Bulikov egykor az istenek hatalmát és védelmét élvezte. A Kontinens egyik legjelentősebb városa volt, ám amikor a rabszolgasorban élő szajpúriak fellázadtak, s vezetőjük, a kadzs egy titkos fegyver segítségével elpusztította az isteneket minden megváltozott. Szajpúré lett a vezető szerep, míg a Kontinens - az egykor dicső birodalom - lakói teljes elnyomásra kárhoztattak: a Világi Rendeletek értelmében a szajpúriak kiirtottak minden mágikus lényt és elpusztítottak minden különleges tárgyat, míg a kontinenslakóktól elzárták saját történelmüket.
Az isteni hatalom ilyen mértékű eltörlése az egész Kontinensre hatással volt, ám Bulikov szenvedte el a legtöbbet: a város nagy része elpusztult, a megmaradt területek átrendeződtek, leromlottak, s néhol véget nem érő lépcsők nyúlnak az égbe. Ide érkezik meg kultúrattaséi pozícióba Shara Thivani az elnyomó Szajpúr diplomatája. A nő valójában hazája egyik legjobb kéme, akinek egy gyilkossági ügyben kell nyomoznia, holtan találják ugyanis a tudós Efrem Pangyüit, aki a kontinens történelmét jött kutatni. A nyomozás nem halad túl gördülékenyen, hiszen érthető módon a kontinenslakók nem rajonganak a szajpúriakért, természetesen akadnak ellenállók, akik a régi rend visszaállításán dolgoznak. Shara északról származó drejling "titkárával", a marcona Sigruddal az oldalán és a bulikovi kormányzó segítségével veti bele magát az ügybe, ami egyre több váratlan fordulatot hoz: régi szerelmek kerülnek elő, elfeledett, halottnak hitt istenek jelenlétére utaló események történnek, merénylők tűnnek el nyomtalanul üres utcákon, miközben egy sötét felhő közelít Bulikov felé, ami nem is igazán bosszúra, hanem a maga igazságaira vágyik. És természetesen nem létezik semmilyen katonai raktár, ahol gyanúsan viselkedő, lefoglalt mágikus tárgyakat tárolnak. Mégis hová gondolnak, kérem?
Nos, a Lépcsők városával kapcsolatban bizton állítható, hogy az író nem valami elnagyolt, hasraütésszerűen kitalált világba hajítja bele az olvasót: több ízben is átfogó történelemórát kapunk, nem egyszer a néhai Efrem Pangyüi írásain keresztül. Ezek az információmorzsák és Shara nyomozása, illetve az ő amatőr történészi ismeretei segítenek eligazodni a Kontinesen, a megboldogult istenek országaiban és a hatalmi ellentétekben egyaránt. A múlt és a jövő képletesen és ténylegesen is komoly hatással van egymásra, nem úgy, mint a hősnő, aki időnként inkább csetlik, mint botlik. A karakterek kapcsán Shara az, aki szembeállítva a mellékszereplőkkel talán kicsit gyengébben teljesít, hiszen ultracsúcsszuper kém volta ellenére nem mindig találja a helyét. Voltak pillanatok, amikor nem sok jót jósoltam szegénynek, ám ahogy fokozatosan fény derült a sztorit érintő turpisságokra, úgy lett ő is egyre szimpatikusabb. A többi karakter sok színt hoz a történetbe, Brent Weeks ugyan jól megmondja nekünk a borítón, hogy Sigrudot akkor is szeretni fogjuk, ha nem akarjuk és bár tényleg szimpatikus a nagydarab északi, azért a kötet harmadik harmadáig túlságosan tőle sem ájultam el - utána Weeks-nek lett igaza.
Maga a cselekmény egy kicsit talán döcögve indul be, ami nem is csoda, hiszen időre van szükség, hogy Bennett megismertessen minket Bulikovval és a város isteneivel, ám utána megszalad a gépezet és csak sodródunk az eseményekkel. Van itt minden, amire a minőségi szórakozáshoz szükség lehet: halott(nak tűnő) istenek, politikai ármánykodások, vérvonalakat átszövő árulások, mágia, kellő mennyiségű romantika, véres harc, önfeláldozás, titkok és fergeteges téridő ugrás. A Lépcsők városa egy igen megnyerő fantasy, néhány elhanyagolható hibával, ám annál több pozitív elemmel, amelyek igazán lebilincselő és magával ragadó darabbá teszik a könyvet.