Azt hiszem, kevés olyan elvetemült létezik még rajtam kívül, akinek konkrét listája van a kedvenc kitalált sorozatgyilkosairól - de ha hozzávesszük, hogy ezen a gyönyörű listán olyan magukkal ragadó gonosztevők éldegélnek egymás mellett, mint mondjuk Hannibal Lecter vagy Dexter Morgan, akkor talán megbocsátható nekem ez a kis bogarasság. Mert legyünk őszinték: azért elég sokan drukkoltunk nekik és a zsaruk ellen, amikor róluk szóló könyveket olvastuk vagy filmeket, sorozatokat néztük.
Dexter televíziós kalandjaitól már évekkel ezelőtt elbúcsúztunk, és azt hiszem nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a az utolsó évadzáró úgy általában elég vegyes érzelmeket váltott ki a rajongókból. Mivel azonban az alapul szolgáló Jeff Lindsay-könyvsorozat és a Michael C. Hall által megformált sorozatgyilkos története viszonylag korán elvált egymástól, így az író még évekkel a finálé után is folytathatta drága, dolgos Dexter kalandjait, a Sötét Utassal a hátsó ülésen. Így akik nem voltak megelégedve a tévéképernyőkön kapott lezárással, azoknak remek alternatívát nyújthat a nyolcadik, és egyben befejező Dexter-regény.
Miért is szeretik az emberek ezt az elbűvölő rohadékot? Hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ő a rosszfiú. Könyvmolyság ide vagy oda, nem tagadhatom meg Michael C. Hall-tól az érdemet, hogy az alakítása sokat tett azért, hogy Dexter például az én Kedvenc Képzeletbeli Sorozatgyilkosok listámon is előkelő helyen végezzen. Atyja, megálmodója- és alkotója persze attól még Jeff Lindsay, akinek remek húzása volt, hogy krimisorozatának főszereplőjéül Dextert választotta. Végre nem egy elvált, félalkoholista depressziós nyomozó, aki makacsul áthágja a hivatali szabályokat, és csak azért is ő találja meg a gyilkost elsőnek, a kollégái gúnyos megjegyzései ellenére. Végre nem high-tech helyszínelő csapat saját, FBI által letartóztatott, majd vádalku keretében alkalmazott hackerrel. Csak Dexter, aki amúgy maga lenne a legnagyobb hal, akire minden rendőr Miami-ban feni a fogát. Dexter, és a Sötét Utas, a gyilkolási vágy, a vegytiszta szociopata, az érzelmi sivárság, a fanyar humor, a küldetéstudattal rendelkező sorozatgyilkos, aki az összes zsarut úgy veszi hülyére, hogy meg sem kottyan neki.
Ennyi elég is volt, hogy megszeressük Dextert, de talán azért nem baj, hogy a nyolcadikkal elérkeztünk az utolsó kötethez. Jeff Lindsay már mindent elmondott nekünk róla, amit csak el tudott, talán egy kicsit túl is facsarta azt a bizonyos citromot.
A Dexter halott egy olyan befejezést adott a sorozatnak, amely sok-sok oldalon keresztül fokozza az olvasó türelmetlenségét. Miami gyorséttermi kínálatának bemutatása egy idő után inkább bosszantó, mint érdekes, és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy végre jöjjön a Zseniális Dexter, az Agyafúrt Dexter, a Mindenkinél Okosabb Dexter.
A "nyomozós" szál egy kicsit kiszámítható lett, de legyünk elnézőek és tudjuk be ezt annak, hogy Dexter állandóan kajakómás volt, illetve a családi kötelékék mostanra teljesen összegubancolódtak - ami megpiszkálta a jól megszokott kiegyensúlyozottságát. Dexter legfontosabb szabálya - melyet nevelőapja és mestere, Harry Morgan mindent felülíróan megtanított neki - , hogy a család az első. Azonban hiába a család az legfontosabb neki, amikor a családnak már nem ő az. Dexter mindent elveszített: a feleségét, a gyerekeit, Deborah-t… A visszaszerzésük pedig lehetetlennek tűnik. Sokáig úgy látszik, hogy Dexter kész is lemondani róluk - de mielőtt azt hinnénk, hogy végleg elvesztette a maradék, még ha csak reflexszerűen is működő emberségét, a történet úgy alakul, hogy család prioritása győzedelmeskedik.
Jeff Lindsay még a legutolsó sorokban is játszik velünk. Dexter sztorijának nem lehet jó és igazságos véget adni, nem lehet tökéletes happy endje egy sorozatgyilkosnak. Az író azonban jól megoldotta ezt a feladatot. Úgy búcsúzhatunk el Dextertől, hogy másképp nem is lehetne: a tragédiákkal sújtott család és Sötét Utas oldalán, vérrel és adrenalinnal, talán örökre, talán nem, talán békésen, talán erőszakosan… Talán úgy, ahogyan magát Dextert is megismertük: egy démoni lélek tiszta valóságát szemlélve, a halál bűvköre által ígért örök bizonytalanságban.