Könyvmolyz: Azok kedvéért, akik nem ismernék, kérem, mutatkozzon be röviden az olvasóknak!
Urbánszki László: Első novellám megjelenésekor írtam egy bemutatkozót, ha megengeded, idézném:„Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Volt, hogy nagyobbnak éreztem magam, de a világ kereke nem fog komolyabban zökkenni, ha majd átmegy rajtam. Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam. Persze egyszer lent maradok, mint mindenki, de ígérem, feltartom majd a középső ujjamat, ha közelít a kerék. Ennyit mindig megtehetünk!Nem vagyok író, de írok. Egyre többet, mert rákaptam, mint más a kábszerre.Szeretek röhögni magamon, bár olykor meg is siratom némelyik írásomat. Fura dolog ez. Én találom ki, mégis mellbe vág.Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig most tanulok.” Bemutatkozóm megírása óta megjelent egy elbeszélés-gyűjteményem, írtam egy kiadásra váró regényt (2013 Historium kiadó), és elkezdtem egy újat. Civilben faműves vagyok, és egy erdei tanyán élek három gyerekemmel. Élvezettel terelgetem őket a felnőttség felé, miközben vámpírmód lopom végtelen energiájukat. Létüknek köszönhetően gyerekes maradtam, és sokat írok a kamaszokról.
Könyvmolyz: Mikor kezdett el az írással foglalkozni?
Urbánszki László: 2008 tavaszán, egy bolondos fogadást követően írtam meg első novellámat. Buliból tettem, biztos voltam abban, hogy szegényes iskolai fogalmazvány lesz, de furamód sikerült. Nem kiadható, de olvasható, élvezhető szintű novella. Nehéz leírni azt az érzést, ami a megírás után elfogott, de természetesen megpróbálom, hisz író lennék. (nevet)Akkor éreztem először, de azóta is foglalkoztat, hogy az írónak megadatik az isteni hatalom. Sorsok vannak a kezében: teremt és pusztít, jutalmaz vagy büntet, áld vagy pokolra taszít.Nevetni fog, de nekem ettől visszás érzésem van, hisz megvetendő az az ember, aki nem ad nagylelkű adományt a rászorulónak, ha végtelen a vagyona. Az írónak korlátlan a hatalma, de ha a történet elején megad mindent hősének, aki elégedetten büfizik oldalak százain keresztül, akkor nem fogja olvasni senki. Muszáj megkínoznom, kirabolnom, meggyötörnöm, hogy meggyógyíthassam, gazdaggá, boldoggá tehessem, bár az is lehet, hogy végül mindezt mégsem kapja meg. Megtagadom tőle a kiteljesedett életet, a nyugodt öregséget, unokái szeretetét, csak azért, mert írói szeszélyem azt kívánja. Rettentőmód élvezem az írást, de olyasféle bűntudattal kevert öröm ez, mint amikor elcsábítjuk a szomszéd asszonyát, hogy jót sztorizhassunk a haveroknak, majd új kalandok után nézünk, mert újra mesélni akarunk. Isten nem érzi magát perverznek, mert (remélhetően) magasabb célok vezérlik, de az író csak sztorizik, mesél, kábít. Ezerből egy, aki értéket is ad, a többség csak szórakoztat. Észnél kell lennem, nehogy élvezzem a mocskot, amit éppen leírtam.Elnézést a (talán) túl hosszú kifejtésért, de a magamfajta szeret locsogni, bebizonyítani milyen bonyolult és eredeti az ő lelke.Szóval, megírtam a novellát, és beléptem a Karcolat írói műhelybe, hogy megtanulhassam a szakmai fortélyokat. Nem voltam eléggé elkötelezett, ráadásul utálok másoktól tanulni, mert ehhez túl individualista vagyok, de túléltem ott két évet. Kritikus, jól felkészült csapat van ott, akikkel megvívtam a magam háborúit. Háromszor vonultam ki onnan emelt fővel, mert megtaposták túlfejlett egómat – bár ott majd mindenkinek olyan van –, és kétszer mentem vissza álnéven, mert keveselltem tudásomat. Beléptem még pár oldalra, ki is adtak néhány novellámat, amikor Bíró Szabolcs rám talált a Napvilág írói oldalon. Azt hiszi, hogy tudok írni, és olyan rámenős, hogy nem akartam vitázni vele. Kiadta első antológiámat, szervez, reklámoz, nyomul helyettem, és rendületlenül bízik a jövőmben. Hozsanna néked és virágeső Szabibarát!
Könyvmolyz: Mi inspirálja leginkább alkotás közben?
Urbánszki László: Vannak nagyon jól előadó, sztorizó emberek, akiknek történeteit már kívülről fújjuk, mégis meghallgatjuk, annyira jól adja elő. Sok esetben nincs is egetverő poénja a mesének, inkább azt élvezzük, ahogy megjeleníti a történetet. Íróban is létezik jó mesélő, őket olvassuk el újra és újra. Nem tudni miben áll a varázsuk, más-más eszközökkel fognak meg minket, de azonosak abban, hogy újra és újra elővesszük őket.Szórakoztatni szeretnék, érdekfeszítő és hihető kalandokat írni. Szenvedélyt, szerelmet, harcot és beteljesedést, egyszerű emberi dolgokat. Beleszőni annyi szépirodalmat, hogy megelevenítsem a szereplőket, emberi értéket közvetíteni, de a legfontosabb: az életszerűség. A hősnek lehetnek kiemelkedő képességei, de maradjon emberi: kopaszodjon, nőjön kis pocakja, vagy pattanás az orra hegyén, amitől megőrül. Ne genetikailag legyen bátor, akár félős is lehet, ha leküzdi azt, és odacsap, amikor kell. Akár el is szaladhat, mint mi is sokszor, ha reménytelen a küzdelem. Legyen olyan, mintha a szomszéd lenne, vagy egy fiú a házból. Ekkor tud az olvasó azonosulni vele. Azt kell éreznie, hogy egy barátja meséli az élményeit, és ez a barát nem túl hazudós. Kerekít ugyan a tényeken, de alapvetően igazat mesél. Ha elfogad a barátjának, akkor elviszem magammal a világomba, ahol együtt járunk a lányok után, megmentjük őket vagy elcsábítjuk, majd átvesszük megérdemelt jutalmunkat… netán futunk a férj elől. Verekszünk, menekülünk, visszavágunk és győzünk, istenieket vacsorázunk, és gyönyörrel teli éjszakákat élünk át.Együtt sírunk és nevetünk, hisz barátok vagyunk!
Könyvmolyz: Mennyire kritikus saját magával?
Urbánszki László: Meglehetősen. Jellemző rám, hogy nem tudom a vesszőhibáimat javítani, mert belefeledkezem a mesébe, és újra, meg újra átírom, ahelyett, hogy a béna vesszőkre koncentrálnék. Ha hetvenedszer állok neki, akkor hetvenedszer írom át. Maximalista vagyok a háttér kidolgozásában. Utánaolvasok, rákeresek, vagy reálisan megtervezem. Mint egy jó bűvész, aki megteremti a látványt, hogy becsaphassa a nézőt. Hihető történelmi közegbe helyezem a figurát, így szabadon hazudozhatok a tetteiről. Sokáig vajúdtam pl. azon, vajon a szárazföldi kereskedelemben hogyan szállították az árut a 13-14. században. Nem találtam megbízható leírást, csak véleményeket, találgatást. Megalkottam hát a magam verzióját, a kétkerekű talyigákról, mert úttalan utakon csak azzal lehet terhet szállítani. Tudom, mekkora távot tesz meg naponta egy lovas, hány méter a magyar mérföld, hány kg zab kell egy lónak, ha nem legelhet eleget, volt-e mázas agyagedény 1350-ben. Voltaképpen szeretek molyolni a háttérrel, és amikor nem megy az írás, sokszor csapom be magam azzal, hogy feltétlen ki kell nyomoznom az adott dolgokat. Ilyenkor aztán, bűntudat nélkül, élvezettel bolyongok a 14. században, egyfajta nassolásként élem meg a kutatást.
Könyvmolyz: Más műfajban is kipróbálta, vagy kipróbálná magát?
Urbánszki László: Próbálkoztam mai témájú szépirodalommal, van egy szűk antológiányi anyagom, és egészen biztos, hogy írok még a műfajban. Vannak gondolataim, de nincs felkérésem, és nem vagyok annyira elhivatott, hogy az asztalfióknak dolgozzak.Jelenleg a történelmi múlt, ami elvarázsol, de izgalmasnak érzem az írott történelem előtti és egy világégés utáni világ lehetőségeit is. Szabadabban szárnyalhat a fantáziám, esetleg a realitás határain belül teremthetek izgalmas dolgokat.Sam Barone írt egy regénysorozatot a sumér városállamok megalapításáról, és ébresztett bennem egy tétova vágyat: írni kellene az emberiség hajnaláról.A mai ember harmincezer éves, de csak az utóbbi hat-hétezer évről van valamennyire megbízható emlékünk. Birodalmak születtek és buktak el, melyekről nincs tudomásunk. A legizgalmasabb az a kor, amelyről csak bizonytalan feljegyzések szólnak, mint pl. a suméroké. De szóba kerülhet a csatabárdosok népe, a svájci, itáliai cölöpvárosok, a kettős honfoglalás. Az író felhasználja a meglévő tény-anyagot, és köréálmodja a történetet. Izgalmas kihívás!Az apokalipszis utáni középkor talán még érdekesebb.A világégés után, ha elveszítjük a technológiát, a háttéripart, valószínűleg újra középkori állapotok lesznek. Ezt a középkort azonban nem fogja felváltani az iparosodás, mert nincsenek hozzáférhető nyersanyagok. Nem bányászhatnak az emberek több száz méter mélységben szenet, vasércet, nincs lehetőség gépgyártásra, bár a tudás megmarad. A középkor az ókor romjaira épült, volt mit lemásolni, továbbépíteni. Az újközépkorban azonban a hozzáférhető tudás nem adaptálható a meglévő viszonyokhoz. Hiába van irodalom a nagyipari vasgyártásról, amikor az ezeréves vasöntést kellene feleleveníteni. Külszíni fejtés, bányászat helyett a régiek szemétdombjait túrják föl, és hasznosítják nyersanyagként. Bármilyen társadalmi rend elképzelhető, és ezek akár egymás mellett is létezhetnek.Írtam e témában két nagyobb elbeszélést, de kiadóm nem lelkesedik a fiktív történelemért. Ha netán valamelyik kiadó megkívánná őket, bátran rámtörhetnek, nem kell számítani hosszabb sorbaállásra.
Könyvmolyz: 2013 elején jelenik meg Nemtelen nemesek című regénye. Mire számíthatnak az olvasók ebben a könyvben?
Urbánszki László: Az Odakint, a pusztában szépirodalommal kacérkodó történet, a Nemtelen nemesek szórakoztató, kalandos írás, valamelyes szépirodalmi áthallással (remélem).Nagy Lajos koráról írok, de az én történetemben nincsenek királyok, fénylő lovagok és világrengető csaták. Van egy léhűtő, nőcsábász nemesem, aki lehetőleg délig alszik, elcsábítja a lányokat, és munka helyett kártyával keresi a betevőt. Vele tart egy rosszcsont árva kölyök, aki méltó fogadott apjához, és sonkát csór a kamrából, ha rossz a lapjárás. Csapódik hozzájuk egy székely-felvidéki vadorzó is, aki íjat készít, kést dobál, és sikertelenül próbálja megérteni a nőket.Kártyások, csibészek, zsiványok, kacér lányok és szilajmarhák. Emberrablás, farkasok, erotikus éjszakák és hajnalig tartó kártyapartik. Életművészek, szeretnivaló csibészek, veszett emberfarkasok, kegyetlen gyilkosok és verekedős ridegpásztorok.Alapos kutatással sem lelhetünk benne mélyenszántó gondolatot, nem boncolgatom a kor nagy kérdéseit, és biztosan nem fog bekerülni a gimnáziumok ajánlott irodalmába. Remélem azonban, hogy rongyosra olvassák, mesélnek róla, ajánlják egymásnak, kölcsönkérik, de nem adják vissza.Jóízű történet, bátran ajánlom a megfáradt14-70 éves korosztály számára, ha pihenni, felüdülni akar.
Könyvmolyz: Milyen tervei vannak a jövőben? Tervezi más regények, antológiák megjelentetését?
Urbánszki László: Folytatni fogom életművész naplopóim történetét, és megírom a „Magyar Vadnyugatot”, a nagy marhahajtások korát. Az amerikaiak húsz év történetét ragozták fel vadnyugati történeteikben, nekünk, magyaroknak több száz évnyi marhahajtásunk van, melyről még senki sem írt. Úgy érzem, újdonságként fog hatni a magyar könyvpiacon egy olyan történelmi regény stílus, ami nem a vesztes múlton kesereg, nem nagyformátumú személyiségeinket elemzi, nem róluk írja meg a negyvenhetedik verziót.Cowboyok helyett bojtárok mennek az ivóba, és verekednek össze egy lányon, majd isszák le magukat a sárga földig, míg a lány a józanul maradó írnokkal él át szenvedélyes éjszakát. Ridegpásztorok verekednek a farkasokkal vagy halnak meg egy rablóbanda rajtaütésén. Indiánok helyett félvad kunok támadják meg őket, de az is lehet, hogy kóbor angol zsoldoscsapat üt rajtuk, és kiderül, hogy az angol hosszú vagy a magyar visszacsapó íj a különb fegyver. Végtelen a lehetőségek tárháza, nagyon könnyű témát találni, és csodálkozom, hogy mennyire kevés magyar írót foglalkoztat ez a kor. Remélem divatot teremtek!Bár ezek a könnyed, kalandos western-történetek szerepelnek hosszútávú terveim között, időközben megkívántam egy erőszakosabb, durvább, szókimondóbb történetvezetést. Korunk filmjei, regényei – a régebben megjelentekkel összevetve – ebbe az irányba tartanak, és úgy érzem nekem is van keresnivalóm a témában. Elkezdtem egy tatárjárás korabeli regényt, amit reményeim szerint be is fejezek a Nemtelen megjelenése előtt. Egy kis falu élethalál harca, kémek ármánykodása, lányrablás. Mocsárba csalt lovasok, éjszakai rajtaütés, lángoló kunyhók, vérbe fulladt verekedések. Van egy laza történettervezetem, de bármi megtörténhet, megyek az ötleteim után. Szégyentelen mód élvezem ezt az írói szabadság dolgot! (nevet)Kíváncsi vagyok majd az ön véleményére is, természetesen csak akkor, ha sikeresen megírom, és meg is jelenik.
Könyvmolyz: Kik a kedvenc írói, milyen könyveket olvas szívesen? Esetleg van olyan író, akire példaképként tekint?
Urbánszki László: Gyerekkorom óta falom a könyveket, rengeteg a nagy író, nehéz felsorolni kik is hatnak rámFelnézek Móriczra, mert elképesztően jól ismerte az emberi természetet (Árvácska, Barbárok). Lelkesedem Steinbeck hihetetlen sokszínű hőseiért (Édentől keletre, Kedves csirkefogók, Kék öböl). Úgy tudott írni esendő emberekről, ahogy nagyon kevesen, és ahogy én sohasem fogok, bár nagyon szeretnék.A maiak közül George Martin fantasy-történelmi regényfolyama (Tűz és jég dala) imponál rettentőmód. Elképesztő méretei ellenére végig tartja a figyelmet, tömörek, de nagyon láttatóak a leírásai, és állandóan meglep. Büszke vagyok olvasottságomra, arra, hogy a csattanók jó részét megsejtem előre, de Martin kifog rajtam. Meglep, elvarázsol, iriggyé tesz. Történelmi regényírók közül személyes kedvencem: Bernard Cornwell (csatajelenetek, harcleírás), Simon Scarrow (két kiválóan megrajzolt főhős, isteni bunyók), Paul Doherty (jó sztori, hitelesség), Sam Barone: nagyszerű témaválasztás, gazdag, erős jellemrajz, de a sor végtelen.Magyar kalandírók közül kitűnőnek érzem Kornya Zsolt (Raul Renier) Sötét Mersan sorozatát, mely a történelmi-fantasy kitűnő megvalósítása. Kiválóan tudja megeleveníteni a kort, szaga, íze, zamata van a leírásának. Felnézek Nemes István (John Caldwell) tudására, irigylem tőle Skandar Graun figuráját. Él, szeretni- és kacagnivaló, jóízű és emberi, bár félork. Erőszakos bunkó, primitív félállat, mégis szeretjük, drukkolunk neki, együttérzünk vele.A felsorolt írók mindegyike nagyszerű mesélő, élő érző lényeket teremtettek, stílusuk feltétlen hatott rám. Sajnos az írás nem tudatos folyamat, elhatározhatom, hogy Steinbeck minőségű lesz a hőseim jellemrajza, de vagy sikerül, vagy nem. Inkább nem, de bízom a jövőben, hisz még tanulom a szakmát.
(Fotók: Historium Kiadó)