A Blizzard videojátékának világa már akkor elnyerte sokak szívét, amikor 1998-ban megjelent az első rész, és először merülhettünk el a stratégiai játék 26. századba helyezett történetében, amelyben a Tejútrendszer távoli részén található Koprulu szektor uralmáért folyt a küzdelem három faj, vagyis a körülményekhez alkalmazkodó, erősen militarista terránok, az állandóan fejlődő rovarszerű zergek, valamint a technológiailag rendkívül fejlett, titokzatos protossok között. Az elmúlt két évtized során még több részletét ismerhettük meg a játék univerzumának, ahogy további videojátékok, regények, társasjáték és egyéb termékek kerültek kiadásra, köztük a lore-t bővítő képregényekkel is.
Utóbbiak között kapott helyet az eredetileg angol nyelven, 2019-ben elrajtolt StarCraft: Scavengers, a Dark Horse Comics négy számot felölelő képregényfolyama is (melynek eseményei egy másik kiadásban, a StarCraft: Survivors-ben folytatódnak). A magyarul Roncsvadászok alcímet kapott gyűjtemény a Szukits kiadásában jelent meg Oszlánszky Zsolt (Thanos: Halálos ítélet, Warhammer 40.000: Vasakarat) fordításában, melynek premisszája egy izgalmakkal és halálos veszélyekkel teli, űrbéli heist sztorival kecsegtet. Egy fiatal és tapasztalatlan mérnök csatlakozik egy csapat terrán roncsvadászhoz, akik hatalmas vagyonra próbálnak szert tenni azáltal, hogy megpróbálnak kifosztani egy elhagyatottnak tűnő protoss hajót. Csakhogy a küldetés felett Damoklész kardja lebeg, ugyanis a roncs hamarosan egy ismeretlen bolygóra zuhan és elég a légkörben, így a kincskeresőket vészesen sürgeti az idő - és nem ez lesz az egyetlen problémájuk a misszió során, ugyanis valami elkezdi levadászni őket, a háttérben meghúzódó titokról nem is szólva.
A díjnyertes Jodie Houser (Stranger Things: A Túloldalon, Star Wars: Thrawn) szövegeivel és Gabriel Guzmán horrorfilmeket megidéző rajzaival felvértezett kötet száz oldalon keresztül igyekszik alapozni az ismeretlentől való rettegésünkre és a trancsírozás látványa által generált adrenalinlöketre, amely össze is jön neki, noha az események kiszámíthatóak, akárcsak a végkifejlet. Ez a kettősség jelen van a képregény hosszában is, ugyanis bár többnyire önmagában is élvezhető a főszereplőn keresztül érzelmi szálakat is megpendítő koncepció, az érezhetően inkább egy felvezetés egy nagyobb kalandhoz. Azt viszont mindenképpen a klausztrofób, karakterközpontú történet számlájára írhatjuk, hogy nem kell tüzetesen ismerni hozzá a StarCraft franchise hátterét, könnyedén érthető anélkül is, hogy keményvonalas rajongók lennénk, így akár belépési pontként is szolgálhat újoncok számára (akik viszont ismerik a körítést, azok kicsit bennfentesnek érezhetik magukat az utalásokat olvasva).
A StarCraft: Roncsvadászok tehát szerencsére meg sem próbálja újrateremteni azt az élményt, amit a kultikus videojáték kínál, inkább annak világát felhasználva mesél el egy feszült űrthrillert, ami a franchise veteránjainak kiegészítőként, a névvel még csak most ismerkedőknek pedig belépőpontként szolgálhat. A végén elkerülhetetlenül beütő cliffhanger funkcióját betöltve eléri, hogy kíváncsian várjuk a fejleményeket, viszont egyúttal el is gondolkodtat azzal kapcsolatban, hogy talán érdemesebb lett volna hozzácsapni a kötethez a szintén négyrészes folytatást, a Túlélőket is.