Benyák Zoltán
Könyvmolyz: Bár blogunk hasábjain már több ízben találkozhattak a nevével, de kérem, mutatkozzon be nekünk!
Benyák Zoltán: Benyák Zoltán vagyok. Túl vagyok a harmincon, négy könyvön, és néhány novellán. Tatabányán élek, de időm nagy részét a koponyámban töltöm, amiből próbálok érdekes történeteket kifacsarni.
Könyvmolyz: Hogyan került közel az íráshoz, mi vagy ki ösztökélte arra, hogy az írói pályára lépjen?
Benyák Zoltán: Gyerekkoromban grafikus és illusztrátor szerettem volna lenni. Lenyűgöztek a képregények, amikből akkoriban nem voltunk elkényeztetve. A legtöbbször idegen nyelvű képregények kerültek a kezembe – amelyekből persze egy szót sem értettem – és ezek mintájára elkezdtem én is paneleket rajzolni. Az iparművészeti iskolát végül meg sem próbáltam, annyira riogattak a túljelentkezéssel. A rajzok elkopása után maradt a szöveg. Már az ezredforduló előtt megjelent egy novellám a Solaria netmagazinban, de az első papíralapú megjelenésem 2005 környékére tehető, mikor az Új-galaxis antológiába többször is beválogattak.
Könyvmolyz: Hogyan született meg Jonathan Cross, s miért tért át végül a saját nevére?
Benyák Zoltán: Jonathan Cross néven jelent meg a Veszett lelkek városa című első könyvem, és még két évvel ezelőtt is írtam a Pokoli szimfóniák antológiába ezen a néven, sőt néhány más alkotóval közösen Apokrif címmel egy e-novelláskötet is van készülőben. Azt hittem, hogy ha többet írok, gyakorlottabbá válok akkor kiszeretek majd a szürrealizmusból, majd a valóság és képzelet határvidékéről eljönnek az írásaim, és kemények realisták lesznek. Azt terveztem, majd csak akkor hagyom el az álnevem. Most azt gondolom, hogy ez már sosem fog bekövetkezni. Az a fajta fantazmagória, ahol én körmölök, nemcsak elég teret ad számomra, de annyira rabul is ejtett, hogy talán sosem ereszt majd. De nem rabság ez.. Én így szeretem. A piaci bizonytalanságok miatt viszont sosem tudhatom melyik megjelenésem lesz az utolsó, ezért az idén megjelent két könyvem, a Háború gyermeke és az Ars Fatalis Benyák Zoltán név alatt születik majd.
Könyvmolyz: Műveivel leginkább a misztikum, a fantasy, a science fiction vonalain mozog. Miért pont ezt/ezeket a műfajokat választotta?
Benyák Zoltán: Sötétedéskor és hajnali szürkületkor írok. Ilyenkor nem is lehet más írni. Azt gondolom, hogy ezeknek a műfajoknak vannak olyan témái, amit ők tudnak erővel kifejezni. A scifi alkalmas a társadalmi tendenciák, hatalmi vonulatok elemzésére. Mint Orwell 1984-e. A rémtörténetek alkalmasak az ember pszichológiáját rágcsálni, annak viselkedését egyes helyzetekben. Például Bret Easton Ellis Amerikai Psycho-ja. Ezenkívül sosem akartam egy vérrealista könyvet írni. Nem látom értelmét. Én mikor olvasok, egy kicsit máshová szeretnék menni, nem vissza a saját hétköznapomba.
Könyvmolyz: A Kvartett című könyvéért Zsoldos Péter díjra jelölték. Ön szerint mivel érdemelte ki ezt az elismerést a mű?
Benyák Zoltán: Nagy megtiszteltetés volt a jelöltek között szerepelni. A Kvartett egy nyers disztópia, egy szétszakadt világ története, egy széttagolódott világé, ahol nem mindig az erkölcsösök vannak felül, és a gonoszok alul. Azt akartam, hogy zsigeri legyen, elrettentő, dekadens és beteg. Továbbá azt hiszem arról a könyvről, hogy nem scifi, legalábbis nem a klasszikus értelemben. Egy jóbarátom azt mondta, hogy ez egy jövőbe helyezett görög dráma. Talán ő járt a legközelebb az igazsághoz.
Könyvmolyz: A Pokoli szimfóniák című antológiában több tehetséges szerzővel dolgozhatott együtt. Milyen volt a közös munka?
Benyák Zoltán: Az ötlet Bíró Szabolcs fejéből pattant ki, és ö toborozott össze bennünket, hogy írjunk egy olyan antológiát, amiben a kisregényeink közt akad némi kohézió. Michael Mansfield (Mészáros Mihály), Nolik Antal, Szabolcs és jómagam írtunk négy történetet, a kisprózában is utazó újságíró Angyal Sándor pedig gerincet adott a sztoriknak. Az író azt szereti, ha nem kötik meg a kezét. Szabolcs csak annyi kitételt tett, hogy Európában történjen a cselekmény, és az Ördög mint szereplő jelenjen meg. Ennyi elég is volt. Nem éreztük magunkat megkötve. Az én kisregényem címe a Doktorok, és Velencében játszódik a karnevál napján. Egy részeges utcazenész találkozása a maszkos halállal. Arra az antológiára nagyon büszke vagyok, és mindig jó érzéssel tölt el, ha leveszem a polcról. Hangulata van. Színe és szaga. Számomra a jó könyv innen ismerhető fel.
Könyvmolyz: Legutóbb megjelent műve az Ars Fatalis, amelyről itt, a Könyvmolyz blogon is jelent meg kritika. Kérem mutassa be nekünk a kötetet az író szemszögéből!
Benyák Zoltán: Az Ars Fatalist úgy szoktam emlegetni, mint a csodák könyvét. A sok keserű és depressziós írás után akartam egy olyan könyvet, ami pozitív kicsengésű – még akkor is, ha a sötét színeket képtelen vagyok elhagyni. Az ateisták orrára akartam fricskát. Felfedezni Isten kezének nyomát. A hétköznapi csodákról, a jó és rossz szerencséről, a halálról, a szerelemről, a zenéről, és a sorsról szerettem volna írni. Mind megszemélyesítettem őket, a főhősnek pedig egy szkeptikus világlátott embert tettem meg, aki szinte nem is hiszi el, amit lát. Emellett persze még másról is szól a történet, de nem akarom az összes puskaport beáldozni. :) Akartam, hogy elgondolkodtató legyen, de közben úgy sodorjon a cselekmény, hogy az olvasó kapkodja a levegőt. Azt remélem, hogy az Ars Fatalis ezerszínű és életerős lett. Én olyannak szántam.
Könyvmolyz: Egy kicsit elkanyarodnék az írói pályájától. Többektől is megkérdeztük már, így önnek is felteszem a kérdést: mit gondol, a technika gyors fejlődése eredményezheti a nyomtatott könyvek későbbi megszűnését?
Benyák Zoltán: Megszűnését nem, de a sorvadását mindenképp. Minden kor fél attól, hogy a szeretett eszközei, vagy médiuma elvész. Így volt ez a némafilmmel, a magnókazettával, a bakelitlemezzel, és egy rakás hasonló dologgal. A történetmesélés nem szűnik meg, csak alakot vált. Az, hogy e-book lesz, vagy papírkönyv egy kisebb probléma. Az olvasó emberek arányának csökkenése nagyobb gond.
Könyvmolyz: Visszakanyarodva a munkásságához: mit várhatunk öntől legközelebb, mire számíthat az olvasóközönség?
Benyák Zoltán: Most a kedvenc démonomról, mindannyiunk megrontójáról, az időről írok egy könyvet. Szeretném, hogy jövőre megjelenjen. Már találtam hozzá néhány érdekes karaktert, és egy olyan helyzetet, amiből kitelik egy könyvnyi anyag. Az idő bolondjai lesz a címe.