Ha lenne "Hogyan írjunk olyan tinikönyvet, ami nemcsak egy nyálas sztori, hanem érdekes és izgalmas is" nevű kurzus - mert valljuk be, ezt a három jelzőt ritkán használjuk egyszerre egy könyvre - akkor az elsőkönyves Demi Kirschner egészen nyugodtan tarthatná. Ugyanis az Öld meg Jana Robinst! című regénye még a túlfűtött, rózsaszín szerelembe esett tizenéves főszereplői ellenére is egyedi, élvezhető és szórakoztató olvasmány lett.
Kezdjük azzal, ami jól sikerült ebben a könyvben: ez pedig a világ, amit az írónő létrehozott. Tulajdonképpen csak a vázát kapjuk meg, de mivel ez egy sorozat első része, az apróbb kérdéseinkre még bőven érkezhet választ - és tulajdonképpen a történethez szorosan kötődő infókat mind meg is kaptuk.
Főszereplőnk Jana Robins, a lipcsei tinilány, aki azt hiszi, élete legnagyobb problémája, hogy munkamániás édesapja csak különleges alkalmakkor tiszteli meg őt jelenlétével. Egy nap azonban rá kell jönnie, hogy a hozzá legközelebb álló emberek mind eltitkolták előtte a valóságot, és hamarosan Krakkó alatt találjuk magunkat, egy titkos Rend tagjai között, amely az előre elrendelt emberi sorsok megváltoztathatatlanságát védi. Új, egyedi természetfeletti lényeket is megismerünk: például az ember-állat hibrid zerkanokat, akik gyermekkoruk óta védelmezik a Rend tagjait; vagy a csápos, tejimádó colligereket.
Ez a "titkos társaságos", különleges lényekkel teli világ egy érdekes keretet adott a regénynek, és jó alapot a folytatásnak. Ami kicsit kevésbe tetszett nekem személy szerint, az valószínűleg annak is köszönhető, hogy olyan jó tíz évvel vagyok idősebb a célközönségnél - tehát a hirtelen fellobbanó és rögtön tízezer fokon égő szerelem Jana és a vörös hajú Oliver között nekem túl... tini. Túl instant, és pár nap alatt lesz hiteltelenül mély, a kis főszereplőinkben pedig annyira tombolnak a hormonok, hogy csak na. Ez néha kicsit vakvágányra viszi és kényszerpihenőre teszi az egyébként érdekes sztorit, megtöri a pörgést. Talán az érzelmek kialakulását, a pálfordulások okait kicsit kevésbé villamcsapás-szerűen ábrázolhatta volna a szerző - de azt hiszem, ezt a hibát még abszolút megbocsáthatjuk neki. Cserébe kárpótol minket azzal, hogy ízelítőt ad nekünk egy teljesen új világból, sokat izgulhatunk veszélyes helyzeteken, amibe a Jana és Oliver keverednek, és remekül színesíti a sztorit a mellékszereplőkkel. Sőt, talán a zerkanok - a Jana melletti félig-nyuszi Clifford és az Olivert nevelő krokodilszerű Axon - még jobban az olvasó szívéhez nőhetnek (velem legalábbis ez történt).
Összességében az Öld meg Jana Robinst! című könyv - bár tagadhatatlanul tiniregény - egy korrekt sorozatkezdő kötet, amelyből a továbbiakban még bármi lehet.