A Wonder Man egy kicsi, személyes sorozat, ami jobban működik, mint sok nagy(nak szánt) dobás.

Egy Marvel-sorozat, ami nem a világmegmentésről, hanem színészekről szól.

Ez egy szelídebb, emberibb történet, ami meglepően jól áll a világnak.

Ilyen még sosem volt a Game of Thrones, ennyire jó, pedig már nagyon régen.

A Pluribus nem gyerekeknek szól, mégis nagyon pontosan ráérez arra a családi dilemmára, amely a digitális korszakban mindennapos: mit adunk fel az önállóságból a kényelemért és miért hamisak azok a kapcsolatok, ahol az egyén teljesen eltűnik?

Videóban is elmeséljük, hogyan értékeltük a széria zárószezonját.

Azt hittük, hogy csak vicceltünk a kritikánkban ezzel, de a Duffer tesók véresen komolyan gondolták a sok befejezéses végjátékot.

Még éppen időben ért véget a Stranger Things, és bár kockázatot nem vállalt, mégis sikerült elbúcsúznia.

Az előzménysorozat, ami nem csak bővíti, hanem el is mélyíti az It világát.

Andy Muschietti bebizonyította, hogy érdemes mélyebbre ásni ebben a történetben.

A technika még lenyűgöző, a történet viszont fájóan üres marad.

Az Avatar: Tűz és hamu minden idők legszebb videójátéka, csak épp egyre kevésbé akar film lenni ez az egész franchise.

Mike McLusky az eddigi legfeszültebb és érzelmileg legmegrázóbb évadban tér vissza.

Mindenben több, nagyobb és félelmetesebb a második rész, de ettől még nem biztos, hogy jobb is.

Az ezzel kapcsolatos kritikákat szeretettel várjuk a noripley@gsplus.hu címre.

Eleinte próbálta elbagatellizálni a kérdést, de végül bevallotta, rosszul estek neki a rendezői szavai.

A The Office egy megismételhetetlen mestermű volt a tudjátok melyik évadáig és ez fáj a legjobban a The Papernek is.

Három fejezetben zárul le a Stanger Things és a Netflix most mindent beleadott, hogy még legalább két hónapig ne mondd le az előfizudat.

Sydney Sweeney lecserélte a kék farmeroverált egy boksznadrágra, vajon ilyenkor is ütősek a "jó génjei"?

Az új rész bájos és látványos maradt, mégis túl sokszor ismétli önmagát.