Az ógermán, kelta mítoszok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, s bár a jelenkori európai kultúrára legnagyobb hatással talán a görög-római, illetve a keresztény kultúrkör volt, a germán mitológia is jelentős nyomott hagyott a történelemben. Neil Gaiman-re szintén nagy hatással volt az északi mitológia, ami érezhető a Sandman képregényeken is, de az Amerikai istenek című regénye is egyértelmű bizonyíték, amiben egészen egyedien "folytatta" az északi istenségek történetét.
Az Északi mitológia nagyobb részt nem Gaiman műve, valójában regénynek sem nevezhetjük, hiszen rövidebb-hosszabb novellákon keresztül járjuk körbe a régi istenek történetét, feldolgozva az eredeti mítoszokat. Megismerhetjük Odin, Thor, Loki és a többi Ázok legendáját, kezdve a teremtéstől egészen a világ végét jelentő Ragnarökig. Félistenek, óriások és törpék elevenednek meg a kötet lapjain, megtudhatjuk, hogyan lopták el Thor pörölyét, aki aztán nőnek öltözve kénytelen visszaszerezni azt. Fény derül arra, miként adta oda Odin a fél szemét a bölcsességért, hogyan is jött létre a költészet és szórakozhatunk Loki trükkjein, aki sok esetben akarva-akaratlan is csak bajt okozott.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon van-e egy feldolgozásban annyi, hogy valójában élvezhető legyen, főleg úgy, hogy Gaiman-től lenyűgöző és magukkal ragadó műveket szokhattak meg az olvasók. Napjainkban egyre kevesebb az Északi mitológiához hasonló feldolgozás, s az ilyen, mondaköröket átíró köteteket többféleképpen állíthatja össze és dolgozhatja fel az alkotó. A meseszerű előadásmódtól a száraz, magyarázó megfogalmazásig többféle módszer létezik, Gaiman kötete pedig a szórakoztató, könnyed stílus közelében leledzik. Talán kevésbé érezhető a stílusa, mint mondjuk egy saját írásában, ám a történetek összeválogatásánál ügyelt arra, hogy valamilyen regényszerű ívet adjon az egész műnek. Az ősi északi történetekhez hasonló írásokkal egyébként sem könnyű bánni, hiszen sok homályos utalás, megfogalmazás fordul elő bennük, amit aztán a kutató kénytelen értelmezni és újkori nyelvre lefordítani. Gaiman több forrásból is dolgozott, s mind jobban sikerült az Északi mitológiába belecsempésznie a humorát, a saját stílusjegyeit, ezzel téve izgalmassá, olvasmányossá az unalmasnak egyébként sem nevezhető alapanyagot. A kötet lapjain érződik az a szeretet, amellyel Gaiman létrehozta az Északi mitológiát, ami nem csupán az író rajongóinak és az északi legendák szerelmeseinek ajánlott, hanem mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elszakadni a mai világtól és letűnt korokban (talán nem is biztosan) meséiben barangolni.