A fantasy-rajongó ember lánya mindig örül, ha egy új szerző mutatkozik be a műfajban - különösen, ha az magyar. A nagy kíváncsiság sokszor túl nagy elvárásokat is szül, amely nem kíméli az ún. "elsőkönyv-betegségben"szenvedő műveket. A démon és a papnő is magán viseli ennek a betegségnek néhány tünetét (ezt kár is lenne tagadni), de alapvetően nincs itt minden veszve. A történet érdekes és pörgős, a világ jól kidolgozott - csak a karakterek valahogy nem 100%-osak, ami rányomja a bélyegét az egészre.
A történet szerint Mortua, a fiatal papnő egy majdnemhogy rutinfeladat kap, amikor egy veszélyes szellemet kell "megkötnie", hogy az ne szabaduljon ki a világra. Rendfőnöke utasítására vele kell tartson egy Valian nevű démon, aki szeretné a múltját maga mögött hagyni, és új életet kezdeni jobb emberként. A szertartásnál azonban rá kell jönniük, hogy valami nem stimmel a szellemvilággal - és így nem várt események szabadulnak a démonra és a papnőre.
Mortuát amolyan szeleburdi teremtésnek írnak le a fülszövegben, és hát… valóban az. Némi ellentmondásra ad okot, hogy ez a fiatal lány miért is élvezi ennyire feljebbvalói bizalmát, amikor a viselkedése sokszor még egy, a saját koránál is fiatalabb kislányt idéz - igen, kislányt. Nem tinilány, nem fiatalnő: szó szerint kislány, aki bár azt hiszi, hogy ő bizony már mindent kiráz a kisujjából, a valóságban szó nincs ilyesmiről. A gyerekes viselkedése nagyon sokszor bosszantó, és emiatt nekem nem volt könnyű megkedvelni őt - bár meg kell hagyni, hogy az őt ért események hatására a regény végére valamennyit kénytelen komolyodni, amit mindenképpen pozitívumként kell megemlítenem.
Valian valamivel szimpatikusabb Mortuánál, de kicsit hihetetlen karakter. Ő egy bűntudattól gyötrődő démon, aki ellen múltja és származása élete minden másodpercében dolgozik. Meg akar változni, új és jobb személlyé válni - csak nem hangzik ez egy kicsit ismerősen? Ugye, hogy igen: sokszor, sokan kreálnak hasonló vázakra férfi főszereplőket. Ne értsetek félre, ennek ellenére Valian egyáltalán nem rossz karakter, Mortuánál mindenesetre jobban kidolgozottabb és érthetőbb, csak nekem speciel már kicsit sok a jó kislány/vezeklő rossz fiú párosítás.
De mondjuk jót is! A démon és a papnő egy nagyon jól összehozott kis világban játszódik. Középkorias, szépen felépített hierachia és vallás, erőltetettség nélkül beépített természetfeletti, egyedi kifejezések - mindez szépen kidolgozva, érdekesen tálalva. Szóval, a regény univerzumát gyönyörűen összerakta az írónő, rengeteg lehetőség rejlik még benne. Nagyon remélem, hogy ha készül végül folytatás ehhez a könyvhöz - vagy akár teljesen új projektbe fog Kae Westa - megmarad a világépítésnek módja, de már tapasztalattal bővülve jobban kidolgozott karakterekkel népesíti be azt.
Hajrá, Kae! Lássuk, hogy tudsz te még ennél szebben, jobban is - én kíváncsian várom. Karvalyszárnyon címmel egyébként tavaly már megjelent az írónő második regénye is, úgyhogy amint lehetőségem lesz rá, elolvasom, hogy bebizonyíthassam magamnak: nem tévedek, ha azt mondom, hogy Kae Westatól várhatunk azért még jól összerakott, érdekes könyveket.