A hatodik könyvvel az utolsó részéhez érkezett John Wayne Cleaver története. A fiatal szociopata sráccal a Nem vagyok sorozatgyilkos című kötetben ismerkedhetett meg az olvasóközönség, démonokkal vívott harcai pedig annyira bejöttek a rajongóknak, hogy az eredetileg trilógiának tervezett könyvsorozatnak megduplázta a kötetszámát a szerző.
Dan Wells mindegyik résznél gondosan odafigyelt arra, hogy ne fáradjon meg a történet. Valami mindig egy kicsit más volt, egy kicsit más irányba tekert-csavart, hogy az olvasó ne unjon rá, ne találja egyformának az összes könyvet. A Már nincs vesztenivalód is ezt a hagyományt követi és bár a kötet izgalmasra és szórakoztatóra sikeredett, azért egyértelművé vált, hogy Wells nagyon is jól tudta, hogy ezt a sztorit itt és most kell abbahagyni.
John karakterét sok traumán, tragédián vitte keresztül Dan Wells a sorozat hat kötete alatt. Az utolsó részben - mint ahogyan a cím is mutatja - a végéhez közeledik a fiú és a Sorvadtak közötti harc. John sokat fejlődött: felelősséget tanult, méghozzá kemény leckék árán, az önmagára erőltetett kontroll pedig, na meg az ő fejével gondolkodás rengeteget ad hozzá az olvasásélményhez. Még mindig nehezen igazodik ki az átlagemberek érzései és reakció között, de ugyanez a képessége segíti hozzá, hogy a saját magának adott küldetését mindenáron véghez tudja vinni.
A történet során a legősibb Sorvadt nyomába eredünk, ez a nyomozás pedig sok meglepetést tartogat. Újra elmosódnak a jó és a rossz közötti határok, és a karakterek bebizonyítják nekünk, hogy még egy démonokkal teli világban sem minden fekete-fehér. A történet szokás szerint pörög, és egy percig sem hagyja unatkozni az olvasót.
Talán kissé hiányoznak a kötetben korábban megismert karakterek, akiknek hiába várjuk a felbukkanását, hiszen még bőven el lehetett volna képzelni, hogyan kapcsolódnak be John utolsó nagy nyomozásába. Igaz, helyette kapunk újakat és ők érdekesek is, de attól még ez a hiányérzet megmaradhat az olvasóban.
Akik megszerették ezt a sorozatot, már hozzászokhattak, hogy Dan Wells nem szereti az egyszerű befejezéseket, a tökéletes happy endeket még úgysem. Így az utolsó résszel is egy kissé keserédes befejezést biztosított főhősének - legalábbis, nem feltétlenül érzi azt az olvasó, hogy ezzel most minden konfliktust végérvényesen lezárult - de mégis, annál jóval szebb véget ért a történet, mint amit maga John is jósolt volna magának. Hiszen utolsó kalandjának úgy indult neki, hogy már nem volt veszítenivalója.