Tíz éve ilyenkor a világ árgus szemekkel figyelte, hogy vajon a Marvel Studios és a Disney mit rakott le az asztalra az évekkel korábban nagy csinnadrattával beharangozott Bosszúállók filmmel. Kevin Feige, a Marvel Studios elnöke, már a 2006-os San Diegó-i Comic Conon bejelentette, hogy nem véletlenül akarják Vasember, Hulk, Thor és Amerika Kapitány karaktereit megfilmesíteni. A tervük az volt, hogy a szóló filmeket követően ezek a hősök egy nap bizony egy közös kalandban váljanak csapattá a mozivásznon. A Disney is felfigyelt a roppantul ígéretes, de nem kevésbé ambiciózus álomra, így a 2012-re belőtt Bosszúállók filmet már a Walt Disney Picturesszel közösen szállították Feige-ék.
Utólag persze - főleg ha belegondolunk, hogy mennyire beleszőtte magát a Marvel Filmes Univerzum a popkultúrába és a mindennapjainkba - írhatnánk olyanokat, hogy a "siker garantált volt", pedig messze nem tűnt ennyire fényesnek a helyzet. Habár a 2008-as Vasember akkoriban kiemelkedett Downey alakításának hála, a folytatás 2010-ben, valamint az első Thor és Amerika Kapitány filmek 2011-ben leginkább az "egynek jó volt" limonádé kategóriába estek. Főleg, hogy az utóbbi két úriembert nem segítette a karakterek akkori viszonylagos ismeretlensége és az "eredettörténet" jellegük sem. A 2008-as A hihetetlen Hulkról nem is beszélve, amelyet a mai napig a leggyengébb MCU projektek között emlegetünk és ami után Edward Norton és a Marvel Studios útjai végleg különváltak, rögtön a legelső projektjük után. Norton helyére Downey hatására végül Mark Ruffalo érkezett, a színészcsere pedig egy négy (hat) fő karaktert felvonultató filmben eléggé megérződik, ha mellémegy.
Mondhatnánk, hogy jó-jó, persze, a többi film kapcsán akadtak gondok, de a Bosszúállók maga legalább sínen volt. Nos, nem igazán. Az eredeti forgatókönyvet író Zak Pennt (aki végül kapott írói kreditet is a filmért, Whedon heves tiltakozásának ellenére is) 2007-ben fogadták fel, hogy megírja a filmet. Ám mikor 2010 nyarán Joss Whedon hivatalosan is aláírt rendezőként a projekthez és elolvasta Penn forgatókönyvét, nemes egyszerűséggel közölte a stúdióval, hogy zéróról kell újraírni a szkriptet és gyakorlatilag "semmijük sincs".
Az eredeti történetből ugyanis szinte teljesen hiányoztak azok a csapatdinamikai pillanatok, amik igazán viszik magával a filmet a New York-i csatát megelőzően. Whedon szerint ezek a karakterek egy szobában sem voltak képesek együtt lenni egymással, nemhogy egy csapatban, az író-rendező pedig a csapattá válás folyamatát szerette volna hűen bemutatni. Feige-ék hittek Whedon víziójában. A szkript még így is számtalan iteráción ment keresztül utána, például sokáig úgy tűnt, hogy Scarlett Johansson más elfoglaltságai miatt Fekete Özvegy helyett Darázs lesz a hatodik tag Zooey Deschanell alakításában - ám végül, mint azt tudjuk, ez máshogy alakult. (Apró érdekesség, hogy ez adott táptalajt az első Hangya film előtt rengeteg olyan teóriának, hogy a New York-i csatában Hangya és Darázs is kivették a részüket titokban, s rebesgettek egy olyan jelenetet, amiben sunyiban a hősöket segítik apró formában.)
A Bosszúállók sikere nagyban köszönhető annak, hogy Whedon tényleg megértette ezeket a karaktereket és megmutatta, hogyan lehet egy jó szuperhősös csapatfilmet összerakni. Habár nyilván akad néhány akciójelenet a filmben, de a New York-i grandiózus finálé előtt a filmet inkább a humor és a karakterek közötti interperszonális, egó-fűtötte konfliktusok viszik a hátukon, ahogy az eltérő világnézettel és értékrenddel bíró hősök megpróbálnak megmaradni abban a bizonyos "egy szobában", amiről már szót ejtettünk. Az MCU-ra jellemző csipkelődő humor, a frappáns egysorosok, a popkult utalások mind-mind ebből a filmből eredeztethetők, ami kvázi kitaposta a modern kori blockbusterek útját a következő évtizedre.
Az eredmény? A film végül 2012. május 4-én érkezett meg az amerikai mozikba (hazánkba április végén), a világ pedig, ahogy a bevezetőben is említettük, epekedve várta, hogy na ebből a maszlagból vajon mi sül ki. Nos, röviden és tömören, óriási siker. A film 207 millió dollárral nyitott, rekordot állítva ezzel az óriásinak számító összeggel (a bűvös 200 milliós határt egyébként azóta a Bosszúállókon kívül csak hét másik filmnek sikerült átlépnie, ebből a hétből egyébként négy szintúgy Marvel projekt). Összbevétel tekintetében több, mint másfél milliárd dollárt hozott Nick Fury összeverbuvált csapata, amivel akkor a világ harmadik legsikeresebb filmje lett az Avatár és a Titanic mögött. Az igazi siker viszont inkább annak a jelenségnek tudható be, amit Feige, Whedon és csapatuk elindítottak mozijukkal.
Szinte az összes stúdió be akart szállni az univerzumépítésbe, a 2010-es évek blockbusterein gyakorlatilag ez a fajta mentalitás kezdett úrrá lenni. A Warner is már ilyen indíttatással készítette elő a következő DC-s filmjeit, az Universal is próbálkozott, hogy elindítsa (kétszer is) a szörnyuniverzumát, valamint a Sony is bohóckodik még a Pókember nélküli Pókember filmjeivel. Viszont egyik másiknak sem sikerült ez olyan sikeresen és konzisztens minőségben, mint amit Kevin Feige és a Marvel Studios összehoztak az MCU-val - nagyrészt az első Bosszúállók sikerének és a kitartásuk zálogának hála.
Hogy utóbbi mennyire jó vagy rossz a mai filmgyártás összegészét nézve, az egy egészen másik írás és végtelen másik beszélgetés témája. Itt most a hangsúly inkább az a vigyorgós két és fél óra, ami tíz éve sokaknak az egyik legmarandóbb moziélményét jelentette.