Persze, egy hajszál választ el tőle, és létezésednek minden másodpercében arra koncentrálsz, hogy ne törd át azt a mindent visszafojtó gátat, amit magadban építettél az ép eszed és az emberséged megőrzésére. Az is igaz, hogy ha embereket nem is éppen szokásod ölni, de helyette gyilkos démonokra, a Sorvadtakra vadászol.
Méghozzá nem is rosszul.
Bár Dan Wells eredetileg csak egy trilógiát szentelt volna tizenéves szociopata srác, John Wayne Cleaver (hát már a név is milyen beszédes, ugye!) történetének, a sztori túlnőtte magát, és a Csak a holttesteden át már az ötödik része a sorozatnak. És milyen jó, hogy nem hagyta abba!
A Csak a holttesteden át továbbra is megtartja azt a "Jeff Lindsay és Darren Shan szerelemgyereke" stílust, amit a rajongói már az első résznél, a Nem vagyok sorozatgyilkosnál megszerethettek. Egy picit azért minden kötetben módosul az atmoszféra, hogy ne laposodjon el a történet, de a fő vonal megmarad. John küzd a belső gyilkos ösztönei ellen, próbálja betartani a saját maga által felállított szabályokat - de a néha fel kell rúgnia őket, ha meg akarja állítani a Sorvadtakat.
Az előző rész, Az ördög egyetlen barátja ott ért véget, hogy egy balul elsült rendőrségi akció miatt a Sorvadtakra vadászó FBI-akciócsoport tulajdonképpen vérbe fulladt. Azóta John egyik oldalán az ezernyi személyiséget magában hordozó Brooke-kal, a másikon pedig a rajta maradt Kutyafiúval járja az országot, hogy levadássza a megmaradt Sorvadtakat. Az információkat Senki emlékeiből próbálja az egyre labilisabb Brooke összekaparni. John pedig, miközben az FBI elől menekül, gyilkos démonokat iktat ki, és még lelkiismeretesen magával hurcolja Kutyafiút is, a lány személyében élete legnagyobb felelősségvállalása várja. Mindent megtesz azért, hogy legjobb barátját visszarángassa a képzeletbeli szakadék széléről, pedig ez csavargóként élve, stoppal utazva, autóspihenőkben alkalomadtán tisztálkodva még nehezebb feladatnak bizonyul, mint amikor még az FBI-os csapat vette körül őket.
Dan Wells nagyon jól rakta össze ezt a könyvet is: miközben megkapjuk a várt izgalom- és borzongás adagunkat, ügyesen gondoskodik róla, hogy a Sorvadtakban mindig valami újat lássunk. Láttunk már velejéig gonoszt, kegyetlent, szimplán túlélésért küzdőt, és megtörtet is, de mivel őket a hiányosságaik határozzák meg, amikor felbukkan egy új, mindenképpen tovább árnyalja a róluk kialakított képet. Amikor pedig már úgy tűnik, hogy John kidolgozott módszerei most az egyszer nem működnek, a végén kiderül, hogy dehogyisnem: csak eddig nem tudtuk, hogy mit keressünk.
A Csak a holttesteden át ismét véresen, John határainak végsőkig feszegetésével ér véget - ez a vég azonban nemcsak a gyomrokat, hanem az érzelmeket is felkavarja. A sorozat folytatásért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt, szóval kedves Dan Wells, kérlek bújj vissza gyorsan John bőrébe, mert mi rajongók alig bírjuk kivárni, hogy újra találkozzunk vele!