Könyvmolyz: Hivatalos Fcaebook-oldaladon értesítetted arról olvasóidat, hogy hamarosan elkészül az Incognito című regényed hangoskönyv-változata is. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen formában is napvilágot láthasson a történet?
Ferenczik Adrienne: Az ötlet valójában egy korábbi facebook bejegyzésemből fakad. A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete minden évben megrendezi Nyíregyházán az „Add az időd – add a hangod” elnevezésű felolvasó napot. Televíziós riporterként már több alkalommal forgattam a rendezvényen, ahol önkéntesek irodalmi műveket olvasnak fel, amelyeket az egyesület hangstúdiójában rögzít, majd a felolvasott hanganyagból hangoskönyvet készít. Az idei felhívás úgy szólt, hogy az önkéntes felolvasóktól kortárs írók irodalmi műveit várják, én pedig úgy döntöttem, hogy „adom az időm és a hangom”, részt veszek ezen a jótékonysági rendezvényen, és az egyik saját írásomat felolvasom. Ki is választottam az egyik, pár évvel ezelőtt egy antológiában megjelent novellámat, és felolvastam a stúdióban. Különleges érzés volt egy stúdióban felolvasni a saját írásomat, és ezt az élményt megosztottam a facebook oldalamon, másokat is arra biztatva, hogy még délután négy óráig van idő, ha van kedvük, válasszanak egy kortárs irodalmi művet, és olvassák fel a vakok és gyengénlátók számára. A bejegyzésemhez egy órán belül érkezett egy hozzászólás: nincs-e kedvem az egyik regényemet is felolvasni hangoskönyvnek. Akkor válaszként azt írtam, hogy elég hosszúak a regényeim, úgyhogy nem gondoltam arra, hogy azokból hangoskönyvet készítsek. Az ötlet így akkor csupán felvetett ötlet maradt. Az Ünnepi Könyvhéten aztán Budapesten a Vörösmarty téren eljött hozzám egy hölgy, akihez szintén eljutott a nyíregyházi felolvasó napról szóló facebook bejegyzésem, hozta dedikáltatni a regényeimet, és elmondta, hogy ők rendszeresen készítenek hangoskönyveket a nem látók számára, mert nagyon nagy szükség van a hanganyagokra. Sok vak és gyengénlátó ugyanis kizárólag így férhet hozzá az irodalmi művekhez, amelyekre egyébként óriási az igény. Azt mondta, örülne, ha a regényeimből is születhetne hangoskönyv, és felajánlotta, hogy Budapesten elkészíthetnénk egy hangstúdióban. Ekkor már komolyabban elgondolkodtam az ötleten. Úgy gondoltam, ha nagy feladat is felolvasni egy regényt, mégsem akkora erőfeszítés, amit ne lehetne megtenni azokért, akikhez másképp tényleg nem juthat el a könyv. Még ott a könyvheti rendezvényen megbeszéltem a részleteket a kiadómmal, és zöld utat kaptam. Úgy gondoltam viszont, hogy, mivel Nyíregyházán is megvan a hangfelvétel elkészítésének minden feltétele, inkább itt olvasnám fel a regényemet, amit aztán, természetesen hozzáférhetővé teszek a budapesti vakok és gyengénlátók számára is. Sikerült megállapodnunk a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületével, és már el is kezdtük a munkát. Úgyhogy hangoskönyv születik az Incognitóból.
Könyvmolyz: Milyen egy hangoskönyvön dolgozni?
Ferenczik Adrienne: Számomra óriási kihívás. Egyrészt izgalmas dolog, hogy egy már megírt és könyvben megjelent regényből valami új, valami más születik. Másrészt hatalmas feladat egy regény felolvasása, még akkor is, ha én magam írtam, és jól ismerem a szöveget, és még akkor is, ha a televíziós munkám során nap mint nap olvasok fel szöveget mikrofon előtt. Egy irodalmi művet ugyanis teljesen másképp kell felolvasni, mint egy televíziós riportot. Nem vagyok előadóművész, de törekszem arra, hogy szépen képezzem a hangokat, jól hangsúlyozzak, próbáljak átéléssel olvasni, és igyekszem a szöveget élvezhetővé tenni. Bizony, egy-egy fejezetet sokáig gyakorlok, többször felolvasom hangosan, addig, amíg nem érzem, hogy a legjobbat nyújtom.
Könyvmolyz: Mikorra várható, hogy elkészül, és hogyan lehet majd hozzájutni?
Ferenczik Adrienne: Szeretném, ha év végére elkészülne a hangoskönyv, de nincs határidő, így nem sietünk. Egyébként sem könnyű a mindennapi munka mellett kiszorítani az időt a felolvasására. Fejezetről fejezetre haladunk, úgy, hogy a tempó ne menjen a minőség rovására. A megállapodásunk értelmében a vakok és gyengénlátók az egyesületen keresztül hozzájuthatnak majd a hanganyaghoz, de, természetesen készítünk majd cd-n megvásárolható példányokat is, hiszen nemcsak a nemlátók körében népszerű a hangoskönyv.
Könyvmolyz: Tervezed-e egyéb írásaid hangoskönyv-változatának elkészítését?
Ferenczik Adrienne: Egyelőre az Incognito felolvasása a terv. Hogy lesz-e folytatás, nem tudom. De, nem tartom kizártnak, hogy nekirugaszkodom, és felolvasom majd a Napfényes Riviérát is.
Könyvmolyz: Mindeközben a harmadik regényed megjelenésére is készülsz. Hogy halad a munka?
Ferenczik Adrienne: A harmadik regényem kézirata elkészült. A könyv a Hepi börszdéj címet kapja, és lassan készül hozzá a címlap is. Közben folyik a munka, éppen a napokban kezdődött meg a regény szerkesztése is. Úgyhogy izgalmas időszakot élek meg.
Könyvmolyz: Milyen egyéb terveid vannak még? Készül-e már fejben – vagy esetleg gyakorlatban is – a negyedik könyved?
Ferenczik Adrienne: Természetes, hogy már gondolkodom a negyedik regényen. Egy író, ha papírra éppen nem is, fejben akkor is ír. De még nem szakadtam el a harmadik regénytől, még velem vannak a szereplők, úgyhogy egyelőre nem adják át a helyüket egy „új csapatnak”. Még csak gondolkodom, tervezgetek, helyszínek, történetek, karakterek jelennek meg a gondolataimban. Közben rendezvényeket szervezünk, azon dolgozunk, hogy irodalmi estek, író-olvasó találkozók ötleteit valósítsuk meg. Most is egy igazán különleges esemény előtt állok: hétvégén rendezik meg Nyíregyházán a 10. Országos Braille-olvasásversenyt, ahol a regényem főszerepet kap. A rendezvényt a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete szervezi, az idei megmérettetés témája a kortárs irodalom, s az ország több pontjáról érkező versenyzők az Incognitóból olvasnak majd fel egy részletet, amit – természetesen – átírtak Braille írásra. A felolvasásokat zsűri értékeli, amelynek én is tagja leszek. Nagy izgalommal tekintek a rendezvény elé.
Kapcsolódó cikkek:
Kritika - Ferenczik Adrienne: Incognito
Kritika - Ferenczik Adrienne: Napfényes Riviéra
Olvasnivaló - Egyet, kettőt, hármat