A Blizzard videojátékának világa már akkor elnyerte sokak szívét, amikor 1998-ban megjelent az első rész, és először merülhettünk el a stratégiai játék 26. századba helyezett történetében, amelyben a Tejútrendszer távoli részén található Koprulu szektor uralmáért folyt a küzdelem három faj, vagyis a körülményekhez alkalmazkodó, erősen militarista terránok, az állandóan fejlődő rovarszerű zergek, valamint a technológiailag rendkívül fejlett, titokzatos protossok között. Az elmúlt két évtized során még több részletét ismerhettük meg a játék univerzumának, ahogy további videojátékok, regények, társasjáték és egyéb termékek kerültek kiadásra, köztük a lore-t bővítő képregényekkel is.
Ezek között kapott helyet a StarCraft: Scavengers, avagy magyarul StarCraft: Roncsvadászok, valamint annak közvetlen folytatása, a StarCraft: Survivors, azaz a StarCraft: Túlélők is. Központi karakterünk, Caleb egyedül menekült meg a korábbi életveszélyes kalandból, azonban továbbra is a renegát protoss parancsait kell követnie, ha élve akarja megúszni az eseményeket. A feladata egyértelmű: be kell jutnia az Umojai Protektorátus lőszergyárába, hogy megtaláljon egy titokzatos erőforrást. Csakhogy miközben Caleb a feladatra fókuszálva megpróbál beépülni és információkat szeretni, akaratán kívül közel kerül másokhoz, akiknek az élete egy hajszálon függ a küldetése miatt.
A második képregény igyekszik kicsit szélesebbre tárni előttünk a StarCraft korábban egy űrhajó belsejére korlátozott világát, ez pedig egyszerre tesz jót és rosszat is a történetnek. A feszültségkeltés ugyan többnyire működik, de értelemszerűen egy nagyobb terület kevesebb lehetőséget biztosít erre, mint egy zárt tér, viszont izgalmakból így sincs hiány, arról nem is beszélve, hogy bárki veszélybe kerül, akivel Caleb kapcsolatba kerül, így aggódhatunk azokért a karakterekért, akiket megszeretünk.
A szövegekért továbbra is a díjnyertes Jodie Houser (Stranger Things: A Túloldalon, Star Wars: Thrawn) felelt Oszlánszky Zsolt fordításában, a horrorfilmekbe illő rajzokat pedig ezúttal is Gabriel Guzmán követte el. Történetmesélésük legerősebb eszköze még mindig a belénk kódolt empátia, az ismeretlentől való félelem és az erőszak által nyújtott adrenalin kihasználása, egymásra építése. Guzmán színhasználata és árnyékolási technikája különösen kiemeli a történések groteszkségét, Caleb arckifejezései konstans emlékeztetnek minket a háttérben megbújó fenyegetettségre, a panelek elrendezése felerősíti a főszereplőben is jelenlévő káoszt, kétkedést.
Bár a StarCraft: Túlélőknek nem megy annyira a feszültségkeltés, mint az előző résznek, azonban továbbra is olyan űrthillerként funkcionál, ami a franchise ismerői számára afféle kiegészítő csemegeként működik, a névvel újonnan ismerkedők pedig kíváncsisággal telve merülhetnek el ebben a halálos sci-fi univerzumban. A legboldogabbak persze akkor lennénk, ha egy-egy képregény nem csupán négy füzetet vonultatna fel, hanem egy teljesebb élmény kedvéért a teljes sztorit, de emiatt nyilván a Dark Horse ajtaján kell dörömbölni, nem a magyar forgalmazónál.