"Azt hisszük, tudunk mézet csinálni úgy, hogy nem osztozunk a méhek sorsában."
Muriel Barbery idézett mondata remekül összefoglalja a két könyv alapvonását.
A történet ugyan két szereplő - Art Keller és Miguel Angel Barrera - köré összpontosul, viszont képtelenség bárkit is a történet főhősévé emelni. Sőt, a két regényben megjelenő többi karaktert sem lehetséges besorolni sem a jó, sem a rossz pólus köré. Winslow világában nincs fekete-fehér, illetve ha feltesszük a kérdést, hogy miért is ment át a csirke az úton, gyakran ugyanahhoz a válaszhoz jutunk, csupán más köntösben.
Ahogyan Art is hisz a drogellenes küldetésében, Barrera is ugyanezzel a lendülettel kezdi építeni a saját birodalmát. Az első pár oldal után azt is lehetne gondolni, hogy ez egy szabályoktól mentes, lecsupaszított kegyetlenkedésekkel teli történet. Azonban akár Art oldaláról, akár Barrera oldaláról is nézve, előbb-utóbb ijesztő következetesség bontakozik ki, ahogy haladunk a történet során.
Az egész cselekményen átívelő politikai és egyházi tevékenykedések még inkább azt az érzetet keltik az olvasóban, hogy valószínűleg ebben a helyzetben a kisebbik rossz választása marad az egyetlen tűrhető opció. Azonban az említettek ezt az átlagemberek terhére választják ki - a polgárokat nem kímélve hirdetik ki az épp aktuális látszateredményeket.
Bár teljesen fiktív történetet mesél el, azt meglehetősen dokumentarista stílusban teszi. A hangsúly Keller drogbárók elleni harcán van ugyan, közben tényszerűen tárja fel a kábítószer elleni hadjárat harminc évét. Részletesen megismerhetjük a kartellek valós felépítését, módszerét, illetve az amerikai és mexikói kormánnyal való összetett kapcsolatát.
A sok száz oldal ellenére ez a két könyv egy sodró lendületű, akasztófahumorral rendelkező leírás, mindenféle remény nélkül, mivel ez a háború már rég elveszett - a szereplők döntéshelyzetbe kerülve tapasztalják meg azt, hogy hiába akartak jót tenni, az oda elvezető út túl véreskezű ahhoz, hogy a végeredmény kárpótoljon érte.
Biztosan nem fog unatkozni az olvasó, ha ezt a két könyvet választja, azonban érzékeny lelkűeknek semmiképp sem ajánlom, ugyanis az elméletileg nyomdafestéket nem tűrő jelenetek itt az utolsó részletig napvilágra kerülnek.