A harmincas évei elején járó Székely Csaba számos elismerést szerzett már műveivel, köztük a BBC Legjobb Európai Drámáért díjat, valamint a Brit Írószövetség Imison-díjra jelölte, ezzel be is került a szövetségbe.
A Bányavidék című trilógiája sem panaszkodhat, hiszen Szép Ernő-jutalmat kapott érte, valamint a záródarabbal, a Bányavízzel megnyerte az Örkény István Színház drámapályázatát.
Bevallom jómagam soha nem voltam rabja a drámáknak, Shakespeare művein kívül nem is nagyon fogtam a kezem közé más alkotást. Azonban a Bányavidék már csak a történetéből adódóan is felkeltette az érdeklődésem.
Főszereplői egyszerű emberek, akik egy Erdélyi bányatelepen élik mindennapjaikat. Mindennapi problémákkal küzdenek, szélmalomharcot vívnak a munkanélküliséggel, és néhányan ennek apropóján az alkoholban lelnek menedéket. Különös alakok Székely szereplői, akikkel a negatív tulajdonságaik ellenére is együtt lehet érezni.
Ugyanakkor a történetekben nagy szerepet kap a humor, ami leginkább az események már-már vígjátékba hajló mivoltában mutatkozik meg. Gyakran kaptam magam azon, hogy rázkódok a nevetéstől. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem megy a történet rovására, pont annyi a tréfás jelent, amennyire szükség van.
A Bányavidék trilógia erősen ajánlott mindenkinek, akit érdekelnek a komolyabb mondanivalóval felvértezett történetek.
A kötetért köszönet a Líra könyveknek!