Könyvkritika – Michael Crichton: Az elveszett világ

Miután a Jurassic Park és Isla Nublar „ügyét” az InGen befektetői szépen eltusolták Ian Malcolm – akinek kezdetben halálhírét keltették – egyetemi előadóként éli mindennapjait, egyre mélyebbre ásva magát a káoszelmélet tanulmányozásában. Lelki békéjét azonban felborítja egy Richard Levine nevű férfi, aki a Jurassic Park kapcsán mégis kiszivárgott és legendává vált történetek, no meg új keletű bizonyítékok okán azt hiszi, hogy dinoszauruszok élnek Costa Rica valamely szigetén. Különös állatok tetemeire bukkannak ugyanis, amelyeket a felelős szervek igen hamar megsemmisítenek, illetve egy eddig ismeretlen, agyhártyagyulladáshoz hasonló tünetekkel jelentkező betegség üti fel a fejét. Levine azonnal összeköti a szálakat és nyomozásba kezd, melynek során eljut Isla Sorna-hoz, vagyis a B. telephez, ahol az állatok tenyésztése, vagyis a valódi munka folyt. Amikor Levine egy szó nélkül eltűnik Malcolm azt sejtve, hogy a férfi a szigetre utazott, azonnal mentőexpedíciót szervez, s ebben segítségére van Jack Thorne egykori egyetemi professzor, aki mérnökként különleges körülményekhez tervez járműveket és eszközöket. A két férfi bevonja Sarah Harding biológusnőt is, aki egyébként igen közel áll Malcolmhoz. A csapathoz titokban csatlakozik két tizenéves, Kelly és Arby, akik Levine tanítványai és segédei, de persze a két kölyöknek fogalma sincs mire vállalkoznak, amikor elbújnak az egyik expedícióra szánt járműben. Maga a mentőakció rendben is folyna, ha az InGen korábbi riválisa, a Biosyn nem kutatna szintén a második sziget után és nem hallgatná ki Malcolmékat, amikor rájönnek a pontos koordinátákra, továbbá nem indulnának el ők is a B. telepre azzal a szándékkal, hogy tojásokat lopva felépítsék a saját parkjukat. Természetesen egyik csapat tervei sem válnak be maradéktalanul…

Az elveszett világ méltó folytatása a Jurassic Parknak. Néhol talán még le is körözi a „nagy testvért”, hiszen a cselekménye sokkal pörgősebb és akciódúsabb. Malcolm nem magyaráz annyit a káoszelméletről, ami a sztori előnyére válik, hiszen így több tér marad a szereplőknek. Kapunk egy alternatív Lara Croft-ot a szavannáról, szuperzseni és piszok szerencsés gyerekeket, egy erősen empatikus mérnököt, egy kellően hiperaktív és mániákus dinoszaurusz szakértőt és néhány feláldozható karaktert, no meg persze a főhülyét, aki jól megkavar mindent az anyagi haszon

érdekében, de végül csak megkapja kiérdemelt jutalmát, természetesen a t-rexek hathatós közreműködésével. Ezek persze kissé elnagyolt leírások, hiszen az író mindenkit a maga rendje és módja szerint bemutat, s az egyes személyiségek jól kiegészítik egymást a túlélésért folytatott küzdelemben. Malcolm is visszafogottabbá vált, hiszen az Isla Nublar-on történtek őt is megviselték, így az új helyszínen már ő is óvatosabb, bár biztos, ami biztos alapon azért itt is súlyosan megsérül. Crichton remekül átültette a Jurassic Park hangulatát Az elveszett világba, ahogy a feszültség folyamatos növelése is jellemző a kötetre. A szereplők mind megvívják élet-halál harcukat a természettel és a dinoszauruszokkal, miközben kit a tudományos felfedezés, kit a temérdek pénz megszerzése, kit a túlélés foglalkoztat. A dinoszauruszok tökéletesen beleillenek Isla Sorna élővilágába, gondolok itt arra, hogy az író nem hanyagolta el őket, bár nagy eséllyel raptor és t-rex fetisiszta, mert továbbra is ők a valódi főszereplői a történetnek. Kijelenthetjük tehát, hogy Az elveszett világ méltó folytatása a legendás Jurassic Parknak, velociraptort azonban továbbra sem tartanék a kertben, az biztos!