A Disney+ biztos recepthez nyúlt: a 2016-os Zootropolis folytatásaként ezúttal egy minisorozattal rukkolt elő, amelynek rövid (10-11 perces) epizódjai más-más szereplő kalandjaira épülnek. A történetek egymás után, de akár más sorrendben is megnézhetők, és aligha valószínű, hogy a hatodik rész végére ne találná meg mindenki a maga kedvencét, annyira színesek a karakterek és a köréjük szőtt cuki mesék.
Zootropolis legkedveltebb karakterei tehát visszatértek. A vadonatúj sorozat tökéletes folytatása az eredeti filmnek, így a készítők ugyanazzal a humorral és kitűnő vizuális látvánnyal örvendeztetnek meg minket. Trent Correy-nek és Josie Trinidadnak, a Walt Disney Studios Animation feltörekvő tehetségeinek köszönhetők a fantáziadús alaptörténetek.
Az első rész (Nyuszi ül a fülkében) Judy szüleinek, Bonnie-nak (Bonnie Hunt) és Stu Hopps-nak (Don Lake) a kalandjait mesélik el, azon a napon, amikor lányukat elbúcsúztatják a vasútállomáson. A lány felszáll a Nyuszifészekből Zootropolisba induló vonatra, hogy nyuszi-zsaruként megkezdje nagyvárosi, felnőtt életét, ám a szerelvényre nemcsak ő, hanem a házaspár legkisebb babája, Molly is felszáll, miközben az elindul. Az idősödő nyuszi-szülők eszelős hajszába kezdenek, hogy utolérjék a picivel száguldó vonatot, aki eközben már az utastérben kószál védtelenül.
A következő rész (Kis Rágcsália igazi rágcsálói) ezzel szemben már a csinos cickánylány, Fru Fru esküvői előkészületeinek nehézségeit veszi górcső alá (akinek a frizurája a néhai Amy Winehouse jellegzetes félkontyára hajaz), hogy aztán végignézzük a nagy fánk-katasztrófát, amely során Judy, a rendőrnyuszi megment egy ártatlan életet. De van X-faktorra hajazó rész (Csörögj, ne ücsörögj) is, amiben nagyon látványos (és abszurd) koreográfiával lepnek meg minket a szereplők, és egy A Keresztapára hajazó epizód, amiben imádni való párhuzamokra bukkanhatunk az eredeti filmmel kapcsolatban. Duke Weaseltont is újra láthatjuk (Duke, a musical), a piti csalót, aki fényes jövőről és tengernyi pénzről álmodik, miközben szegény ugyanolyan kis lúzer bűnöző, mint volt, és tanúi lehetünk annak is, miként vacsorázik meg egy étteremben két lajhár - a személyzet nem kis riadalmára.
Minden epizód kellőképpen szellemes és tanulságos, mégis, a Keresztapa-paródia (Örömkeresztapa), a cickány-esküvőre való készülődős rész és a lajháros az a három történet, ami különösen tetszett. A Keresztapa abszolút felismerhető, mind a ruhája, mind a beszédstílusa megmosolyogtató, hát még a szépia-filteres visszatekintések, amelyek a múlt nehézségeiről mesélnek. Pontosan átjön a lényeg, és teljesen hiteles a miniatűr keresztapa, aki még a háta mögött álló kétméteres jegesmedvéknek is egyetlen bajuszrezzenésével parancsolni képes.
A "Villámvacsora" című epizód is nagyon mulatságos, hiszen a két lajhár még beszélni is csak olyan lassan képes, hogy látjuk, valószínűleg zárásig nemhogy fogyasztani nem tudnak majd, de az italukat sem tudják kikérni. Sam, a vidra pincérnő (Charlotte Nicdao) kétségbeesetten próbálja kiszolgálni őket, mert látja, hogy nagy a baj, de a lajhárokat nem lehet siettetni - neki azonban jegye van estére, méghozzá a szépséges Gazelle (Shakira) koncertjére. Ez az egyik legviccesebb epizód, úgyhogy le a kalappal a készítők előtt, akik rendkívül cuki helyzetkomikummal mutatták be a lajhárok természet adta lassúságát.
Hogy kinek ajánlanám ezt az animációs filmet? Mindenkinek. Szerintem ez felnőttnek és gyereknek egyaránt tetszeni fog, mivel igazán eredeti és szórakoztató, ráadásul nagyon szép a képi világa, szerethetőek a karakterei, és a sorok közt némi mondanivaló is megbújik a nyilvánvaló poénok mellett.