FIGYELEM! A cikkben spoiler-ekkel találkozhattok!
A Vének háborúja-sorozat véget ért (legalábbis egy időre). A Gyarmati Szövetség és a Föld kapcsolata megromlott, miután John Perry, a Gyarmati Véderő egykori tisztje elmondta a földieknek, hogy a Véderő lényegében nyersanyagnak használja az idős lakosokat, majd a kapcsolat tovább romlott, amikor ismeretlen tettesek merényletet hajtottak végre a Föld ellen, a Véderőt beállítva elkövetőnek.
A közel négyszáz fajt tömörítő Konklávé és a Szövetség kapcsolata sem javult sokat, hiszen korábban is ellenségekként tekintettek egymásra, ám az ismeretlenek ellenük is orvtámadásokat hajtottak végre, úgy keverve a lapokat, hogy egymást hibáztassák a pusztításért. A titkos szervezetről kiderül, hogy mind a Konklávé, mind a Gyarmati Szövetség hajói közül többet ellopott, majd a pilóták agyát eltávolította a testükből és beépítette a hajóba, aztán rávette őket, hogy öngyilkos merényletet hajtsanak végre adott célpontokon.
Az egyik ilyen pilótájukkal azonban erősen ráfaragnak, Rafe Daquin-t ugyanis igen komolyan "felbosszantja", hogy megfosztják a testétől és kivégzik a társait. Fontos információkat lop el az Ekvilíbrium nevet viselő titkos szervezetről, majd meglép a hajóval, amelyre az agyát rákapcsolták és visszatér a Szövetséghez, hogy elejét vegye a további vérontásnak, mielőtt kitörne a totális háború. Mindeközben az Ekvilíbrium továbbra is azon ügyködik, hogy mind a Konklávét, mind a Gyarmati Szövetséget feloszlassa és elpusztítsa, mindezt persze úgy, hogy végig az árnyak közt ügyeskedve egymás torkának uszítja a nagyhatalmakat, s komolyan fenyegeti az emberek "őshazáját", a Földet. Ennek eredményeként a Konklávé egy robbantás során elveszíti vezetőjét, Gau tábornokot, akinek helyét a főtanácsos Hafte Sorvalh-nak kell átvennie, mielőtt a belső berkekben elszabadulna a pokol.
A Gyarmati Szövetségnek is meg kell küzdenie a saját gondjaival, hiszen az Ekvilíbrium mesterkedése folytán egyre sötétebb kép alakul ki az emberekről, s Harry Wilson hadnagy egy diplomatacsapat tagjaként igyekszik elejét venni a katasztrófának, különben az emberiség napjai igen hamar nullára redukálódnak. Szóval, a zárókötetben akad konfliktus, dráma és harc bőségesen.
Scalzi négy novellával zárja le a Vének háborúját, méltó befejezést adva a nagy sikerű sorozatnak. Az előző öt rész, a Vének háborúja, a Szellemhadtest, Az utolsó gyarmat, a Zoé története és A lázadás hangjai mind remek regények, számomra talán a Szellemhadtest volt az, amit kissé elhagyott a sorozatra jellemző hangulat. Ha A lázadás hangjainál fokozódó drámáról beszéltünk, akkor most akár hisztérikus őrületnek is nevezhetnénk, ahogy az emberek versenyt futva az idővel próbálják megfékezni az Ekvilíbriumot, miközben az folyamatosan alájuk vág.
A sorozat a harc-diplomácia arányt nézve a hatodik epizódra szinte teljesen megfordul, csatározások helyett a titkos tárgyalások, alkuk és egyezségek viszik előre a cselekményt, míg a harcok brutális ütközetek helyett taktikus összecsapásokká válnak. A főszereplők fejébe is jobban belemászunk, az egyes novellák főbb karakterei mind jobban megnyílnak előttünk, de láthatjuk azt is, hogy a Véderő katonái hogyan is bizonytalanodnak el a "jó ügy" kifejezés jelentésével kapcsolatban.
Scalzi nagyon jó érzékkel fokozza a feszültséget, a korábbi kötetekben kialakuló konfliktusok végkifejletét mind az utolsó epizódban tömöríti össze, némi bizonytalan happy end-del a végén. Az Árnyékszövetség egy remek lezárás, ami hozza ugyan az elvártat, ám nem is emeli magasabbra a lécet az eddigi szintnél. És hogy mi is lesz a Gyarmati Szövetség, a Föld és a Konklávé közös vagy éppen különálló jövője, azt talán egy újabb kötetből tudhatjuk meg, ha Scalzi úgy dönt, hogy újra előveszi ezt a magával ragadó univerzumot.
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!