Egy összeesküvés-elmélet középpontjába állított főszereplővel lehet nagyon izgalmas és nagyon sablonos történeteket is összehozni. Minden attól függ, hogy a szerző milyen mértékben adagolja az információkat, milyen csavarokkal fordít a sztorin és ezeket mikorra helyezi el, illetve milyen tétje van az igazságnak. Na de mi van akkor, ha bármi is történik a regényben, soha nem lehetünk benne biztosak, hogy mindez a valóság-e, vagy csak a főszereplő fejében játszódik le?
Pontosan ezzel a gondolattal játszott el Dan Wells, amikor megalkotta a Szellemváros című regényét. Főszereplője, Michael Shipman ugyanis paranoid skizofréniában szenved, így a történet minden egyes mozzanata egészen a végkifejletig megkérdőjeleződik.
Dan Wells szívesen ruházza fel szereplőit mentális betegségekkel: a trilógiának induló, majd hat részessé kibővült John Cleaver-sorozat főhőse (az utolsó, Már nincs vesztenivalód című kötetről a közelmúltban írtunk) szociopata volt, ez pedig egy egészen különleges hangulatot kölcsönzött a történetnek, kiemelve a paranormális young adult könyvek tömegéből. A Szellemvárosban egy másik ismert, de sok tévhittel járó betegség játszik kulcsszerepet: a már említett paranoid skizofrénia. A szerző már rögtön a kötet elején tisztázza a fogalmakat, hiszen a skizofréniát sokan a többszörös személyiséggel kötik össze, amely valójában egy teljesen más betegség, a disszociatív személyiségzavar legfőbb tünete. Azonban a skizofrénia sem egy leányálom: az ebben szenvedő betegek folyamatos hallucinációkkal küzdenek, és megfelelő kezelés nélkül rendkívül súlyossá válhat az állapotuk.
Nem is csoda tehát, hogy amikor Michael Shipman egy kórházban ébred emlékezetkieséssel és hihetetlen összeesküvés-elméletek hangoztatásával, szinte azonnal egy pszichiátriai szakkórházba szállítják. Eleinte az olvasónak is úgy tűnik, hogy Michael minden állítása csupán tévképzet, és ahogyan kezelik a betegségét, szépen lassan számára is tisztázódik, hogy mennyi minden volt csupán a képzeletének szüleménye. Azonban továbbra nem tud azzal elszámolni, hogy mi történt vele a kiesett hetekben, Michael pedig hamarosan egy brutális sorozatgyilkos, az úgynevezett "vörös vonalas gyilkos" utáni nyomozás kereszttüzében találja magát.
Michael tudja, hogy nem gyilkos - na de mennyi mindent hitt eddig szentül, amelyről bebizonyosodott, hogy csak képzelgés! Dan Wells mesterien tartja folyamatos bizonytalanságban nemcsak főhősét, hanem magát az olvasót is. Ahogy haladunk a történetben, többször megfordul maga körül az egész világ, és nem csak az események, hanem konkrét szereplők létezése - sőt, létezésének módja - kérdőjeleződik meg.
A Szellemváros nem sorozat, nem számíthatunk további történetekre a paranoid skizofrén Michael Shipman-nal a főszerepben, így a történet befejezése véglegesíti a főszereplők sorsát. A befejezés pedig a szerzőtől megszokottra sikerült: nehéz eldönteni, hogy happy endet kaptunk-e vagy sem, de mindenképpen olyan a lezárás, amelyre nem számítottunk.
A regényt bátran ajánlom mindenkinek, aki már korábban is megszerette a szerzőt, mert nem fog csalódni - de akkor sem, ha thriller-rajongó és szereti az izgalmas, nem kiszámítható és keserédes végkifejlettel rendelkező könyveket.