Megígértük, hát íme: minden, amit a Harry Potter-univerzum észak-amerikai varázslóiskolájáról tudni lehet - egyenes a Pottermore-ról, J. K. Rowling tollából!
Az előző bejegyzés ott ért véget, hogy az Ilvermorny alapítója, Isolt végre megtalálta a boldogságot.
Isolt és James örökbefogadott gyermekeikként bántak a Boot-fiúkkal. Isolt elmesélte nekik azt a keveset, amit a Roxfortról tudott. A két fiú minden vágya az volt, hogy ők is oda járhassanak, és állandóan kérdezgették pótanyjukat, hogy miért nem mehetnek vissza Írországba. Isolt nem akarta megrémíteni őket Gormlaith történetével. Helyette inkább megígérte nekik, hogy amint betöltik a tizenegyedik életévüket, valahogy szerez nekik pálcát, és Ilvermorny-ban fognak megtanulni varázsolni.
Chadwick és Webster lelkesedtek az ötletért. A két fiú csak úgy tudott elképzelni egy varázslóiskolát, ahogyan a Roxfort-ról hallottak, szóval ragaszkodtak hozzá, hogy Ilvermorny ugyanúgy négy házzal rendelkezzen. Az ötlet, hogy Roxforthoz hasonlóan róluk, az alapítókról nevezzék el a házakat, hamar kudarcba fullad, ugyanis Webster úgy érezte, hogy egy róla elnevezett háznak semmi esélye, hogy bármilyen megmérettetésből győztesen kerüljön ki. Azt javasolta, hogy inkább kedvenc mágikus lényeik legyenek a névadók. Chadwick, aki egy intelligens, de sokszor heves vérmérsékletű fiú volt, a viharmadarat választotta, amely repülés közben viharokat képes gerjeszteni. A veszekedős, de hűséges Webster kedvence a wampus volt, egy párducszerű lény, amely erős, gyors és szinte lehetetlen megölni. Isolt választottja természetesen a szarvas kígyó volt, melyet még mindig meglátogatott a patakparton.
Mikor James-re került sor, nem igazán tudta, hogy mit válasszon, hiszen a család egyetlen mugli tagjaként nem ismerhette a varázslényeket. Végül felesége történeteinek hatására a Pukwudgie-t választotta.
Így alakult meg az Ilvermorny négy háza: Viharmadár (Thunderbird), Wampus, Szarvas Kígyó (Horned Serpent), Pukwudgie.
Hamar elérkezett Chadwick tizenegyedik születésnapja. Isolt-nak fogalma sem volt, hogyan szerezze meg a fiúnak a pálcát, amit ígért neki. Amennyire ő tudta, Amerikában az volt az egyetlen varázspálca, amit ő vett el a nagynénjétől. Nem merte annyira megvizsgálni, hogy kisilabizálja, hogyan is készült. Amikor a fiúk halott szüleinek törött pálcáit közelebbről megnézte, csak annyira jött rá, hogy egyiknek sárkány szívizomhúr, a másiknak pedig unikornis szőr magja volt.
A születésnap estéjén Isolt álmot látott, amelyben lement a patakhoz a szarvas kígyóhoz, amely felemelkedett a vízből, és lehajtotta a fejét, amíg ő lefejtett egy nagy szilánkot a szarvából. Sötét éjszaka volt, amikor felébredt, és azonnal a patakhoz sietett. A szarvas kígyó már várt rá. Ugyanúgy tett, mint az álmában. Köszönetet mondott a kígyónak, majd hazament és felébresztette James-t, aki a ház építésénél már bebizonyította, hogy mind a követ és mind a fát milyen gyönyörűen képes megmunkálni.
Amikor reggel Chadwick felébredt, egy kész varázspálca várta őt, a kígyószarv maggal. Isolt és James egy kivételesen erős pálcát készített belőle.
Mire Webster is tizenegy éves lett, a család házi varázslóiskolájának elterjedt a híre. Addigra csatlakozott hozzájuk két varázslófiú a Wampanoag, valamint egy anya és két lánya a Narragansett indián törzsből. Az indiánok a pálcával való varázslás megtanulásáért cserébe saját varázslótechnikáikat tanították meg nekik. Mindannyian az Isolt és James által készített pálcákat használták. Isolt-nak azt súgták az ösztönei, hogy a kígyószarv magot inkább csak fiai számára tartsa meg - a többieknél wampus szőrt, snallygaster szívizomhúrt és nyúltilop agancsot használtak.
1634-re Ilvermorny Isolt által sosem álmodott méreteket öltött. A házat minden évben bővíteni kellett, hogy mindannyian elférjenek. Bár még mindig kis létszámmal működtek, már elegen voltak ahhoz, hogy Webster vágyainak megfelelően házversenyeket tartsanak. Az Ilvermory nem volt bentlakásos intézmény. Az épületben Isolt, James, Chadwick és Wester lakott, illetve a házaspár időközben született ikerlányai, Martha és Rionach, akiket a két nagymamáról neveztek el.
A boldog és dolgos család nem is sejtette, hogy milyen veszélyben vannak. Az Ilvermorny híre Európába is elért, miszerint egy Morrigan becenevű boszorkány varázslóiskolát alapított az új világban. Gormlaith rögtön összerakta a képet, és sokkolta a hír, hogy unokahúga egy másik kontinensig tudott szökni előle, és legnagyobb félelmeit túlszárnyalva még nem is csak egy sárvérű, hanem egyenesen egy mugli férfihoz ment feleségül. Sőt, olyan iskolát alapított, ahova válogatás nélkül felveszi a varázserővel rendelkező gyerekeket.
Gormlaith új pálcát készíttetett magának az Ollivander-műhelyben az Isolt által ellopott családi örökség helyett. Biztos akart lenni benne, hogy unokahúga nem számít érkezésére, így bár nem szándékosan - utánozta őt, és férfinak álcázva magát elutazott Amerikába a Bonaventure hajón. Gonosz módon William Sayre, vagyis Isolt meggyilkolt apjának nevét használta az út során. Gormlaith Virginia-ban szállt partra, majd egyenesen az Ilvermorny-hoz vette az irányt. Amint megérkezett, megátkozta James-t és Isolt-ot, amelytől mély álomba merültek. Ezután párszaszóul, a kígyók nyelvén kezdett beszélni. Ettől a pálca, melyet Isolt évekkel ezelőtt elvett tőle, inaktívvá vált. Isoltnak fogalma sem volt róla, hogy ez a varázspálca eredetileg Mardekár Malazáré volt, amelyet úgy készítettek, hogy a megfelelő párszaszó utasításra "elaludjon".
Gormlaith azonban azt nem tudta, hogy a háznak van még két lakója, akik nem merültek álomba az átka hatására: a tizenhat éves Chadwick és a tizennégy éves Webster. Még valamit nem tudott: hogy pálcáik magja a szarvas kígyótól származik. Ezekre a pálcákra nem hatott az inaktiváló varázslat. Épp ellenkezőleg: a párszaszó hatására vibrálva figyelmezették gazdáikat a veszélyre.
A Boot-fiúk kiugrottak az ágyból. Chadwick ösztönösen kinézett az ablakon, és meglátta Gormlaith sziluettjét. Mint ahogyan a legtöbb gyerek, Chadwick is többet tudott a családi titkokról, mint ahogyan azt nevelőszülei hitték. Még kiskorában kihallgatta, amikor Isolt arról mesélt férjének, hogy a gyilkos nagynéni miatt kellett elszöknie Írországból. Chadwick azonnal szólt Webster-nek, hogy figyelmeztesse szüleiket, majd kisietett a házból, hogy szembenézzen Gormlaith-al.
Gormlaith nem számított egy tinédzser varázslófiúra, és persze lebecsülte az erejét. Chadwick profi módon kivédte az átkát, amint elkezdtek párbajozni. Pár perc múlva a gonosz boszorkány kénytelen volt beismerni, hogy a fiú jól képzett varázsló. Még akkor is, amikor halálos átkokkal akarta őt súlytani, a szülei felől kérdezte, és kijelentette, hogy nem szívesen öl meg egy ilyen tehetséges aranyvérűt.
Mindeközben Webster megpróbálta felébreszteni a szüleit, de az átok túl erősnek bizonyult. Végül csatlakozott Chadwick-hez, hogy ketten próbálják meg legyőzni Gormlaith-t. Kettő ellen jóval nehezebb dolga volt a boszorkánynak, főleg, mivel magjuk miatt pálcáik is testvérek voltak, így közös ellenség felé fordítva megtízszereződött az erejük. Gormlaith sötét mágiája azonban így is elég erős volt ellenük. A boszorkány nevetve azt mondta nekik, hogy ha bebizonyítják aranyvérűségüket, megkegyelmez nekik. A két fiú azonban eltökélte, hogy nem engedik őt családjuk közelébe. A fiúk bemenekültek az épületbe, az ajtókat és az ablakokat bezárták. A szülők azonban még mindig aludtak az átok hatása alatt, ikerhúgaik pedig felébredtek és sikoltoztak félelmükben.
Folytatás hamarosan!