Korábban már írtam a Nyugtalanság című kötetről, ami szintén a Sztrugackij fivérek munkája. Már akkor lenyűgözött a két úriember stílusa, de sajnos nem volt alkalmam több Sztrugackij könyvet olvasni. Azonban most rám mosolygott Fortuna, és az egyik ismerőstől megszereztem a szóban forgó kötetet.
A könyv két írást tartalmaz. Az első a Piknik az árokparton című kisregény, a második pedig a címadó Stalker. A címadás érdekesre sikerült, ugyanis első pillantásra az ember azt hinné, hogy a fő mű a címadó novella. Ez viszont nem így van, ugyanis a Stalker az első kisregény lefaragott, átdolgozott és módosított változata, ami eredetileg forgatókönyvként szolgált Andrej Tarkovszkij 1979-es, Sztalker című filmjéhez.
A Piknik az árokparton történetének főhőse Redrick Schuhart (Róka), a tapasztalt stalker, aki többször járt a Zónában. Börtönből való szabadulása után a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetében kezd el dolgozni laboránsként. Egy nap Róka két társával, Kirillel és Tenderrel behatolnak a Zónába, de egy balesetben Kirill életét veszti. Redrick úgy érzi megakadályozhatta volna a balesetet, ezért otthagyja munkahelyét és inni kezd.
Redrick barátnője terhes lesz, azonban a nő, Guta anyja azt tanácsolja, hogy vetessék el a babát, mert a stalkerek mutáns gyerekeket nemzenek. Gutának egészséges, gyönyörű kislánya születik. A környékbeli gyerekek játszanak vele, de a szülők rossz szemmel nézik. Eközben Redrick továbbra is bejár a Zónába, hogy az ott gyűjtött tárgyak eladásából tartsa fenn családját. Egy alkalommal azonban a rendőrség csapdába csalja és újra rács mögé kerül. Kislánya, ahogy idősödik, egyre különösebb változásokon megy keresztül. Szőrös mutánssá változik, gyakorlatilag elveszíti emberi tudatát…
Ahhoz, hogy a történetet megértsük tisztában kell lennünk néhány kifejezéssel. A földön több területet is Zónának neveznek. Ezeken a helyeken korábban történt egy esemény, a Látogatás, amely alkalmával űrlények szálltak nagyon rövid (kb. 12-24 óra) időre. Miután távoztak a Zónák különleges jelenségekkel lettek megfertőzve, valamint az idegenek titokzatos tárgyakat hagytak hátra. Ezek a területek minden élőlény számára roppant veszélyesek. A stalkerek azok az emberek, akik behatolnak a Zónába összegyűjteni a különféle tárgyakat.
A mű szépirodalmi igényességgel lett megírva, és olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek komoly mondanivalóval bírnak. Miért jöttek ide az idegenek? Milyen hatással lesz a Látogatás az emberiségre? Egy ekkora felfedezés közepette az ember megőrzi-e az emberségét?
Az első kérdésre a választ a történet egyik mellékszereplője, Dr. Valentin Pilman adja meg, és ebből jön a mű címe is: „Képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. Az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek... Tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték a történteket, előjönnek búvóhelyükről. S ugyan mit látnak? Motorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcsot. A gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat... no, és a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üres üvegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, régi szakadt újságlapok, elhervadt virágok, amiket más tisztásokról hoztak ide...”
E szerint az idegenek nem is vették észre az embereket, ahogy mi sem vesszük észre a hangyákat, amikor piknikezünk. És az általuk itt hagyott tárgyak az ő számukra csak szemét volt.
A Stalker egy olyan kötet, amelyet bátran ajánlok minden olyan embernek, akit érdekelnek a komolyabb mondanivalóval rendelkező történetek. De azok is bátran elolvashatják, akik csak egy remek sci-fit akarnak olvasni. Kellemes időtöltést hozzá!