Könyvkritika - Lev Grossman: A varázslók

Akármilyen fantasy-t is vársz Lev Grossman-tól, garantálhatom, hogy nem olyat fogsz kapni. Ezt a regényt nem lehet egyszerűen besorolni egy műfajba, de nem is kell. Itt nincsenek szokványos hősök, kiválasztottak és csodák. Illetve, vannak: de egyáltalán nem olyanok, mint amilyenekről gyermekkorunk meséi mellett ábrándoztunk. A varázslók főszereplője Quentin Coldwater - aki, mint ahogy azt a címből is sejthetjük, varázsló. Erre akkor jön rá, amikor tizenhét évesen a Varázskapu, vagyis egy elit és titkos magánegyetem hallgatója lesz, amely kivételesen tehetséges és intelligens fiatalokból kíván varázslót faragni. Éppen ezért nevezik sokan ezt a regényt az úgynevezett "felnőtt Harry Potter"-nek - pedig igazából szó nincs ilyesmiről. A regény valójában az álmodozással teli évekről olvasztja le szépen lassan azt az édes cukormázat, amellyel bevontuk őket gyermek- és kamaszkorunk évei alatt a Harry Potter, a Narnia Krónikái és az ezekhez hasonló történetek olvasása során. Hányszor vártuk a baglyot a roxforti meghívónkkal? Vagy kerestünk egy másik világot a szekrényben? Felnőve már tudjuk, hogy mindez csak mese, amiben jó volt elveszni, amiről jó volt fantáziálni. Quentin-ben is megvan ugyanez: az ő gyermekkori tündérmeséje Fillory - amelyet leginkább Narniához lehetne hasonlítani - és titokban egész gyermekkorában arról ábrándozott, hogy ez a mese valóra váljon.

Quentin sokat vár a Varázskaputól, talán túl sokat is: folyamatosan keresi a boldogság számára eddig csak fel-fel villanó érzését. A varázslóiskola azonban kőkemény oktatással, és annál kevesebb valódi útmutatással várja Quentin-t - ilyen szempontból olyan, mint a hagyományos egyetemek. Éjszakába nyúló tanulás, a tökéletes tudás megszerzésére tett embert próbáló erőfeszítések, a barátság és a szerelem buktatókkal jócskán teletűzdelt vándorútja és a valahova tartozni akarás hol felerősödő, hol pedig csaknem elenyésző érzése várja itt a diákokat. Ilyen szempontból más-e a Varázskapu, mint akármelyik más oktatási intézmény? Az egyetlen különbség a tananyag. Az iskola után pedig a frissdiplomás diákok csak még kétségbeesettebbek, mint valaha. A tudással hatalmat szereztek, amit fogalmuk sincs, hogyan használjanak. Varázslás nélkül is ugyanez a keserves döntés várna rájuk: ki kell találniuk, mit kezdjenek az életükkel. Éveken keresztül tanultak keményen, szenvedtek el megaláztatásokat, és hajszolták a lehető legjobb eredményt. Amikor pedig mindennek vége van, az embernek csak kiteszik a szűrét a való világba, használati utasítás nélkül. A felnőtté válás ugyanolyan fájdalmas Quentin-nek is, csak mindehhez hozzájárul még egy szűnni nem akaró, kárörvendő kis suttogása a tudatalattinak: nesze, itt van amit akartál! Miért nem vagy hát akkor boldog?!

A varázslók egyszerre nyomasztó és csodálatos történet. Akarod is olvasni, meg nem is: a szemed falja a sorokat, de a lelked érzi, hogy túlságosan is rád telepszik a történet. Nem gondoltam volna, hogy egy varázslattal teli világ ennyire depresszív is lehet, de Grossman bebizonyította, hogy igen. Minden misztikum azt a célt szolgálja, hogy közben folyamatosan emlékeztessen rá minket: soha, semmi nem lesz olyan, mint ahogyan azt gyermekként elképzeltük. Quentin-nek is az lenne a legnagyobb feladata, hogy minderre rájöjjön, de a felismerése csak késlekedik - ez pedig egyre rémisztőbb kalandokba sodorja őt.

Annak ellenére, hogy fantasztikus regénynek találtam A varázslókat, sajnos nem vagyok benne maradéktalanul biztos, hogy minden olvasó osztani fogja a véleményemet. És talán kissé lerágott csontnak, és bosszantó "csak azért is nekem van igazam"- stílusúnak fog hatni a következő kijelentés, de kénytelen vagyok megtenni. Ezt a könyvet egészen egyszerűen nem fogja mindenki megéretni, és aki nem fogja megéretni, az nem fogja értékelni sem. Ez nem mese, amit a Harry Potter vagy Narnia után kell a gyerek kezébe adni, mert nem nekik szól. A varázslók nem a tizenévesnek való. Sőt, tovább megyek: ahhoz, hogy szívből megszerethessük ezt a könyvet, talán egy kicsit olyannak is kell lennünk, mint maga Quentin. Ismernünk kell azt a tompa fájdalmat, amit önmagunk keresése - amit az életünk megkeresése közben érezhetünk. Lev Grossman A varázslókat 2009-es megjelenése óta trilógiává bővítette. Így már tudhatjuk, hogy Quentin története tovább folytatódok a The Magician King és a The Magicians Land című regényekkel - és reméljük, hogy a folytatások  magyar megjelenésére is sor kerül majd. Grossman történet jövőre pedig a tévéképernyőkön is láthatjuk: a Syfy sorozatot készít belőle, amihez már előzetes is van.