Pár hónapja jelent meg a Helikon kiadásában az Az finom lesz! című könyv, amely kulisszatitkokat, interjúkat és más érdekességeket tartalmazott a Csengetett, Mylord? világával kapcsolatban, ráadásul maga James Twelwetrees, azaz Jeffrey Holland írta az előszavát. Abban a kötetben helyet kapott egy meg nem valósult spin-off sorozat forgatókönyvrészlete is, amit a készítők James és Ivy (Su Pollard) főszereplésével akartak megvalósulni, azonban végül erre nem kaptak lehetőséget.
Az elképzelés azonban adott volt, és a Csengetett, Mylord? egyik rendezője és társszerzője, Roy Gould és Robin Carr gondoskodtak róla, hogy a rajongók megismerhessék, mi történt a Meldrum-ház lenti és fenti lakóival azután, hogy elbúcsúztunk tőlük az anyasorozatban. A James & Ivy a már említett sorozattervet kibővítve, prózai formában mutatja be, és a világon először magyar nyelven jelent meg a Helikon gondozásában, köszönhetően annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy a Csengetett, Mylord?-nak Magyarországon van a legnagyobb rajongói közössége.
Aki mylordista, annak valószínűleg nem kell bemutatni, de azért elevenítsük fel, hogy a brit széria fináléjában a két egykori szolgáló egy tengerparti panziót nyitnak társakként, a James & Ivy pedig megmutatja, hogy hová jutottak az ötletükkel. A Csengetett, Mylord? végig érzékeltette velünk, hogy aki nem az arisztrokrácia tagja, az milyen nehezen boldogul (pláne Mabelen keresztül), Gould és Carr könyve pedig folytatja ezt a tendenciát, csak éppen a vendéglátósok szemszögéből. A Suttogó Pálmák panzió megnyitásával a sokszor fellengzős, karótnyelt és az előkelők érdekeit néző James a maga bőrén tanulja meg a társadalmi igazságtalanságot, de előtte még eltökélt szándéka, hogy csakis úri vendégkört fogad el - csak éppen a szükség nagy úr, és a panzió fennmaradásának érdekében nem válogathatnak az ügyfelek között, miközben az anyagi nehézségeik miatt szinte minden munka Ivyra marad. Kész szerencse, hogy felbukkan egy régi ismerős, aki kosztért és kvártélyért szívesen besegít, jelenléte pedig sokat hozzátesz a hangulathoz is.
Köszönhetően annak, hogy halljuk James és Ivy gondolatait, illetve több időt töltünk velük, még jobban megismerhetjük őket, az egykori lakáj múltjáról is kerülnek elő elfojtott emlékek, amik némileg árnyalják azt, hogy miért viselkedik olyan fennhéjázóan és megmagyarázzák, hogy miért viseltet akkora ellenszenvvel a színházi népség iránt. James és Ivy dinamikája, a kor leképezése, a boldogulni próbálásuk és az élet által eléjük vetett akadályok mind hozzátesznek ahhoz, hogy ez a kötet mást mutasson, mint a sorozat, mégis ismerős és szerethető legyen, az pedig sok rajongó szívét meg fogja melengetni, hogy nem is csak egy kedvelt arc tér vissza a Meldrum-házból. A könyv komótosan halad, de végig fenntartja a figyelmet, miközben a Csengetett, Mylord?-tól megszokott bohókás hangulatot ötvözi a sanyarú sorssal és a mindenben megtalálni a jót mentalitással.
A James & Ivy egy - helyenként Jeffrey Holland jópofa rajzaival ellátott - kellemes olvasmány lett, amely választ ad arra, hogyan folytatódott a sorozat egyes szereplőinek élete (noha vannak benne nagy hiányzók!), és bár sokáig úgy érződik benne, hogy James pökhendisége rátelepszik a cselekményre, megy át annyi jellemfejlődésen, kap annyi "pofont", hogy a végére ez az érzés szertefoszoljon, sőt. De ennél többet nem árulok el, minden rajongó fedezze fel magának. Érdemes.
Ha olvasnátok hasonló tartalmakról kötetlenebb formában, szép képpel illusztrálva, akkor kövessétek be könyves instánkat, a Lapozók Birodalmát, mert ilyen posztokkal találkozhattok ott: