Könyvkritika – Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg

A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZ! Carthya birodalma a háború és az összeomlás szélére sodródott. Bár a nép még nem tud róla, de az ország húsz helytartója már ismeri a tényeket: a királyi családot meggyilkolták, s csupán két hét maradt, mielőtt ez kiderülne, s kitörne a káosz, ami a szomszédos országok támadását is magával vonná. A helytartók egyike, Conner kétségbeesett lépésre szánja el magát: megpróbálja előteremteni az uralkodó négy évvel korábban elveszett másodszülött fiát, hogy őt ültesse a trónra, s megmentse az országot mind a belviszály, mind a külső támadások elől. A férfi azonban olyan bizonyítékok birtokában van, amelyek alapján az ifjú Jaron meghalt, így Conner trükkhöz folyamodik: négy árvaházból négy fiút vásárol meg, akiket a két hét folyamán kiképez és megversenyeztet. A győztes játszhatja majd el a megtalált trónörökös szerepét, s rajta keresztül Conner irányíthatja a birodalmat, megmentve ezzel Carthya-t a teljes pusztulástól. A négy kiválasztott közt van a tizenöt éves Sage, aki viselkedésével igencsak megnehezíti Conner dolgát, s mivel a fiúk száma hamar háromra redukálódik, így elsőre Tobias és Roden tűnnek esélyesebbnek. Az idő fogy, Sage pedig egyre inkább őrlődik: maradjon önmaga, s ezzel valószínűleg a saját sírját ássa meg, vagy pedig játsszon el egy szerepet, amivel nem csupán saját magát, hanem egész Carthy-át is megmentheti?

A hamis herceg egy lendületes, izgalmas és hangulatos regény. A kötet főszereplője egyértelműen Sage, hiszen az ő szemszögéből láthatjuk a történetet. Arra csak homályos utalásokat kapunk, hogy hogyan is árvult el és került a szomszédos Avenia-ból Carthya-ba, ám a fájdalmas emlékek csak a regény vége felé öltenek teljes alakot. A többi karakter jellemére is van ugyan rálátásunk, ám igazából csak Sage belső küzdelmének lehetünk tanúi. A fiú valóban sokat harcol önmagával: szeretne mihamarabb megszabadulni Conner-től és a kéthetes kiképzéstől, ugyanakkor a birodalom megmentése és egyben saját élete is egyre fontosabbá válik az idő múltával. Sage egyfolytában lázad, ami néhol szórakoztató, néhol azonban brutális büntetést von maga után. A három „örökösjelölt” egymáshoz fűződő viszonya is kétoldalú: néha segítik ugyan egymást, ám tisztában vannak azzal, hogy ebből a játszmából csak egyikük kerülhet ki nyertesen – és valószínűleg élve is. Hármuk harcát is hol a poénok, hol pedig a szinte vérre menő, ám a Conner elől eltitkolt apró csaták jellemzik, s ez a kettőség adja meg igazán a kötet hangulatát. Sage mindvégig trükközik és a mindre fényt derítő fejezetig nem is olyan egyszerű rájönni, hogy nem csupán a többi szereplőt, de jó eséllyel az olvasót is becsapja. Vannak ugyan árulkodó jelek, de ezeket nem szeretném lelőni. A végkifejlet talán nem is olyan meglepő, ettől függetlenül az írónő remekül tálalja mind Conner összeesküvését, ami részben árulás, mind Sage árulását, ami részben egy összeesküvés. A hamis herceg egy lebilincselő regény, tele árulással és megtévesztéssel, s bár a befejezés happy end-nek tűnik, azért a sorozat tartogat még meglepetéseket.