Blake Crouch valóban odavan a rejtélyes sorsú kisvárosokért, bár ezt ő maga sem tagadja. A szerző hazánkban a Wayward Pines-trilógiával debütált, de nem ezek voltak az első könyvei: a Véres arany is egy jóval korábbi alkotása, amelyen észrevehetjük, hogy még az igazi hangját keresgélő Crouch vetette papírral, de igazán szórakoztató alkotásra sikeredett.
A misztikum, a rejtély a történet kezdetekor észlelhető igazán. Ahogyan párhuzamosan haladunk előre a két történetszálon (2009-ben és 1893-ban), szépen lassan egyértelművé válik, hogy bármiféle természetfeletti helyett az emberi természetben kell keresni minden titok nyitját. Az emberi természetben, amely erőszakos, kapzsi és önző tud lenni, amikor a körülmények úgy hozzák, ezzel hihetetlen szenvedést hozva mindenkire, aki a közelben van.
A regény az Elveszett Városban játszódik, amely kísérteties helyszínül szolgál mind az 1893-as, mind pedig a 2009-es eseményeket illetően. A múltban egy reményvesztett települést ismerünk meg, ahol hó nemcsak a külvilágtól zárta el szinte teljesen a lakókat, hanem minden álmukat és reményüket is maga alá temette. Egy igazságtalan világban járunk, tele csupa boldogtalan és tragikus sorsú emberrel, akik bár nem sok jót remélnek már az élettől, azokra a borzalmakra még ők sem számítanak, amely örökre eltünteti őket.
2009-ben az Elveszett Város rejtélye még mindig megoldatlan. Csak annyit tudnak, hogy a teljes lakosság eltűnt, egyik napról a másikra, magyarázat nélkül. Abigail kettős céllal érkezik a város romjaihoz: egyrészt mit újságíró, cikket akar írni róla, másrészt, hogy újra felvegye a kapcsolat évtizedek óta nem látott apjával, aki a hely szakértőjének számít. A felfedezőútra indult csapatuknak azonban nemcsak a városba vezető kemény túra nehézségeivel kell megbirkózniuk: ahol azt hitték, hogy csak maguk vannak, olyan ellenség vár rájuk, amilyent csak a legmerészebb rémálmaikban láthattak.
Ahogyan pedig az utolsó oldalakhoz közeledünk, mindkét szálon valóban egyre inkább rémálomszerűvé változik az egész történet. Amikor azt gondolnánk, hogy most már tényleg ideje lenne az aktuális szereplőnk megmenekülésének (bár a hátralévő oldalak számából sejthető, hogy ez még egy kicsit odébb van), valami mindig történik, amely az addiginál is elkeserítőbbé teszi a helyzetet. A két szál pedig végül - bár elég lazán - összekapcsolódik, de csak azért, hogy megmutassa: milyen mélységekig képesek az emberek süllyedni a gyors meggazdagodás reményében.
Összességében egy műfajrengető alkotásról beszélünk, de izgalmas és szórakoztató a maga sötét, véres, kapzsi módján.