Nem egyszerű és relatíve nehezen megfejthető könyv a Szegény párák, de legyünk őszinték, a belőle készült film alapján semmiképpen nem számítottunk egy pihekönnyű regényre. Yorgos Lanthimos filmje egy harsány audiovizuális vízió volt arról, hogy egy nő miként valósítja meg és definiálja önmagát különböző eszmék és a szexualitás mentén. Az alapul szolgáló könyv ugyanúgy magában foglalja ezt a témát, de picit más hangsúlyokkal és gazdagabb, játékosabb cselekménybonyolítással.
Ettől még Lanthimos filmje nem válik alsóbbrendűvé, erről szó nincs: filmje a tartalmi és megjelenítésbeli merészségével, Emma Stone parádés játékával és abszurd húzásaival bőven az elmúlt évek egyik legkülönösebb mainstream filmje. De tényként álljon itt, hogy Alasdair Gray könyve valamelyest rétegzettebb és különbözőbb módokon állítja olvasóját kihívások elé.
A történet röviden: az 1800-as években járunk, amikor dr. Archibald McCandles beleszeret egy fiatal nőbe, akiről gyorsan kiderül, hogy egy furcsa, Frankenstein-történetekből ismert kísérlettel lett életre keltve. Erről a szerelmi vágyódásról persze - legyen ő eleinte bármennyire is gyermeteg gondolkodású - a szóban forgó hölgynek, Bella Baxternek is van véleménye. Részben McCandles, részben pedig Bella sajátos perspektíváját is megismerhetjük a regényből.
Az első és egyben egyik legszembetűnőbb érdekessége a könyvnek rögtön már az első oldalakon megmutatja magát: lényegében egy talált dokumentum regényről beszélünk, melyben maga Alasdair Gray írja le, miként találta meg a címbeli könyvet. Rövid bevezetés és a könyv megtalálásának körülményeinek ismertetését követően pedig rögtön elénk is tárja a könyv teljes tartalmát. Ezt a könyvet dr. Archibald McCandles tisztiorvos írta feleségéről, az iránta való érzéseiről, valamint arról, hogy a neje milyen körülmények között élt egy bizonyos Godwin Baxterrel.
A könyv nagy részét, gerincét ez a szegmens teszi ki. Különös hangvételű, sajátos humorral kibélelt Frankenstein-sztorit olvashatunk, amely a jól ismert történetnek ad egy feminista színezetet. Gray ezt a történetet arra használja fel, hogy elkalauzoljon bennünket egy a nők számára röghöz kötöttebb, konzervatívabb korba és bemutasson nekünk egy olyan hölgyet, aki unikális neveltetése folytán minden társadalmi normára és elvárásra magasról tesz. Nagy hangsúlyt fektet a szexuális szokásaira is (bár ezen a téren megfigyelhető az, hogy a film ennél sokkal több időt tölt el ezekkel a dolgokkal), valamint a férfi-női dinamikát is sarkainál fogva forgatja ki. Gray prózája igyekszik a korabeli fogalmazásmóddal élni, de olvasmányosságából ez nem vesz el semmit. Finoman abszurd humora végig jelen van, legyen szó akár arról, ahogyan Godwin Baxter-t leírja, akár ahogyan Bella az emberi kapcsolatait és a szerelmet értelmezi. Bella "keletkezéstörténete" pedig alapból egy fantasztikus, abszurdista mese, ami könnyedén megmozgathatja az olvasói fantáziát. Meghökkentő, egyben szenvtelenül elborzasztó.
A könyvben bemutatott könyv sem mentes egyéb narratív furfangoktól, ugyanis több ízben használ nagyobb terjedelmű leveleket, melyeket vagy Bella, vagy éppen szeretője, Duncan Wedderburn írt. Mindegyik levél folyamatosan - egyre szórakoztatóbb eredményt elérve - bővíti a perspektívák amúgy sem csekély felhozatalát, mind csak jobban árnyalva azt a szemléletmódot, amit próbál érvényesíteni Bella által a szerző. Bella pedig ahogyan a filmben, úgy itt is egy lenyűgöző karakter: folyamatos törekvése arra, hogy meghallgassa, megértse a többi embertársa világszemléletét, hogy aztán olvasmányait, tapasztalásait és érzéseit felhasználva kialakítsa a sajátját, érdekes utat képez. Az író, valamint a fordítók bravúrját is dicséri, ahogyan megmutatják Bella útját, vallomásait (hol Shakespeare szonettjeihez hasonlatos formában, hol ennél sokkal letisztultabban), szexuális kísérletezéseit (kipróbálja egy időben a prostitúciót is) és gondolkodásmódját. Mely utóbbit egy tisztalelkű gyermek módjára kommunikálja a többiek felé. Minden tekintetben egy definitív, önálló és független nő, akit sokan próbálnak saját képükre formálni, de csak egy igazi férfi van az életében, akinek ez valamennyire sikerül (és aki pedig első sorban önálló gondolkodásra ösztökélte őt világéletében), az pedig teremtője, Godwin Baxter. Baxter apafigura, mentor, isten és kvázi plátói szerető, aki számára Bella egyszerre önös célokra felhasznált kreatúra (bizonyíték arra, hogy a tudomány számára nincsen határ) és egy olyan lány, akit igyekszik szembeállítani az aktuális kor eszméivel és annak nőiség-szemléletével.
Alasdair Gray azonban nem áll meg pusztán annál, hogy elmesél egy abszurd és mulattató fordulatokkal gazdagított történetet. A narratíván csavar egyet a zárásban, ahol picit a megbízhatatlan narrátor jelenségére épít és azon van, hogy meginogjon a néző az addig olvasottak hitelességében. Idáig eljutni azonban egy kalandos út, melyen érződik a történelmi kutatómunka, ennek az aprólékossága pedig rengeteg pluszt ad az olvasmányélményhez (néha még anatómiai rajzok is beékelődnek). Olyan könyv ez, ami részletei végett sok figyelmet igényel, rétegzett és kiszemelt témájának a boncolása gondolatprovokáló, de mégis irtó szórakoztatónak hat. Remélem, hogy az Álomgyár a közeljövőben több ilyen jellegű könyv kiadásra adja majd a fejét.