Könyvkritika – Andrzej Sapkowski: Vaják – Tűzkeresztség

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha bevallom, nem ebben a kötetben kell Sapkowski írói tehetségének gyengeségeit keresni. A történet hellyel-közzel ott folytatódik ahol az előző rész befejeződött. A Thaneddben történtek után Geraltot Brokilonban gyógyítják. Gyógyítása nem egyszerű feladat, hiszen a puccs során nagyon súlyos sebeket szerzett. De a driádok gyógyítási képessége nem ismer lehetetlent, így hősünket is megmentik. Ahogy erősödik egyre inkább menőkéje támad, hiszen a Meglepetés Gyermek, Ciri akit neki szánt a sors, egy világnyi távolságra van tőle. Az információk szerint Nilfgaardban van a lány. A háború sújtotta vidékeken keresztül vezető út hosszú és veszélyes, de szerencsére több kísérőt is mellé vet a sors. De ahogy az lenni szokott, a történet most sem olyan egyszerű, hiszen egy olyan ügybe keverednek, amit csak nagyon nehezen élhetnek túl.

A Vaják könyvekben van valami különleges. A hangulat egészen utánozhatatlan. Legyen szó tájleírásról, csatajelenetről, vagy párbeszédekről Sapkowski mindig olyan varázslatosan fűzi a szavakat, hogy lehetetlenség nem továbbolvasni. Ez szerencsére nem változott, még ha maga a történet nem is volt rám akkora hatással, mint az előzőek. Mielőtt felhördülnénk, hogy mégiscsak van valami, amibe beleköthetünk, nem árt elárulnom valamit. A Tűzkeresztség töltelékkötet, átvezető. Írom ezt mindenféle negatív felhang nélkül. Az egész könyvön nagyon érződik az, hogy ez csak át/felvezetés valami nagyobb súlyú dolog előtt. Itt is van kaland és izgalom bőven, de az igazi az lesz, ha Geralt eléri úticélját. A Vaják történetek mondavilága nagyon különös. Megtalálhatóak benne a klasszikus fantasy elemei, de bőven visszaköszönnek a szláv mondakörből ismerős szereplők is. Talán pont ez a különös vegyítés adja meg a zamatát Sapkowski könyveinek. És teszi úgy is roppant élvezhetővé azokat, hogy a sztori nem túlzottan bonyolult.