Könyvkritika: Pacskovszky József és Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

Rögtön a borítón egy idézet fogad minket, amely szerint a két Pacskovszky regénye az utóbbi idő egyik legjobb magyar krimije. Most rögtön megkérek mindenkit igen nagy tisztelettel, hogy ne essen bele ugyanabba a hibába, mint én - nevezetesen, ne legyenek Stieg Larsson-féle elvárásaitok a borítón látható buzdító sorok hatására. Ugyanis én nagyon belelkesedtem, nagyon sokat vártam, és végül nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam. Apropó, borító: az valami fantasztikus lett, nemcsak szép látvány, hanem a végkifejletet tekintve igencsak metaforikus is, bár erről nem árulhatok el többet az utóbbi évek egyik legnagyobb spoiler-je nélkül.

A nő, akit kutyával és holddal ábrázolnak nem más, mint Emma, a szép magyar rendőrnő - aki inkább szép, mint rendőr, de azért nem tagadhatom meg tőle azt az erényt, hogy nagyon könnyen feltalálja magát. Úgy hozza a sors, hogy Emma újra találkozik Alan Hunterrel, a titokzatos fotóművésszel, aki tíz évvel ezelőtt elkészítette róla a fotót, mely azonos címet visel regényünkkel. Emma némi romantikázásra számít a gyönyörű brit tájak ölén, de amikor már kezdene valami kellemes irányt vennie az Alan-nal töltött estéje, a férfi egy telefonhívást kap, ami miatt sürgősen le kell lépnie egy órácskára. Az órácskából kettő lesz, majd még több, Alan pedig másnap sem kerül elő... Emma nem tagadhatja meg hivatását, és brit földön sem szakad el a rendőrnői tevékenységétől - ami ugye egy izgalmas alapot ad a történetnek. Egy szép magyar nő nyomoz eltűnt, újdonsült majdnem-szeretője után egy idegen országban: határozott olyan ötlet ez, amiből sok mindent ki lehet hozni. Ezen a pontom azonban elérkeztünk oda, ahol nem úgy történnek a dolgok, ahogy az olvasó elvárná. Az egyébként rendőr Emma - még ha idehaza nem is pont nyomozóként tevékenykedik - Alan után kutatva teketóriázás nélkül csinálja az egyik logikai fatal error-t a másik után. Bizonyítékokat titkol el, együttműködés helyett pedig jobbára csak hisztizik az angol zsaruknak, aztán pedig ő van a világon a legjobban felháborodva, hogy egyre inkább gyanúsítottként kezelik. Viszonylag sok mellékszereplőnk van, és zömük nem valami kellemes figura. Ez nem az a regény lesz, ahol a lányok órákat ábrándoznak a főhősnőt körbevevő férfiakról - de a női szereplők között is akadnak igencsak szörnyű személyiségjegyeket mutatók. Ettől mondjuk hitelesebb lett a történet, a sokféle gazember/gaznő rávilágít, hogy milyen egy bűnözéstől hemzsegő világban is élünk, és ez kissé ellensúlyozza Emma furcsa húzásait. A szerzők egészen sokáig - talán egy kicsit túl sokáig is - húzzák az agyunkat, mire elérünk a végkifejletig, de a történet éppen akkor okozott nagy meglepetést, amikor már nem is számítottam rá. Ezért jár egy piros pont, mert egészen sok variáció felmerül már az olvasóban Alan eltűnését illetően, de a valódi ok felkavaróbb, mint gondolnánk. Összességében: az enyhe túlzás, hogy Nő kutyával és holddal az utóbbi évek egyik legjobb krimije lenne, de azért a műfajkedvelők számára egy korrekt olvasmány.