Tom Pastor, a negyvenéves festőművész valójában egy nem túl szerencsés ember. A családi élete nem az igazi, feleségével és kislányával gyakran éheznek, neje pedig időnként a testével keresi meg számukra a kenyérre valót. Tom műveiért sem igazán kapkodnak a piacon, az alkohol és a drog néha azonban hoz számára némi lelki békét.
Utolsó mentsvárként családjával együtt útra kel, hogy apjától, aki egy szigetet bérel az Északi-tengeren - és aki még fiatalon hagyta magára Tomot - kérjenek segítséget. Mikor édesapja befogadja őket felcsillan a remény, hogy végre rendes életet élhetnek…aztán Tom Pastor egy napon arra ébred, hogy halott. A túlvilágon egy sötét sivatagban tér magához, s talál egy piros telefonfülkét, amelyben felcsendül egy hang és közli vele, hogy küldetése van. Mielőtt a férfi végleg elveszítené a józan eszét egy piros Chevy Chevelle parkol le mellette, a volán mögött egy Nina nevű fiatal lánnyal. Nina felvilágosítja, hogy ő a révésze, aki majd egyengeti útját a túlvilágon, s együtt indulnak el, hogy minél több információt derítsenek ki Tomról, ugyanis a férfi semmire sem emlékszik előző életéből. Pontosabban szólva az életéből.
A túlvilág mindenben felülmúlja Tom képzeletét, hiszen a tér és idő korlátai nélkül működik, így megfér benne Napóleon, mindkét világháború, a farkasember, szóba kerül a pótolhatatlan és zseniális Christopher Lee és ha folytatnám a felsorolást sosem érnék a végére. Tom pedig az idő előre haladtával csak egy dologban biztos (és itt jön a spoiler): meg kell találnia elhunyt lányát, hiszen gyakorlatilag egy neki tett ígéret miatt van most ő is a túlvilágon. Azonban igen sietősre kell fognia, ugyanis a halál utáni élet sem tart örökké, mivel csak addig maradhatnak itt az elhunytak, amíg az élők közül legalább egy ember emlékszik rájuk. Tom pedig, nos, nem rendelkezik túl sok ismerőssel. Igyekezniük kell tehát, hogy mielőbb megtalálják a lányát, Lilit, hiszen a Keselyűember személyében bármikor lecsaphat rá a teljes megsemmisülés. Előbb azonban még össze kell szednie emlékeinek szétesett morzsáit, amelyek nem sok örömöt hoznak vissza elporladt életéből.
Benyák Zoltán művei közül a legnagyobb hatással talán az Ars Fatalis volt rám. Egy mesés, új világra nyitott kaput a valóságon túl, s teljesen lenyűgözött. A nagy illúzió valami hasonló - na persze az élményt tekintve -, ám mégis teljesen más. A halál utáni élet kérdése már hosszú ideje foglalkoztatja az emberiséget, Benyák pedig egy lényegében "élhető" alternatívát ad az olvasóknak, megfricskázva regényével magát az életet és a világot, amelyben élünk. Hiszen ki ne törekedne arra, hogy valami emlékezeteset alkosson, ha tudná, hogy a túlvilági léte ezen áll vagy bukik? Tom Pastor karakterén át pedig egy olyan férfit ismerhetünk meg, akinek nem csupán az élete, de még a halála is küzdelmekkel teli. Mégis, végleg el kellett buknia ahhoz, hogy egy újabb esélyt kapjon jó apává és jobb emberré válni. Az író által létrehozott túlvilág csodásan megalkotott. Keveredik benne a múlt minden valóságos és kitalált eleme: helyszínek, emberek, tárgyak és események.
Az elején azt gondoltam, hogy talán döcögős lesz a sztori, de gyakorlatilag képes beszippantani az olvasót, minden szóra kíváncsi voltam, tudni akartam, hogy mi mindennel találkozik Tom az idővel folytatott versenyfutása során. Illúzió vagy sem, egy biztos: Benyák Zoltán ismét szabadjára engedte az elméjét, csalódnunk pedig most sem kell. A nagy illúzió egy remekmű, ami gondolkodóba ejti az embert: vajon úgy éljük az életünket, hogy kiérdemeljünk egy második esélyt vagy a Keselyűember hamar a keblére ölel majd minket? A kötetért köszönet az Athenaeum Kiadónak!