Megígértük, hát íme: minden, amit a Harry Potter-univerzum észak-amerikai varázslóiskolájáról tudni lehet - egyenes a Pottermore-ról, J. K. Rowling tollából!
Az Ilvermorny alapítója egy ír bevándorló boszorkány volt. Isolt Sayre 1603-ban született Írországban, Coomloughra völgyében. Édesanyja és édesapja is aranyvérű varázslócsaládok gyermekei voltak. Apja William Sayre, a híres ír boszorkány, Morrigan leszármazottja, és előszeretettel becézte lányát ősük nevén. Isolt gyermekkora idillikus volt, szerető szülőkkel, akik a mugli szomszédjaikkal is nagyon segítőkészek voltak: rendszeresen felhasználták varázserejüket az emberek és jószágaik gyógyításához is.
Amikor Isolt öt éves volt, megtámadták a családot, amit szülei nem éltek túl. Lángoló házukból édesanyja eltávolodott nővére, Gormlaith Gaunt mentette ki a kislányt, majd a szomszédos völgybe vitte magával, és ott nevelte fel. Ahogyan azonban Isolt egyre nagyobb lett, fokozatosan rá kellett jönnie, hogy nagynénje nem a megmentője, hanem elrablója és szülei gyilkosa volt. Gormlaith ugyanis fanatikus aranyvér-mániás volt, és szentül hitte, hogy húga "mugliimádatának" köszönhetően a kislány felnőttkorában nem egy varázsló mellett fog kikötni, így pedig "beszennyeződik" a család tiszta vére. A nagynéni saját magát akarta példaképnek Isolt számára, és kényszerítette, hogy végignézze, amikor minden muglit és tulajdonképpen bármilyen élőlényt megátkoz, aki csak a házuk közelébe jön. Gormlaith azt sem engedte, hogy a kislány megkezdje tanulmányait a Roxfortban, nehogy a sárvérűek ott ostobaságokkal tömjék a fejét. Még saját varázspálcája sem volt.
Így amikor Isolt betöltötte a 17. életévét, és megtanult bánni az erejével, ellopta Gormlaith pálcáját és megszökött tőle. Az egyetlen tárgy, amit magával vitt még, az édesanyja arany brossa volt, amely a gordiuszi csomót mintázta, és elmenekült az országból.
Isolt félt, hogy Gormlaith a nyomára bukkan és megbünteti őt, így először Angliába ment. Hogy ne ismerjék fel, levágta a haját. Mugli fiúnak öltözve, Elias Story névvel felszállt a legendás Mayflower hajóra, amely az első puritánok csoportját szállította az új világba 1620-ban. Isolt az első mugli telepesekkel érkezett meg Amerikába. Útitársaival elhitette, hogy Elias Story meghalt a kemény télben, és eltűnt a hegyek között.
A lány egyedül találta magát egy idegen országban. Amennyire tudta, több ezer mérföldes körzetben ő volt az egyetlen boszorkány - a varázslóvilágról megszerzett minden tudása Gormlaith-tól származott, ő pedig soha nem mondott neki semmit az őslakos amerikai varázslókról. Azonban még csak két hetet töltött egyedül az amerikai vadonban, és már két olyan varázslénnyel is találkozott, akiknek létezéséről eddig mit sem tudott.
Ott volt például a "Hidebehind", egy éjszakai erdőlakó kísértet, aki emberekre vadászik. Ahogyan a neve is mutatja, ez a lény tulajdonképpen bármi mögött el tud rejtőzni, így láthatatlan marad áldozatai és a vadászok elől is. Az amerikai muglik (vagy No-Majs-ok, ahogyan a földrészen nevezik őket), sejtették a létezését, erejéről azonban mit sem tudtak. Csak egy boszorkány vagy egy varázsló élhette túl egy "Hidebehind" támadását.
A "Pukwudgie" szinten egy Amerikában őshonos lény: kicsi, szürke, nagy fülű, és leginkább az európai koboldokra hasonlít. Független és trükkös, az embereket pedig - legyen az varázsló vagy mugli - nem túlságosan kedveli, és elég nagy varázsereje van. Halálos, mérgezett nyilakkal vadásznak és szeretik megtréfálni az embereket.
Egy szokatlanul nagy méretű és erejű Hidebehind elkapott és már majdnem kibelezett egy fiatal kis tapasztalatlan Pukwudgie-t az erdőben, amikor Isolt rájuk talált és kiszabadította a koboldszerű lényt. Bár a Pukwudgie veszélyes az emberre, a lány biztonságos helyre vitte és meggyógyította őt. A lény úgy döntött, hogy Isolt mellé szegődik és szolgálja őt, amíg vissza nem tudja adni a segítséget - bár elég nagy megaláztatásnak érezte, hogy egy kis fiatal boszorkány mellett ragadt, aki elég bolond ahhoz, hogy egyedül kószáljon egy idegen és veszélyekkel teli országban. Isolt mindennapjait ezentúl a Pukwudgie folyamatos zsörtölődése töltötte ki, amíg az folyton a sarkában volt. Ennek ellenére Isolt szórakoztatónak találta a lényt és örült a társaságának. A Pukwudgie az emberek iránti ellenszenve miatt nem árulta el a nevét a lánynak, úgyhogy ő elnevezte őt William-nek az apja után. Barátságuk azóta is szinte egyedülállónak számít a mágiatörténetben.
William megismertette Isolt-tal mindazokat a varázslényeket, amelyekről tudomása volt. Közösen bejárták az erdőt: megfigyelték vadászat közben a békafejű hodagot, sárkányszerű lények ellen harcoltak, és egy újszülött vampuszmacskát is láthattak játék közben.
Mind közül Isolt kedvence a nagy, szarvas folyami kígyó volt, amely ékszert viselt a homlokán és a patak közelében élt. Még William is halálra rémült tőle, de legnagyobb megdöbbenésére úgy tűnt, hogy a szarvas kígyó kedveli Isolt-ot. A Pukwudgie félelmét csak fokozta, amikor kiderült, hogy a lány tud beszélni a kígyóval.
Isolt hamar rájött, hogy jobb, ha nem részletezi William-nek a kígyóval való furcsa kapcsolatát - főleg azt nem, amiket a kígyó mond neki. Rendszeres látogatásokat tett egyedül a pataknál, de soha nem mondta meg William-nek, hogy hol járt. A szarvas kígyó mindig ugyanazt az üzenetet ismételgette neki: "Amíg a családod része vagyok, addig az kudarcra van ítélve!" Mivel a gonosz nagynénit leszámítva Isolt-nak nem volt családja, nem tudta mire vélni a kígyó vészjósló szavait.
Isolt végül tragikus körülmények között volt kénytelen visszatérni az emberek közé. Amikor egy napon William és ő az erdőben kószáltak, egy szörnyű hangot hallottak. A Pukwudgie rákiáltotta a lányra, hogy maradjon, ahol van, majd mérgezett nyilaival felfegyverkezve eltűnt a fák között.
Természetesen Isolt nem követte az utasítást, és utána sietett - azonban szörnyű látvány fogadta. A Hidebehind, amelytől korábban megmentette William-et, most emberekre támadt. Isolt két súlyosan sérül kisfiút talált, akik kénytelenek voltak végignézni, hogy a kegyetlen lény szüleik kibelezésére készült. Isolt és William közösen elpusztították a Hidebehind-ot - ezután azonban a Pukwudgie, mintha mi sem történt volna, figyelmen kívül hagyta a sérült gyerekeket. Isolt haragra gerjedt a szenvtelenség láttán, és utasította William-et, hogy segítsen neki hazavinni a két kisfiút, ő azonban kikelt magából. Azt mondta, hogy a két gyerek felőle meg is halhat, és elvei ellen való, hogy segítsen rajtuk, és Isolt is csak azért kivétel számára, mert megmentette az életét.
Isolt azt felelte neki, hogy ha az egyik fiút megmenti, azt elfogadja "fizetségként", és így William végre leróhatja a tartozását. A Pukwudgie végül elfogadta az ajánlatot, és nagy duzzogások közepette belement, hogy hazavigye az idősebb, Chadwick nevű fiút, míg Isolt a fiatalabbat, Webster-t cipelte. Amikor megérkeztek, a dühös Isolt közölte William-mel, hogy többé nincs rá szüksége, majd az sarkon fordult és eltűnt.
Isolt feláldozta egyetlen barátságát két kisfiúért, akik talán nem is élhetik túl a Hidebehind támadását. Azonban szerencsére Chadwick és Webster is meggyógyult, felépülésük után pedig a lány örömmel fedezte fel, hogy mindketten varázslók. A család azért utazott Amerikába, hogy kalandot keressenek, utazásuk azonban a Hidebehind-del való tragikus találkozásba torkollott.
Az első hetekben annyira rosszul volt a két gyerek, hogy Isolt egy pillanatra sem merte magukra hagyni őket. Isolt-ot nagyon rosszul érintette, hogy a szülők holttesteit csak úgy otthagyta - úgyhogy mikor a fiúk jobban lettek, visszatért a tragédia helyszínére, hogy eltemesse őket. Meglepetésére egy James Steward nevű fiatal férfit talált ott, aki Plymouth-ból érkezett. Miután elszakadt a családjától, a keresésükre indult az erdőbe.
Isolt végignézte, ahogy James eltemeti a szülőket, és magához veszi a kettétört pálcáikat. James megsuhintotta Mr. Boot pálcáját, azonban ahogyan az lenni szokott, amikor mugli kezébe kerülnek, a pálca tiltakozott, erejétől pedig a férfi keresztülrepült a tisztáson, és nekiütközött egy fának. Egy kis kunyhóban tért magához, ahol Isolt ápolta őt. Mivel azonban nem tudta volna elrejteni előle varázserejét - hiszen a Boot fiúk gyógyításához a pálcáját és bájitalokat is használt - vissza akarta küldeni James-t Plymouth-ba, amint az állapota engedi.
Azonban Isolt-nak nagyon jól esett, hogy végre egy felnőtt emberrel is tud beszélgetni, főleg mivel James segített neki ápolni a Boot-fiúkat. A férfi még egy kőházat is segített neki építeni a fából és állati bőrből összetákolt kunyhója helyett, hiszen otthon Angliában kőfaragóként kereste a kenyerét. Isolt új otthonát Ilvermorny-nak keresztelte el, szülőhelye után, melyet Gormlaith elpusztított.
Ahogy teltek a napok, James varázslattól való félelme egyre csökkent, míg végül a két fiatal egymásba szeretett, összeházasodott, a férfi pedig tökéletesen elfogadta, hogy ifjú arája boszorkány.
Folytatás hamarosan!