Marcellus dedikálja a könyveit
Könyvmolyz: – Bizonyára már sokak számára ismerős mind Marcellus Mihály, mind Michael Mansfield és Mészáros Mihály neve, mégis arra kérem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.
Marcellus: – A Mészáros Mihály név elsősorban szüleimnek, rokonaimnak, gyerekkori barátaimnak ismerős, hiszen ez a nevem, így nőttem fel (nevet). De szeretném hinni, ma már a két másik nevemet is sokan ismerik. Megjegyzem, már gyerekkoromban is reménykedtem valami kalandosságban, valami művészi elrugaszkodásban a valóságtól. Reménykedtem abban, hogy az élet nem átlagos talajt terít elém. Úgy tűnik, ez eddig sikerült, és bizonyára a folytatás is hasonló lesz. Ma is sok mindennel foglalkozom, de az írás jelenti a legnagyobb örömöt és a valódi hivatást.
Könyvmolyz: – Pályája során volt már többek között zenész, grafikus, sőt, még könyvelő is, de hogyan lett mégis íróvá, hogyan született meg Michael Mansfield és Marcellus Mihály?
Marcellus: – Az írásvágy már tíz éves korom körül jelentkezett. Első teljes regényemet Rejtő ihlette, és amikor az osztálytársaim kilopták a padomból a jegyzetkönyvbe írt ponyvát és felolvasták hangosan, aztán elismerően szóltak róla, sőt, várták a folytatást, attól a pillanattól tudtam, ez az én utam. Később fiatalon mindig is szerettem szemlélődni, mindent figyelni az életben. Élveztem a csapongást, a művészi kiteljesedést, pl. a mai napig zenélek, ha nem is olyan szinten, mint korábban. Úgy tartom, ha egész életemben egy szobában ülök csak, és gépiesen teszem a konvencionális feladataimat, amit elvárnak tőlem, nemigen akadnak impulzusok, amiből élhetek és írhatok. Valójában a sokféleség segített abban, hogy jól fogalmazzam meg az érzéseimet, gondolataimat és a kitalációimat. És hogy hogyan születtek az alteregóim? Michael Mansfield néven 2001 második felében jelentem meg első írásommal, a Halál túl kevés című misztikus thrillerrel, amit két másik, a Tűzlidérc, illetve A pad követett. A három regényt egy félév alatt hozta ki az első kiadóm, amit én mindeddig egyedi eredménynek tartok. Így indultam el alig több mint egy évtizeddel ezelőtt a misztikus thriller vonalon, majd emellett a sci-fiben is. Nem szoktam dicsekedni ezzel, de a tény az tény, Nemere István barátom hivatalosan is az utódjának nevezett meg egy Zsoldos Péter-díjasokat felsorakoztató Avana-novelláskötet hasábjain 2008-ban. Természetesen sok minden más is érdekelt, így gyerekkoromtól bennem élt az ókor, elsősorban Róma szeretete és ennek voltak írásos nyomai is az elmúlt években. A közelmúltban alakuló remek történelmi kiadó, a felvidéki Historium vezetője, Bíró Szabolcs felkérésének, hogy adjam neki a már kész római kori regényemet, illetve, hogy írjak hiteles műveket e korról, nem lehetett ellenállni, hiszen vágytam e műfajra is. Örömmel tettem eleget ennek. Így született Marcellus Mihály, pannonrómai regényíró.
Könyvmolyz: – Tehát több műfajt is kipróbált már íróként, melyek azok, amelyek a „kedvencei” lettek?
Marcellus: – Ha banális akarok lenni, azt mondom, mindig az, amit éppen írok. Valójában a figyelem arra kényszerít, hogy így is tegyek: az adott műfajt figyeljem és tegyem tökéletessé a lehetőségeim szerint. Azonban ha súlyoznom kell, mindenképpen az ókori római történeteimet kedvelem a legjobban, hiszen a mesélés mellett tudományos felelősségem is van, ami csodálatos érzés. Nem beszélve arról, hogy tanulok és tanítok közben.
A veterán és az ajándék gladius
Könyvmolyz: – Egy kissé elkanyarodva és mégis az írásnál maradva, ön vezeti a Tinta Klub elnevezésű írószövetséget is. Mi a feladata ennek a szervezetnek, ha nevezhetjük így?
Marcellus: – A Tinta Klub a misztikus irodalom támogatására és a fiatal tehetségek felkarolására jött létre 2007-ben. Mára zártabb közösséggé vált, és nem akarom ezt a reakciót a minket ért csalódásokra fogni, még ha lenne alapja is. Inkább azt mondom, létezünk, de célorientáltabbak lettünk és kevésbé magunkról csacsogók – valóban olyanok vagyunk, mint egy szervezet (nevet). De a viccet félre téve, múlt évben létrehoztam a Tinta Klub kiadóját, a PI-t, amelynek egyik komoly feladata, hogy e-könyveket jelentessen meg a Tinta csapat jelen tagjaival, illetve azokkal az új tehetségekkel, akikre felfigyeltünk. Múlt esztendő végén Az utolsó utáni napon című sci-fi/utópisztikus novelláskötettel jelentkeztünk, most pedig nagy meglepetést készítünk elő karácsonyra: újabb közös köteten dolgozunk, melynek főhőse a világ legnagyobb történelmi és emocionális alakja. Hogy ki ő, hamarosan megtudják a kedves olvasók!
Könyvmolyz: – Mennyire tartja fontosnak, hogy a mai amatőr, ámde tehetséges írók előtérbe kerüljenek?
Marcellus: – Ez irányú eltökéltségem nem változott és továbbra is szívesen segítek a tehetségeknek. Nem zavar, hogy többen vagyunk a pályán. Hiszen bizonyos dolgokat esetleg csak én tudok jól megfogalmazni, ettől én képviselem legjobban azt a mondanivalót a palettán, míg egy másik író, akár legyen az új, amatőr, vagy régi, közismert, a saját mondanivalójában önmaga a legjobb. Nem hiszem, hogy egymás elől vesszük el a napfényt, hiszen a palettának millió színe van, meg kell férnie egymás mellett. És kérdem én, mi a művészet lényege? Véleményem szerint az, hogy az olvasó minél több színhez jusson, minél többet tapasztaljon és tanuljon a művekből.
Könyvmolyz: – A technika fejlődése miatt az utóbbi időben gyakran felvetődött a kérdés: vajon van-e jövője a nyomtatott könyveknek az e-könyvekkel szemben? Önnek mi a véleménye a dologról?
Marcellus: – Szeretném hinni, hogy a nyomtatott könyv megmarad, hiszen nincs csodálatosabb mozdulat, mint leemelni egy újszülött kötetet, beleszagolni a lapjai közé, melyekből az erdő, a fák illata árad. Ezért is tartom szentnek és áldozati ajándéknak a könyvet. Kitüntetés egy megjelent kötet annak, aki megírta. Ám vannak helyettesítő módszerek is, ilyen az e-könyv. Mint korábban említettem, mi is jelen vagyunk a piacon ezzel, hiszen ez is lehetőség, amit ki kell aknázni. De ha tehetem, és rajtam áll, harcolok a papírkötetekért, hiszen az A KÖNYV.
Könyvmolyz: – Ön szerint milyen hatása van a könyves piacra annak, hogy manapság egyre több könyvet filmesítenek meg?
Marcellus: – Valójában mindig is ez történt. A filmötletek 90 százalékát novellákból, rövid írásokból, avagy hosszú eposzokból nyerik, a Ben Hurtól egészen a Suttogóig, és még tovább. Nagyon kevés az olyan fordított verzió, mint a Star Wars első részei, amit Lucas egy 13 oldalas skicc alapján forgatott le, és csak utána írták meg a könyvet. De bárhogy is, a megfilmesített könyv remek dolog. Hiszen azok, akik értelemmel néznek filmet, akár a csalódottság, vagy akár a tetszés okán valószínűleg visszanyúlnak a gyökerekhez, az alaphoz, a könyvhöz. Magam is tettem ilyet, többnyire azért, mert nem éreztem hitelesnek egy adott filmet, ezért megkerestem az írott háttéranyagot. Úgy gondolom, ez hasznos, hiszen az olvasáshoz irányítja vissza az érdeklődőt.
Könyvmolyz: – Most kanyarodjunk vissza az ön munkásságához. Jelenleg a Pannonia Romanum című sorozatán dolgozik, melynek első része A veterán. Mi ihlette ezt a sorozatot, mi a fő témája mind a sorozatnak, mind az egyes számú kötetnek?
Marcellus: – A Historium Kiadó égisze alatt olyan római történelmi regényeket írok, amelyek Pannoniában játszódnak. Ezt nagyon fontosnak tartom és remélem, Kedves Olvasóim is így érzik ezt, hiszen számtalanszor elmondtam már, szeretném büszkévé tenni a honi érdeklődőket arra, hogy ez a tájék, a hazánk dunántúli része, már a rómaiaknak is fontos volt. Zajlottak itt olyan események, melyek az egész birodalmat megrendítették. Én pedig arra adtam a fejem, hogy elmesélem ezeket és a római kori Pannonia történetét, szórakoztató, regényes formában minden érdeklődőnek. A Pannonia Romanum – egyszerű latinsággal: a Római Pannonia – műfaji meghatározás ezt jelenti. A veterán egy indító történet, mely bemutatja a Hadrianus korában élt Marcus Lupius Meliort, aki igen nagy szívességet tesz a Caesarnak, miközben igyekszik megfejteni néhány őt érintő gyilkosság rejtélyét, mely éppenséggel a virágkorát élő Aquincumban történik. Úgy tervezem, e férfiú leszármazottainak lesz még szerepe a sorozatban.
A könyvhéten
Könyvmolyz: – A Pannonia Romanum második része a Aquincum farkasa – Kelta szív, amely még A veteránnál is nagyobb sikert aratott. Bár az oldal hasábjain az olvasók már találkozhattak a kötet kritikájával, ám azért bemutatná röviden a regényt?
Marcellus: – Igen tömören, egy különös tehetségekkel megáldott kelta fiatalember és egy kiszolgáltatott, római származású fiatalasszony drámai kapcsolata a gazdag Aquincum falai között. Ha többet mondok róla, talán lelövöm a poént, ezért legyen elég ennyi. De tény, hogy ebben a kötetben elsősorban a szívem van benne, mintsem a régészeti/történelmi ismeretanyagom, noha az a kevés is tudományosan hiteles. El kell mondanom, az Aquincum farkasa csak félig része a Pannonia Romanumnak, hiszen ez a szép könyv egyfajta ajándékkötet, melyet a Historium kiadó, azaz, Bíró Szabolcs barátom az 50. évfordulóm apropójából jelentetett meg. Ugyanakkor az is a mássága e kötetnek az előzőhöz és a következőkhöz képest, hogy az elnyomottak oldaláról írtam meg, bemutatva és elmarasztalva egy birodalom hatalommal való visszaéléseit.
Könyvmolyz: – A veterán és az Aquincum farkasa nyersen szólva a múlt. De mi a sorozat jövője, mit várhat az olvasóközönség a Pannonia Romanum égisze alatt?
Marcellus: – Nagy örömmel írok most egy különleges könyvet, ami egyfajta császárportrés, légiócsatározós eposz lesz. Remélhetőleg igazi római háborús könyv kerekedik belőle. Egyik főhőse Marcus Aurelius, a kifinomult császár, aki a mi jó pannon vidékünk földjét taposva vált filozófusból győzedelmes hadvezérré, amikor a Birodalom védelme ezt kívánta. E folyamatot, e lelki és szellemi gyötrődést és felegyenesedést szeretném monumentális talapzatra helyezni az Északi vihar című könyvvel, ami az úgynevezett markomann háborúk idején játszódik. Hirdetni akarom ezzel, hogy Marcus Aurelius Antoninus egy kicsit a miénk is, hiszen uralkodásának 19 évéből 13-at a germán háborúkkal töltött, zömében Pannonia területén táborozva. E mű hihetetlen mennyiségű tanulást, kutatást, utánajárást igényelt, és igényel folyamatosan, ezért számomra kiemelkedő mű lesz, egyfajta nívódíj, ha majd 2013 karácsonyára napvilágot lát a Historium égisze alatt. Az Északi vihar másik érdekessége, hogy A veteránból ismert Marcus Lupius Melior fia „játssza” a másik főszerepet. És hogy ezután mi következik? Olyan színes a hazai római kor története, hogy megnyugtatok mindenkit, rengeteg tervem és regényötletem van még.
Köszönjük az interjút Marcellus Mihálynak, további sikereket és elapadhatatlan ihletet kívánunk neki a munkájához!