Könyvkritika - Blake Crouch: Wayward Pines

Blake Crouch saját bevallása szerint gyermekkorától hatalmas Twin Peaks-rajongó, és ez inspirálta arra, hogy papírra vesse a Wayward Pines-trilógia történetét. Ez már a regény utószavának elolvasása nélkül is érzékelhető azon a hangulaton, amely nyomokban a Twin Peaks sorozatra emlékezetet. Azt azért nem mondanám, hogy nagyon egyformák lennének - mert ez egyáltalán nem így van - inkább csak a helyszín adta hasonlóságok burkolják egymással rokon atmoszférába a két történetet. Elvégre itt is, ott is egy festői szépségű, erdők övezte kisvárosban járunk, amely látszólag tökéletes, azonban a felszín alatt semmi nem az, aminek látszik.

Wayward Pines-ban azonban tényleg annyira semmi nem az, hogy azzal is bajban vagyok, mennyit árulhatok el kedvcsinálónak a történetből. Már a kiadói fülszöveg is éppen csak nem billent át a spoilerezés határán, ugyanis annyira sűrű a cselekménye ennek a könyvnek, hogy nem nagyon lehet elárulni róla valamit úgy, hogy ne lőjünk le egy-egy poént. A történet szerint Ethan Burke különleges ügynök azzal a feladattal érkezik Wayward Pines-ba, hogy megtalálja két kollégáját, akiknek nyomuk veszett. Azonban autóbalesetet szenved, és egy agyrázkódással, iratai és személyes tárgyai nélkül tér magához. Ott kezdődnek a gondjai, amikor megpróbálja ezeket visszaszerezni, valamint kapcsolatba lépni főnökével és családjával. Ethan hamar rájön, hogy ezek az egyszerűnek tűnő műveletek nem várt és áthidalhatatlan akadályokba ütköznek – és valamilyen hátborzongató módon úgy tűnik, hogy a városban valahogy mindenki az ellensége… Külön érdekessége a történetnek, hogy magát a műfajt is csak akkor tudjuk meghatározni, amikor a végére értünk a regénynek. A különböző események során számtalan variáció fut át az ember agyán. Az egyre szövevényesebb rejtélyek sok végkifejletet engednek sejtetni, és mindegyik homlokegyenest más irányba terelné a könyv hangulatát, sőt a műfaját is. Vannak dolgok, amiket előre ki lehet számolni – míg más eseményék abszolút meglepetést okoznak az olvasónak, s ilyen elemek szinte minden fejezet végén fellelhetők. Egy szereplő, egy csavar, egy nem várt esemény – mindig van valami. A regény tempója feszes, ugyanakkor könnyen és gyorsan olvasható. Nem fenyeget az a veszély, hogy két oldal között a szemközti fal bámulásán kapjuk magunkat. A maga nemében egy nagyon ügyesen megírt, fordulatokban gazdag könyv, remekül megkomponált hangulattal. Az pedig szinte biztos, hogy aki elolvassa, nem fog addig nyugodni, amíg meg nem tudja, hogy vajon mi történik a folytatásban! A Wayward Pines-szal egyébként a tervek szerint májusban tévésorozat formájában is megismerkedhetünk, ugyanis a Fox lecsapott Crouch történetére. Elvileg a tavalyi szezonra tervezték a sorozat bemutatását, de végül a csatorna úgy döntött, hogy 2015-re teszi át a Wayward Pines premierjét. A Fox magyarországi csatornájának ígérete szerint a világpremierrel egy időpontban, május 14-én hazánkban is debütál az első rész. A sorozatban Matt Dillon játssza majd Ethan Burke különleges ügynököt, de több neves színész is szerepet kapott a Wayward Pines-ban. Láthatjuk majd többek között Toby Jones-t, Melissa Leo-t és Juliette Lewis-t is. Érdekesség még a sorozattal a kapcsolatban, hogy az első évad kilencedik, The Reckoning című részét Antal Nimród rendezi.