A sötétség gyermekével nem futni össze a nagyobb könyvesboltokban vagy könyvtárakban, sőt még az interneten keresztül is csak akkor tudjuk megszerezni, ha tudjuk, hogy mit is keresünk. Megjelenését nem övezte nagy hírverés, nem folyt felénk a csapból is, hogy vegyük meg.
Ennek ellenére egy olvasmányos, pörgős regényt olvashat az, aki beszerzi a címszereplő kötetet. A fülszöveg szerint a regény magában hordozza a mese, a krimi, a sci-fi és a horror műfajok jellegzetességeit egyaránt. Kicsit fel is vontam a szemöldököm, valahogy nem tartottam hihetőnek, hogy igazak legyenek a leírtak. Azonban amint végigértem a könyvön, igazat kellett, hogy adjak a leírtaknak, tényleg kevert műfajú könyvet kaptunk.
A történet szerint évszázadonként egyszer az ördög és az angyal is emberi alakot ölt. Egy végletekig romlott, gonosz emberként jelenik meg az ördög, míg az angyal egy tökéletes, tiszta lelkű egyén formájában. Van, hogy nem is tudnak egymásról, de olyan is előfordul, hogy a sors egymás közelébe sodorja őket.
Bevallom, nem sok esélyt láttam arra, hogy elnyerje a tetszésem a könyv. Elsősorban ez a borítónak köszönhető, amiről leginkább egy tini lányoknak szánt tucatkönyv jutott az eszembe. Nem elég baljóslatú, sokkal nagyobb hangsúlyt is fektethettek volna rá.
A történettel is voltak problémáim. Alaphelyzetben az a legjobb, ha folyamatosan jönnek az akciók, pörög a cselekmény, de a fontosabb állomások között az író hagy időt arra, hogy feldolgozzam az infókat. A sötétség gyermekének ez az egyik legnagyobb hibája, hogy teljesen kimaradtak az üresjáratok, tömény akciót kapunk az arcunkba. Helyenként elfért volna egy-két eseménytelen rész is.
Mindent összevetve A sötétség gyermeke egy olyan olvasmány, ami a célját tökéletesen eléri. A hasonló témájú könyveket kedvelőknek bátran ajánlom, sőt nyugodtan próbára teheti mindenki, akinek felkeltettem az érdeklődését!
A dedikált kötetért hálás köszönet illeti az írónőt!