2015-ben is rengeteg fantasztikus könyv jelent meg - sajnos nem is sikerült mindent elolvasunk, amire fájt a fogunk... de ilyen egy könyvmoly élete: minél többet olvas, annál többet szeretne! A szórakoztató irodalom általunk elolvasott idei gyöngyszemeiből azonban összeállítottunk egy tízes listát. Nem feltétlenül sorrendben, de íme a 2015-ös kedvenceink:
Ernest Cline: Ready Player One
A kötet ugyan tavalyi, ám mi idén, az új borítóval megjelent verzióját vehettük kézbe. Ernest Cline egy olyan jövőt vetít elénk, amelyben 2044-re a virtuális világ szinte teljesen átveszi a valós, fizikai élet szerepét, s az OASIS nevű cybertérben az emberek a virtuális tér egyik alkotójának örökségét keresik. A főszereplőnk, Wade Watts teljesíti az első feladványt, ami a hagyaték megtalálásához szükséges, ezzel nem kis zűrzavart okozva mind a valós, mind a virtuális világban, apró pluszként pedig az élete is komoly veszélybe kerül. Többet nem is írnánk le, bővebb infóért olvassátok el a könyvről írt kritikánkat.
William Gibson: A periféria
A periféria egy két idősíkban egyszerre játszódó, jól megpörgetett, ám egyben mélyenszántó sci-fi. Elénk tár egy rémképet: láthatjuk, hogy az emberi hatalomvágy soha nem ismert és valószínűleg nem is ismer majd határokat, de természetesen a remény Gibson könyvében sem hal meg. Az emberek egy titokzatos szerver segítségével belenyúlhatnak a múltba, ám minden beavatkozásnál a történelem egy másik irányba indul el, így a jelenre nincsenek hatással a történések. Sokan ezt játékként fogják fel, ám akad egy csapat, akik nem szórakozni szeretnének, hanem segíteni a múltban élőknek, hogy ne kelljen egy élhetetlen jövőben élniük. A periféria egy lendületes, jól „megkontinuizált” könyv, több információért olvassátok a kritikánkat róla.
Neil Gaiman: Felkavaró tartalom
Gaiman kissé vitatott, harmadik novelláskötete az emberi lélek belső, rejtett félelmeire mutat rá, hol humoros, hol morbid, egyszer-kétszer lagymatag, ám többnyire mégis szórakoztató formában. Borzongás és nevetés, néha egy kis dráma: tipikus Gaiman-kötet, nem csak a rajongóknak.
John Sclazi: Árnyékszövetség
John Sclazi négy novellával zárta le (állítólag csak egy időre) a Vének-háborúja sorozatot. Eldőlni látszik nem csupán az emberiség, de az univerzum nagy részének sorsa, embereknek és más humanoid (vagy amolyan izészerű) lényeknek kell nyílt, de többnyire eltitkolt egyezségeket kötniük. Jellemek formálódnak, áldozatok hullanak, az idő pedig egyre fogy az elmúlt évek egyik legjobb sci-fi sorozatának befejező részében. A kötetről írt kritikánkat hamarosan elolvashatjátok oldalunk virtuális hasábjain.
Joe Abercrombie: Hidegen Tálalva
A Hidegen Tálalva egy ízig-vérig bosszútörténet. Abból is a jobbik fajta. Nem teketóriázik, egyből belevág a dolgok közepébe, óriási lendülettel indítva a regényt. Ez a lendület szerencsére végig megmarad, és egy igazi akciódús bosszú sztorit izgulhatunk végig. A karakterek kiválóan vannak ábrázolva. Persze a főbb szereplők nagyobb hangsúlyt kapnak és jobban ki vannak dolgozva, de ez nem megy a nagy egész rovására. A könyvről itt írtunk bővebben.
Bíró Szabolcs: Anjouk II. rész - Lángmarta dél
Történetünk ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Attila elkeseredetten kutatja fiát és feleségét, közben pedig hajtja a bosszúvágy, hogy kegyetlenül megtorolja az ellene elkövetett árulást. A király segítségére sajnos nem számíthat, hiszen az unokatestvérével, Habsburg Frigyessel tart tárgyalásokat. Persze Attila történetén kívül figyelemmel kísérhetjük Károly királyunk uralkodását is, aki most a déli vidékekre koncentrál. Szabolcsnak sikerült az, ami csak kevés írónak adatik meg. Egy minden tekintetben élvezetesebb és jobb folytatást alkotott. Kritikánk a regényről itt olvasható.
Michael Dobbs: Kártyavár
Az azonos című, Michael Dobbs regénye alapján futó tévésorozat nagy sikere alapján gondolhatjuk, hogy az eredeti mű se lehet piskóta - és valóban nem az. A Kártyavár még azokat is magához szippantja, akik egyébként nem túlzottan érdeklődnek a politika iránt. Francis Urquhart mesterkedéseit és aljas manipulációit döbbenettől tátott szájjal olvashatjuk végig. Miért is kellett 1989 óta várnunk, hogy elkészüljön a magyar fordítása? Bővebben itt írtunk a Kártyavárról.
Dan Simmons: Ílion
A trójai háború zajlik a Marson, a Jupiter holdjain élő biomechanikus lények küldetésre indulnak, a földi emberek pedig a valaha volt legnagyobb kényelemben és butaságban tengetik mindennapjaikat - és ez mind egyetlen regényben. Dan Simmons Ílionja egy részletesen kidolgozott, társadalomkritikával is szolgáló, és nagy képzelőerőről tanúbizonyságot tevő könyv. Igazi élmény minden sci-fi rajongónak. Kritikánkat itt olvashatjátok róla.
Lev Grossman: A varázslók
Egy megosztó és zseniális regénnyel örvendeztette meg az olvasókat Lev Grossman, amikor megírta A varázslókat - szerencsére a könyve 2015-ben hozzánk is elérkezett. Egyszerre gúnyolja és élteti a fantasy műfaját: a szerző lehántja a díszes csomagolást a tündérmesékről, ugyanakkor biztosít róla minket, hogy is ugyanúgy rajong érte. Quentin Coldwater történetét nem is lehet beleszuszakolni a műfaji keretek közé - formabontó és lebilincselő olvasmány. A könyvről itt írtunk bővebben.
Lev Grossman: A varázslókirály
Aki megszerette A varázslókat, nem panaszkodhatott: még 2015-ben elérkezett hozzánk a trilógia második része. A folytatások már-már törvényszerű hibáit elkerülve folytatódott Quentin története: egyszerre szövi tovább és egészíti ki az előző könyvet, még jobban elmélyítve a mondanivalót, még kalandosabbá téve a főszereplők életét. Hamarosan olvashatjátok a kötetről írt kritikánkat.