Urbánszki László író, de egyben faműves, mérnöki diplomája van, sőt még dunai hajós is volt - talán erre mondják, hogy volt már minden, csak akasztott ember nem? És talán az ehhez kellő lelkesedés, széles érdeklődési kör, akaraterő mozgatta egyre előrébb az írói pályán. 2011-ben jelent meg első novelláskötete, az Odakint, a pusztában, azóta pedig közreműködött több antológiában, folyamatosan gyártja a regényeket. Az Anno Domini-sorozat részeiről mi is írtunk, és most, hogy véget ért beszélgettünk egyet a szerzőjükkel.
Végéhez ért az Anno Domini-sorozat, amely az elmúlt években meghatározó volt az írói munkájában. Gondolta, hogy ez a sorozat ilyen hosszú lesz? Esetleg rövidebb vagy hosszabb lett a tervezettnél?
- Siker esetén hat kötetesre terveztem. Annyi lett, most pihentetem, és megvárom a reakciókat. A történet nincs lezárva, IV. Béla uralkodásának három és fél évtizedéből még csak egy telt el, számtalan izgalmas esemény vár megírásra.
Most, hogy befejezte a szériát, mennyire volt nehéz elszakadni a megszokott karakterektől, és elkezdeni egy teljesen új történetet?
- Üdítően könnyű volt. Lubickoltam a rengeteg lehetőségben, könnyen jöttek az új jellemek, történetek. Olyannyira, hogy elkészültem az új regénnyel, a Sápadtakkal, leadtam a kiadónak, és már írom az Ördögfattyút. A Sápadtak egy apokaliptikus thriller, az Ördögfattyú a IX. században, a Kalandozások idején játszódó történelmi regény.
Lát rá lehetőséget, hogy a jövőben esetleg mégis új történettel folytassa vagy egészítse ki az Anno Domini sorozatot?
- Egyelőre nem, mert ki akarom próbálni magam egy másik korban, egy másik zsánerben. Ha kiéltem magam, bármi előfordulhat, még az is, hogy a sorozat mellékszereplői lépnek előtérbe. Nyína, a Halicsból menekült túlélőzseni Kecajjal, a mordvin íjászfiúval, Ili a tűzrőlpattant benei lány Urbával, a nádas ördögfiókájával, vagy Kerecse, párjával, Elsével indul új utakra. Komoly potenciál van pl. Lados kocsmáros és zsidó asszonya házasságában. A XIII. század zsidóságának élete óriási téma.
Minden könyvét hosszú kutatómunka előzi meg. Előfordult már olyan, hogy az elképzelésit meg kellett változtatnia a kutatás során, mert azok nem illeszkedtek a tényekhez? Egyáltalán: mennyire korlátozza az írói szabadságát ez a műfaj?
- A történelmi háttér korlát, de egyben kapaszkodó is, ami segít. Nem kell a hátteret kitalálnom, azt kell megírnom, ami megtörtént, ugyanakkor egy író rendkívül sokféleképpen értelmezheti a tényeket. Alapfeltétel a hiteles történelmi háttér, viszont a kor rosszul dokumentált. A magyar írásbeliség kezdetén vagyunk, a történtekről egy-két mondatban számoltak be a krónikások, nagy a mozgásterem. Ha az elképzelt történetet megvétózza a történelem, akkor módosítok, de akár teljesen át is írom. Nem ragaszkodom mereven az eredeti vonalhoz, menet közben sokszor változtatok, ha jobb ötletem támad.
Első megjelent könyve egy elbeszéléskötet volt. A regények mellett szokott még novellákon dolgozni? Esetleg számíthatnak rá az olvasói, hogy újabb, az elsőhöz hasonló könyvet vehetnek a kezükbe?
- Nemrég írtam egy elbeszélést a Mítoszok és legendák c. TRT antológiába. Meglepően könnyen ment. A novellista múltam segít abban, hogy ne folyjon szét a regényem, a regényírói abban, hogy könnyen szülessenek az újabb történetek.
Eddigi művei mind történelmi regények, illetve elbeszélések voltak, de említette, hogy következő könyve már nem az lesz. Szeretné kipróbálni magát több műfajban is?
- Igen, feltétlenül! A Sápadtak című apokaliptikus thrillerem már az új utat jelenti. Szabadabban írhatok, kevésbé van megkötve a kezem. Nagy álmom még átmenni a szépirodalom területére, és megírni szülőfalum, Alberttelep történetét. Komlóhoz hasonló bányásztelep, ahol Kecskeólnak hívták a kocsmát, szombat éjjel a bádogpulton táncoltak a lányok, és vasárnap a kerthelyiségben, bádogasztalok mellett ebédeltek, söröztek a bányászcsaládok. Az asszonyok málnaszörpöt ittak, kibeszélgették magukat, a férfiak söröztek, tekéztek, mi gyerekek őrült jókat játszottunk. Kihallgattuk az asszonysuttogásokat, megtudtuk ki-kivel borult össze titokban, lopva ittunk apáink söréből, snúroztunk a porban, és olyan jókat verekedtünk, hogy azóta ferde az orrom. Ereje lenne a történetnek.
Az Anno Domini a tatárjárást és az azt követő időszakot dolgozza fel. Mondhatjuk, hogy ez az Ön kedvence a magyar történelemből? Van-e olyan más történelmi korszak, amelyet az Anno Dominihez hasonlóan szeretne feldolgozni?
- Szeretem IV. Béla világát, de a Kalandozások kora is hasonló szenvedélyt kelt bennem. Gyűjtöm a tényanyagot, és próbálom megoldani a tízezreket foglalkoztató kérdéseket… ami természetesen nem fog sikerülni, de talán lesz egy kis igazság-magva a történetemnek.
Kalandozásoknak nevezni azt az áldozatos harcot, mellyel megvédtük honfoglalásunkat, rendkívül méltatlan. Ha Nagy Károly hadjáratát, ami után társzekerekkel hordták haza az avar aranykincseket, rablókalandnak nevezik, akkor beszélhetünk Kalandozásokról. Ha Károly hadjárata sikeres hódító háború, akkor a mieink honvédő hadjáratok. Egységes mércével kellene már mérni! A kor szokása a fosztogatás, és nem magyar találmány. Milyen rabló hadjárat az, amikor az ellenünk gyülekező hadakat 910-ben, az első Lech-mezei (augsburgi) csatában megverték eleink? Kilencszáz kilométert tettek meg rendkívül rövid idő alatt ellenséges területen és győztek. A győzelem után, rablás helyett megkeresték a keleti frankok, szintén ellenünk gyülekező seregét, a Rednitz-folyónál, és azt is szétverték. Az európai történészek rendkívül jól megszervezett megelőző csapásnak tartják. A hírszerzést, a felvonulás hatékonyságát, és magát a csatát, melyet számbeli hátrányban is győzelemre vittek, véleményük szerint oktatni kellene. Mi nem is tanultunk róla, vagy ha igen, rablássá silányítjuk. Van mit pótolni a történelemoktatás területén.
A hun-magyar azonosság, a kettős honfoglalás, az itt élő népek békés beolvadása, a törzsi társadalom felbomlása, a kereszténység vértelen felvétele ingoványos talaj vagy inkább darázsfészek, de belevágok. Remélem lesz egy Urbánszki-féle verzió is az elfogadható elméletek sorában.
(Fotó: a szerző Facebook-oldala)