Könyvkritika – Hatala Csenge: Hírzárlat

1973. januárjában drámai, a magyar hatóságok számára példátlan eset rázta meg Balassagyarmatot: két tizenéves fiú betört és túszul ejtett húsz lányt az akkori Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiumban. A tizenhét éves Pintye László és bátyja, a tizennyolc éves Pintye András apja párttitkár, édesanyjuk a pártbizottság egyik személyzeti előadója volt. A szülők elhanyagolták gyermekeiket, sokan a megfelelő nevelés és a szeretet hiányát tartották a bűneset kiváltó okának. A két fiú korábban is sok – hol komolyabb, hol kisebb – csínyt elkövetett, ám édesapjuk magas beosztása miatt a felelősségre vonást jóformán mindig megúszták. A túszejtés ötlete Andrástól származott, aki gyűlölte a tanulást és a munkát, ezért apja 1973. január 8-án sorozásra akarta küldeni.

A fiú ekkor határozta el, hogy a kollégiumban túszokat ejt, majd szabad kivonulást követel magának és testvérének külföldre, ahová magukkal viszik apjuk páncélszekrényben tárolt iratait is, hogy államtitokként eladva menedékjogot kérjenek maguknak. András több barátját is megpróbálta bevonni a terv kivitelezésébe, ám ők végül mind visszakoztak, így öccse maradt egyedüli társa. Január 7-én este tíz órakor besétáltak a lánykollégium épületébe, ahol akkor húsz, a téli szünetről visszatérő lány tartózkodott. Beterelték őket a tizennégyes terembe, ahol a lányok először azt hitték, a fiúk csak szórakoznak, ám az apjuktól ellopott gépkarabély és hadi pisztoly hamar meggyőzte a lányokat a két túszejtő szándékairól. A hatóságok kezdetben szinte teljesen tehetetlenek voltak, hiszen Magyarországon addig nem történt még csak hasonló eset sem a balassagyarmati túszdrámához. Mivel a fiúkkal folytatott tárgyalások eredménytelennek bizonyultak a hatóságok úgy látták, csak egyetlen megoldás maradt: amint lehetőség kínálkozik végezniük kell Andrással, akiről egyértelműen kiderült, hogy könnyedén befolyásolja öccsét. A két fiú és a túszok sem viselték túl jól a bezárva töltött napokat, az éhezés és a rossz higiéniai körülmények mindannyiukat megviselték. Végül január 12-én, amikor András az egyik ablakhoz ment, a környező épületekben elhelyezett mesterlövészek három lövéssel végeztek a fiúval, a lányok ekkor kimenekültek a szobából, Lászlót pedig letartóztatták. Az ügyet sokáig igyekeztek a lehető leginkább eltusolni, a médiában csak egy rövid cikket közöltek a túszdrámáról. 1986-ban Végh Antal Kegyetlenül címmel könyvet írt az esetről, s a kötetre épülve 1989-ben egy film is készült Gazdag Gyula rendezésében Túsztörténet címen. Ezek a művek azonban több esetben pontatlanok, habár a film elnyerte a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál különdíját is Berencsi Attila alakításáért Pintye András szerepében. Egy fiatal balassagyarmati lányt azonban nem hagyott nyugodni az eset és annak valós körülményei, így közel negyven év után ismét a nyilvánosság elé került Magyarország első túszdrámája. Hatala Csenge nem kevés energiát befektetve, éveken át kutatott: felkereste az akkori túszokat, beszélt a rendőrség oldalán résztvevőkkel és egy mesterlövésszel is, de magával Pintye Lászlóval is felvette a kapcsolatot. A Hírzárlat nem száraz történelmi regény, sem pedig egy fikcióval átszőtt kalandos történet. Az írónő betekintést ad a Pintye család életébe, mélyebben megismerhetjük Andrást és Lászlót. Nem csupán a két fiú tettéről olvashatunk, hanem arról is, milyen lelki okok vezethettek ehhez a drámai esethez. A rendőrök, a katonaság oldaláról is rengeteg információt kapunk, az ország ugyanis nem volt felkészülve egy ilyen esetre, az akkori rendszerben szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy valaki hasonló bűnténnyel próbálkozzon. Az írónő számos interjúval színezte könyvét, az egykori túszok, a fiúk barátai, a hatóságok részéről többen is őszintén mesélnek az eseményekről és arról, hogyan voltak hatással életükre az átéltek. A túszok kiszabadítása után a helyszínen készült fotók közül is többet megtalálunk a kötetben, így kapva pontosabb képet a körülményekről. Hatala Csenge mindazon túl, hogy felkutatta és a világ elé tárta a balassagyarmati túszdráma történetét még egy fontos dolgot tett: kutatásai eredményeként rátalált Pintye András elveszettnek hitt hamvaira, s eljuttatta az urnát Lászlónak. Ennél tökéletesebb befejezése talán nem is lehetne egy történetnek, amely évtizedek múltán is megdöbbent és elgondolkodtat.   A kötetért köszönet az Athenaeum Kiadónak!