Nem is olyan rég jelent meg nálunk egy kritika a Non nobis, Domine című sorozat első részéről. Rajongásunkat a regény iránt nem titkoltuk, hiszen egy minden tekintetben zseniális történelmi kalandregényről van szó. Hamarosan megjelenik a sorozat második része, melynek kapcsán a kötetek szerzőjével, Bíró Szabolccsal készítettünk rövid interjút.
– Azok kedvéért, akik nem hallottak még Önről, néhány mondatban bemutatkozna?
– Születtem 1988 nyarán, a felvidéki Dunaszerdahely városában. Ugyanitt végeztem iskoláimat, kötöttem életreszóló barátságokat, lettem előbb hobbiénekessé, majd újság- és regényíróvá. Itt élek ma is, ebben a jobb sorsra érdemes, zömében magyarok lakta mezővárosban, és igyekszem mindebből a legjobbat, legtöbbet kihozni.
– Kezdetben Francis W. Scott néven publikált. Miért döntött végül úgy, hogy saját néven folytatja az írást?
– Francis W. Scott néven elsősorban egynyári ponyvaregényeket, krimiket írtam, melyeket sosem szégyelltem, hiszen akkoriban az volt a célom, hogy ebben a műfajban tapossak magamnak utat. Időközben azonban új írókat, új műveket és műfajokat ismertem meg, és mélyebbre merültem az irodalomban, mint korábban. Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy már nem elégít ki, amit csinálok. Elkezdtem új témák után kutatni, és gyökerestől változtattam meg nem csak a stílusomat, de még az írói szokásaimat is. Ekkor már úgy éreztem, nem alkothatok tovább álnéven: a saját jogomon álltam ki az olvasóim elé.
– A történelem iránti szenvedélye közismert, ez a szenvedély tükröződik műveiben is. A krimi vonal után elég éles váltásnak látszik a történelem felé fordulás. Honnan jött az ötlet, hogy megírja Az ötödik parancsolatot, valamint a nagy sikerű Non nobis, Domine sorozatot?
– Számomra nem volt annyira éles ez a váltás, szép fokozatosan jött. Az ötödik parancsolatban még dominál a krimi-szál, miközben a történet már teljes egészében a középkorban játszódik, itt tehát a két fő műfajomat ötvöztem. Sosem tagadtam, hogy ez a kisregény Umberto Eco A rózsa neve c. regényének hatására született, olyannyira, hogy ugyanazon a helyszínen játszódik, csak pár évvel később. A Non nobis, Domine megírására a Sub Rosa c. könyvem kutatómunkája közben éreztem először késztetést, 2008 nyarán. Akkor olvastam először arról, hogy voltak magyar templomos lovagok, és ez a tény olyan hatást gyakorolt rám, hogy eldöntöttem, írok róluk egy történelmi regényt, mindenféle konspirációs cselekményszál és detektívesdi nélkül. Az eredetileg egykötetesre tervezett történetet végül két részre bontottam: az első kötet az ötlet megszületése után több mint három és fél évvel, idén tavasszal jelent meg, Kelet oroszlánja alcímen.
– Hamarosan megjelenik a Non nobis, Domine második része, amely Az utolsó vörös barát alcímet kapta. Miben lesz más, és miben fog eltérni az első résztől?
– Az első részben még javarészt egy fiút követhettünk végig a felnőtté és lovaggá válás rögös útján. Attila előbb apród, majd fegyvernök lett, és miután évekig a világtól elzárva, nagybátyja birtokán nevelkedett, tizenéves korában lassan elkezdte magának felfedezni a királyságot, a világot, az életet. Emellett a politikai történésektől távol élt, azok gyakran csak említésre kerültek a narrációban, és ez így volt egészen a könyv kétharmadáig, ahol végre színre lépett a király, az esztergomi érsek és több történelmi személyiség is. Az utolsó vörös barát annyiban különbözik a Kelet oroszlánjától, hogy itt már nem egy fiút, hanem egy férfit láthatunk viszont főszereplőként, aki rögtön az első oldalon részt vesz Esztergom ostromában, majd később Buda visszafoglalásában, elszenvedi Csák Máté hadjáratait, és persze hadakozik Rozgony mellett. Attila a második részben ott van a tűz közvetlen közelében, a tizennegyedik századi Magyarország nagy politikai történései, történelmi fordulópontjai a szeme láttára, gyakran az ő közreműködésével zajlanak. Egyrészt tehát mozgalmasabb és sűrűbb történelmi regényre lehet számítani, másrészt pedig egy igazi háborús könyvre. Míg ugyanis a Kelet oroszlánjában a személyes kalandok kerültek előtérbe, addig Az utolsó vörös barát már a háborúra, a csatákra összpontosít. Annyit mondhatok, a Non nobis, Domine második része bőven tartogat meglepetéseket az olvasóknak, mindamellett előrevetít egy újabb sorozatot is: a sok kötetesre tervezett Anjoukat, amely szándékom szerint végigvonul majd csaknem a teljes tizennegyedik századi magyar történelmen.
– Lesznek-e új főhősök, változnak-e a régiek? Gondolok itt elsősorban Vilmos és Attila karaktereire.
– Jönnek újak, és változnak a régiek. Vilmos öregszik, Attila pedig sokat megélt harcossá válik, és többé már nem az a naiv fegyverhordozó, aki a Kelet oroszlánjában volt. Az ő további sorsuk azonban hadd maradjon meglepetés! A fiktív karakterek mellett pedig jóval több történelmi személyiség tűnik fel az egyes fejezetekben. Megismerhetjük Gentile bíborost, a pápai legátust, Kán László erdélyi vajdát, Csák Mátét, a hatalmas tartományurat, és a Kelet oroszlánjában csupán egyetlen jelenet erejéig szereplő Wittelsbach Ottó is feltűnik a színen egy komolyabb szerepben. A sort még tudnám folytatni, de inkább nem teszem, tegye meg helyettem a regény, mely reményeim szerint idén novemberben a boltok polcaira kerül. A történelmi személyiségek szerepeltetésében mindenesetre nagy segítségemre volt két olyan könyv, melyet a Kelet oroszlánja írása közben még nem volt alkalmam elolvasni: Kristó Gyula A rozgonyi csata c. munkája, illetve Kálti Márk Képes Krónikája.
A Non nobis, Domine 2. videóelőzetese
– Végül két kérdés, amit muszáj megkérdeznem Könyvmoly lévén. Ki a kedvenc írója? És mi a kedvenc könyve?
– Umberto Eco tollából A rózsa neve örök kedvencem, mert megváltoztatta az életemet. Lőrincz L. László volt annak idején az első mesterem, így ő mindig is példakép marad. Rajtuk kívül rengeteg írót tudnék még felsorolni, de mind közül magasan kiemelkedik számomra Bán Mór neve, és a jelenleg az ötödik köteténél tartó műve, a Hunyadi-ciklus. Innen is kívánom a szerzőnek, és önző módon egyben magamnak is, hogy még sok kötetre rúgjon az a nagyszerű sorozat!
Köszönjük az interjút Szabolcsnak! Ezúton is kívánunk sok sikert és rengeteg kiváló regényt!