"Nincs túl sok képregény, aminek a borítóján egy szárnyas nő csecsemőt szoptat." - hangzik el az Agymenők című sitcomban a Brian K. Vaughan (Y, az utolsó férfi, Ex Machina, Runaways) által írt és Fiona Staples (North 40, Archie, Mystery Society) által rajzolt kultikus mű, a Saga tömör ismertetése, azonban a fantasy és sci-fi elemeket bravúrosan vegyítő űropera ennél sokkal-sokkal kiszámíthatatlanabb, polgárpukkasztóbb és zseniálisabb. Már a legelső oldalak egy káromkodásokkal telített szüléssel sokkolnak, de ha elkövetnénk azt a balgaságot, hogy ennyi alapján ítéljük meg az Image Comics 2012-ben indult képregénysorozatát, akkor egy olyan űrbéli Rómeó és Júlia-fantáziától fosztanánk meg magunkat, amelyben két háborúzó világ szerelmesei harcolnak egy jobb jövőért.
Ha esetleg valakit elriasztana a shakespeare-i párhuzam, az ne aggódjon: képzelje csak el, hogy Capuleték a szárnyasok, egy Csillagpart névre keresztelt bolygó népe, akiknek egyik katonája, Alana beleszeret a velük szembenálló Montague-k, a Koszorú nevű holdon élő holdasok egyik harcosába, Markóba. Csakhogy az öngyilkosság helyett megpróbálnak elmenekülni a galaktikus háború eseményei elől, hogy egy viszonylag békés életet biztosíthassanak újszülött gyermeküknek, Hazelnek. Mivel az egyik golyóbis pusztulása kilökné a pályájáról a másikat (a Koszorú a Csillagpart holdja), így a hadviselést folytató felek kiszervezték a harcot idegen földekre, ezáltal a konfliktus kiterjedt az összes többi világra és minden fajnak el kellett döntenie, hogy melyik oldalra áll. Éppen ezért a páratlan páros közbűnnek ítéltetett kapcsolatának mindkét táborban vannak ellenzői és támogatói is, a Vaughan-Staples páros pedig nem csak azt képes elérni, hogy a torkunkban dobogjon a szívünk, miközben egyik fordulatból a másikba vezetnek, de képesek beszippantani minket abba az univerzumba is, amely telis-tele van abszurditással, varázslattal és bizarr karakterekkel. Hiszen milyen más képregényben találkozhatunk egy saját akarattal bíró rakétahajóval, hazugságvizsgáló macskával, monitor-fejű robotherceggel vagy éppen póklábú, de emberi torzójú bérgyilkossal?
A Saga szürrealitása és profánul, mégis lehengerlően illusztrált erőszakossága azonban egyáltalán nem érződik öncélúnak, éppen ellenkezőleg. Ezt a valóságtól ennyire elrugaszkodott, egyszerre mégis húsba maróan valóságos világot el sem tudnánk képzelni kevesebb merészséggel, visszafogottabb stílusban, alacsonyabb hűha-faktorral. Vaughanék a mi életünk gondjaira, kegyetlenségeire és csodáira fantasy-köntösbe bújtatva reflektálnak, így lehetséges az, hogy a brilliánsan megírt dialógusok, a megjósolhatatlanul alakuló cselekményszál és a szemet gyönyörködtetően megrajzolt panelek mögé magunkat és a saját problémáinkat látjuk bele - gondoljunk csak például Alanára, akinek kezdő anyukaként kell helytállnia az összecsapások szünetében vagy éppen a mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt érzésre, ami Markót gyötri. A látottak hatására felszabaduló érzelmeink pedig bőven elég indokot szolgáltatnak a mű tökösségére és durvaságára.
A hazánkban a Pesti Könyv kiadásában elérhető, díjnyertes Saga egyszerűen kötelező olvasmány azok számára, akik szeretik, ha kimozdítják őket a komfortzónájukból és mindez a lehető legmagasabb fokú minőséggel társul. A kultképregény hátoldalának ajánlója szerint ez egy "lélegzetelállító történet egy fiatal családról, amely a helyét keresi az univerzumban", de ez még csak a felszínét sem karcolgatja annak a zsenialitásnak, amit Brian K. Vaughan és Fiona Staples megvillantanak nekünk.
A kötetet a Szukits Kiadótól kaptuk, köszönjük!