Éljenek az antihősök, és éljen John Wayne Clevaer, a démonölő szociopata, akivel valószínűleg egyikünk sem találkozna szívesen egy sötét sikátorban - de aki ugyanakkor több emberi életet mentett már meg, mint amennyit ki lehetne számolni. Amikor Dan Wells megírta a John Cleaver-trilógiát (Nem vagyok sorozatgyilkos, Szörnyeteg úr, Nem akarlak megölni), olyan lezárást adott a harmadik könyvnek, amellyel nemcsak drámian és ügyesen fejezte be a történetet, hanem szépen meghagyta a lehetőségét egy esetleges folytatásnak. A rajongók ezt bizony igényelték is, így a szerző átvezetésként és "étvágycsinálóként" megírta a Next of Kin című novellát, amellyel felvezette a John történetének újabb fejezeteit.
John Cleaver egy nem mindennapi főszereplő: egy tizenhét éves fiúról beszélünk, akinek súlyos szociopata hajlamai vannak, melyekkel való küzdelme egy nyers és megrázó stílust kölcsönöz a történetének - ezt leginkább a Jeff Lindsay Dexter-sorozatában tapasztalt elbeszélésmódhoz lehet hasonlítani. Jelentős különbség azonban, hogy amíg Dexter lelkiismeret-furdalás nélkül öl, addig John-ban rendkívül intenzív háború folyik hajlamai elfojtására. Az ördög egyetlen barátjában John immár amolyan "külsős szakértőként" tagja az FBI egy titkos csapatának, amely eddig főleg csak sötétben tapogatózva próbálta felvenni a harcot az úgynevezett Sorvadtakkal.
Az előző kötetekből már tudjuk, hogy John gondolkodásmódjának és precizitásának köszönhetően már több ilyen gyilkos lényt is elpusztított, így tapasztalata jól jön az új kollégáknak. Ebben a kötetben azonban egy kicsit mélyebbre ásunk az eddig felvázolt világba, és amellett, hogy egy nagyon pörgős, gyors cselekményű kötetet izgulhatunk végig, a szerző megkérdőjelezi az emberek és a démonok közötti erős határvonalat is.
Azért is nagyon jó John elbeszélőnek, mert ő valahol pont ezen a határvonalon egyensúlyoz. Amennyi trauma érte, az a csoda, hogy már nem esett át rég a színtiszta őrület határára - és bizony egyre nagyobb nehézséget okoz neki, hogy saját szabályait is betartsa. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban meginog "az emberek a jók, a démonok a rosszak" kijelentés, a fekete-fehér színek összemosódnak. Néha egy ember százszor nagyobb károkat tud okozni, mint bármilyen természetfeletti - és néha az is kiderül, hogy nem feltétlenül velejéig romlott az, akit előre, ránézésre elítélünk. Az élet rendje éleinek eltompulása a végletekig zavarja össze John-t, akinek hihetetlen nehézségeket okoz mind átélni, mind megérteni az érzelmeket - hogy a kifejezésükről már nem is beszéljünk.
Összességében egy nagyon véres, izgalmas és sodró gyorsaságú regényről beszélünk, amely nem okoz csalódást azoknak, akik elolvasták és megszerették az első John Cleaver-trilógiát. Cérnaidegzetűeknek, gyenge gyomrúaknak nem igazán, Jeff Lindsay- és Darren Shan-rajongóknak pedig nagyon is ajánlott!