén 15 éves L'ecsót, rögtön megjön a kedvem egy kis "gasztroangyalkodáshoz". Ezt követően a lelkesedés természetesen néhány óra elteltével alábbhagy, viszont esetemben ez már nagy szó. Persze nem csak emiatt ünnepeljük fiatalkorunk egyik legkedveltebb meséjének másfél évtizedes évfordulóját, mert azért lássuk be, ettől önmagában meglehetősen szubjektív okfejtésbe fulladna a cikk.

Hirdetés

Az abszurd ötlet, miszerint hogy patkányok tevékenykedjenek a gasztronómia fellegvárának, Franciaország egyik éttermében, Jan Pinkava rendező és animátor fejéből pattant ki, aki végső soron társrendezőként vette ki a részét az akkor már A hihetetlen családdal befutott Brad Bird oldalán a forgatási munkálatokból. Birdnek annyiból még szerencséje is volt, hogy mivel később csatlakozott a projekthez, Pinkava addigra már számos díszletet és szereplőt megtervezett, sőt, az alapul szolgáló történetszálat is kidolgozta.

A munka itt még azonban bőven nem ért véget, hiszen a kulcsfontosságú részletek megvalósításának csupán Bird csatlakozása után fogtak neki. A rendező például rögtön eltette Gustau-t (Brad Garett) láb alól, Skinner (Ian Holm) és Colette (Janeane Garofalo) szerepére nagyobb hangsúlyt helyezett, továbbá a patkányok kinézetén is változtatott kicsit, hogy kevésbé nézzenek ki emberinek.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Az autentikus (ugyanakkor fantáziadús) ábrázolásmódot figyelembe véve az alkotók rendesen elmerültek Párizs gasztrokultúrájában is. Öt éttermet próbáltak végig, melyeken keresztül betekintést nyerhettek a francia konyha ízvilágába, de ez önmagában nem volt elég, éppen ezért dolgoztak együtt olyan díszlettervezőkkel és animátorokkal, mint Michael Warch és Michel Gagné, akik közül előbbi séfként végzett, utóbbi pedig azért, hogy a komposzttál hiteles megjelenítését se érje panasz, több zöldséget és gyümölcsöt is lefényképezett a rothadás különböző fázisaiban.

Fáradhatatlan és kemény munka gyümölcse Remy (Patton Oswalt) és Linguini (Lou Romano) különös kalandja, ami bár szemlátomást egy dán feketekomédiába illő koncepciót vázol fel, a végeredmény sokkal fogyaszthatóbb (értitek…) és befogadhatóbb a fiatalabb korosztály számára. A karakterek egytől egyik emlékezetesek, kiemelve közülük az egyébként arányaiban kevés játékidőt kapó könyörtelen ételkritikust, Anton Egót (Peter O'Toole), akinek a drámájánál nincs meghatóbb a történet során. Tanulsággal, szeretettel, motiválással és elfogadással tarkított "konyhamese" ez, ami nem a legkomplexebb Pixar-darab az elmúlt évtizedekből, de a szíve akkora, hogy mind a mai napig szívesen bújunk Linguini szakácssapkája alá. Isten éltesse!

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.