Amilyen jól indít a Sötét tanítvány, olyan kiábrándító lejtmenetbe kezd a regény második fele, minek hála rettentően rossz szájízzel tettem le a könyvet. A Battlefront II játékhoz írt Inferno osztag is Christie Golden nevéhez köthető, aki 2015-ös írásában egy A klónok háborúja animációs sorozatból jól ismert karakter, Asajj Ventress történetét zárja le. A sztori szerint még javában zajlik a klónháború, mikor a Jedi Tanács nehéz döntésre szánja el magát. Egy Jedi lovagnak azt a feladatot adják, hogy gyilkolja meg Dooku grófot. Quinlan Vos egy tehetséges, sok sikeres küldetést magam mögött tudó Jedi, nem is véletlenül bízzák pont rá a feladatot. Vos megpróbálja Dooku gróf volt tanítványa, Asajj Ventress bizalmát elnyerni, hiszen az ő segítségével hatványozottan nagyobb esélyük lesz legyőzni a szeparatisták vezetőjét.
Quinlan Vos egy már ismert karakter a Star Wars világában, akinek nem kevés időt fordít a könyv a jellemábrázolására, majd az ő és Ventress között kialakult kapcsolatra. Amíg a két szereplő viszonyára koncentrál a regény, addig remekül olvastatja magát. A laza, humoros és jókedvű Vos és az agresszív, mogorva és goromba Ventress kialakuló kapcsolatát és az egymás iránt táplált érzéseik létrejöttét kiválóan építi fel az írónő. Ez a kalandos-romantikus szál teljes egészében működik, amíg el nem jutunk a gróf elleni merénylethez. Ettől kezdve rengeteg eseményt suvasztottak bele a könyv második felébe, és olyan bagatell szituációk öltenek alakot, amiket többször visszaolvastam, hogy jól értem-e, mi a fene történik.
A regény első fele egy gondosan megírt expozíció, egy merényletre való hosszú felkészülés, amivel meg is adták az esemény fontosságát, míg a könyv második felében kapkodva váltják egymást a történések. Az egészen odáig félelmetes Dooku gróf elveszti minden tartását, és egy olyan kínos macska-egér játék kerekedik ki a végére, aminek befogadásához kellett némi béketűrés, mivel nem csak Star Wars mércével, hanem a könyv egész addigi narratívájának minőségi lécét sem képes súrolni a cselekmény. Mikor több tucat oldalon hangsúlyozzák, milyen nehéz lesz leszámolni a gróffal (akivel megjegyzem A klónok támadása filmben maga Yoda sem bírt, szóval jogos az előkészület), majd mikor a könyv egy pontján Anakin és Obi-Wan játszi könnyedséggel lopakodnak fel Dooku hajójára, bújnak el a lakosztályában, majd a meglepetés erejével leteperik és elfogják, az olyan szituáció, ami után már nem tudok komolyan tekinteni erre a történetre.
A legzavaróbb ebben az egészben, hogy a drámai végkifejlethez eljuthattunk volna ennél jóval egyszerűbb és kevésbé zavarba ejtő módon is, és úgy a karakterek megőrizhették volna a méltóságukat, a történet pedig a hihetőségét. Az igényes és magával ragadó kezdés miatt nem kívánom elvenni senki kedvét, viszont az összecsapott második fél miatt nem rejthetem véka alá csalódottságom, hiszen ebből a történet egy valóban szép ívet is leírhatott volna.