„Lolita, létemnek lángja…”
Mi az a Lolita? Ki az a Lolita? A Nabokov által megálmodott Nimfácska túlnőtte a már önmagában is nagy regényt: egy kultusz lett belőle, egy archetípus, minden olyan lány beceneve, aki zsenge kora ellenére megőrjíti a férfiakat. Lolita él és lélegzik, köztünk jár, mint ahogy az őt megrontó Humbert Humbert is – mindketten benne vannak a mindennapjainkban, csak nem vesszük őket észre. Vagy nem akarjuk őket észrevenni…
A regény Humbert Humbert vallomása, egy pedofil férfié, aki csak a tizenegynehány éves lánykákban találja meg a boldogságot. Egész felnőtt életének minden mozzanatát ez a beteges vágy, és ennek elfojtására-beteljesítésére tett kísérletei határozzák meg. Humbert szerelemre lobban a mindössze tizenhárom éves nevelt lánya, Lolita iránt – innentől pedig a regény egy sodró ámokfutássá válik, bűnös románcuk kibontakozásává, két romlott lélek önzésének párbajává.
Igen, két romlott lélek… mert bár Humbert tettei – még ha oly lírain is meséli őket, és még ha olyan szemléletesen mondja, mennyire szenved saját beállítottságától – semmilyen indokkal nem magyarázhatók. Humbert szemén keresztül látjuk a világot, és elmagyarázza nekünk, mit miért tesz, és milyen kínzó sóvárgás sarkallja tetteire, de megbocsátani nem tudunk neki. Talán egy kicsit megsajnáljuk, mint ahogy egy elmebeteget sajnál az ember állapota miatt. Humbert azonban – és ez adja a regény lebilincselő kettőségét – nem egyedüli okozója sorsának.
Lolita áldozat, de nem ártatlan. Zsenge kora ellenére egy provokatív csábító, aki kihasználja Humbert beteg vonzalmát. Az ő viselkedését azonban, bármilyen önző (sőt, sokszor még kegyetlen is), megérthetjük. Csonka család gyermeke, egy hisztérikus anyával, aki soha nem szerette őt igazán. Egy olyan kislány, akire senki nem figyelt: még azt sem fedezte fel a senki, hogy pont azokon helyeken érték a legkárosabb atrocitások, ahova viselkedésének javítása céljából küldték. Durcássága nem több, mint vágy arra, hogy észrevegyék – torz személyiségét Humbert pedig csak tovább károsítja.
Azt hiszem, nincs is olyan karakter ebben a történetben, aki mentálisan egészséges lenne: mindenki a tragédiák és az emberi önzés áldozata.
A Lolita nagy regény. Nehéz regény. Egyáltalán nem könnyű olvasni, és egyáltalán nem könnyű megemészteni ezt a történetet. Ráülepszik az ember vállára, és sokáig fogva tartja. Humbert és Lolita kapcsolata felkavar és elborzaszt – olyan olvasmányélményt ad, amit nem lehet elfelejteni.