10 éve mutatták be a Z világháborút, ennek kapcsán frissítettük fel a cikket.
Max Brooks zseniális műve, a World War Z (nálunk Zombiháború) ugyan papírforma szerint a film alapjául szolgált, a végeredményre pillantva szomorúan állapíthatjuk meg, hogy legalább annyi Max Brooks ihlette jelenetet láthatunk, mint ahány magvas gondolata van egy élőhalottnak. Éppen ezért, aki úgy szeretné megtekinteni a Z világháborút, hogy a könyvhöz hasonlítja, az ne tegye, mert saját magának okoz bosszúságot, ellenben ha elvonatkoztatunk az "alapműtől", Brad Pitt zombiapokalipszist feldolgozó filmjét bűnös élvezetnek találhatjuk.
Az alapfeltevés faék egyszerűségű, mégis működik: mi történik akkor, ha gyors mutációt és vele együtt a szervezet leépítését okozó vírus terjed el a Földön, amely villámgyorsasággal fertőz és változtatja az adott ország lakosságát másodpercek alatt eszetlen ösztönlénnyé szupergyorsasággal és agresszivitással megspékelve? (Nemrég egy globális pandémia megmutatta, hogy ez nem lehetetlen.) Marc Forster jól kapta el a történetmesélés grabancát az első percekben, hiszen főhősünk egyik pillanatban még a reggelijét fogyasztja és egy idilli családi kép tárul elénk, a következő cselekmények során azonban szó szerint elszabadul a pokol és mindenki az életét próbálja menteni. A járvány kialakulásának megfékezéséhez a legnagyobb lángelmék ülnek össze, azonban a vélt vakcinához elengedhetetlen megtalálniuk a kiindulási pontot, az alanyt, akitől mindez elindult és ebben lehet segítségükre a kormány egyik legjobb embere, akit nyilván Brad Pitt kelt életre.
Mit mondtam, a történet első látásra habkönnyűnek tűnik, de azért a forgatókönyvíróknak sikerült bele egy-két csavart és fordulatot pakolni, no, nem túl sokat, hogy ne zökkentsen ki minket a valóban sodró lendületű, egy percre sem szunnyadó cselekmény, amely a Z világháború legnagyobb erénye. Képes magába szippantani az embert és amellett, hogy nem egy parás jelenettel sikerül ránk hoznia a frászt, már-már hajlandóak vagyunk elhinni, ami a vásznon zajlik és mi is a részesévé válunk több-kevesebb ideig. A pozitív tényezők ellenére a Z világháború azonban hemzseg az olyan kihagyott lehetőségektől, amelyek Max Brooks regényében remekül működtek és át lehetett volna őket teljes egészében vagy akár részben emelni, de sajnos nem tették meg. Nem tudunk meg semmit a zombiháború társadalmi hatásáról, nincsenek politikai vagy vallási utalások, egy-egy halvány említésen vagy híradóbevágáson kívül fogalmunk sincs, hogy a többi nemzet miként harcol a járvány ellen, a kisember szemszögéből sem láthatjuk teljes értékűen a katasztrófa mértékét - noha utóbbit legalább megpróbálták. Akad benne néhány logikai baki is, de ezek eltörpülnek a zene semmilyensége mellett (a főtémát kivéve, ami passzol az akciódús részekhez: pattogós, dallamos).
Az viszont határozottan jót tett a Z világháborúnak, hogy Brad Pitt nem csupán főszereplőként, de producerként is jelen volt, így nem véletlen, hogy a film utolsó részét újraforgatták, hiszen bizonyára érezték annak a bizonyos lólábnak a kilógását. Brad Pitt hozza a kötelezőt, mondhatni otthonosan érzi magát a folyamatosan menekülő kulcsember szerepében, nem is kell tőle többet várnunk, ez karakterének a lényege. Rajta kívül érezhetően Marc Forsternek fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen szereplőivel, akik nem egy alkalommal erőtlenek voltak közegükben, illetve motiváció és cél nélküli statisztáknak számítottak a főhős mellett, ami nem bűn, csak lehangoló. A látványvilág ellenben tíz éve még nem volt az, és bár azóta kissé eljárt felette az idő, a lüktető élőhalott massza és a közelről megmutatott csúnyaságok így sem fogják bántani a szemünket.
A Z világháború egy mesterien kidolgozott könyv gyenge adaptációjának tekinthető, mégis látványos és gyors tempójú, ezáltal szórakoztató filmet kapunk, ha eltekintünk a gyökerektől. Egy újranézést/megtekintést megérdemel, de egy jó tanács - Gandalf után szabadon - azok számára, akik Max Brooks rajongók, vagy találkoztak már életük során zombival: fussatok, bolondok!