Sylvain Neuvel talán soha nem írt volna könyvet, ha nem jut eszébe, hogy kisfiának építsen egy játékrobotot, és a gyermek nem kezdi el ezzel kapcsolatban kérdésekkel bombázni: honnan származik és mégis mire képes ez a robot? A kicsi képzelőereje beindította az apáét is, így született meg az Alvó óriások című regény, melynek kulcsfigurája Themisz, az óriásrobot, és az őt összerakó, kutató, vizsgáló és irányító emberek.
Az Alvó óriások egy aktákból, naplóbejegyzésekből, újságcikkekből és beszélgetések leiratából összeállított regény, mintha valóban egy kormányzati projekt összefoglalását olvasnánk. A folytatás, az Ébredő istenek ugyanezt a szerkezeti felépítést kapta, Themisz mellett pedig megjelennek új titáni robotok és tovább árnyalódik a történet.
Az első rész egyértelműen csak egy bevezető történet volt, amely még további kibontakozásra várt. Az Ébredő istenekben pedig a szerző megválaszol nekünk jó pár kérdést - de csak azért, hogy újabbakat és fajsúlyosabbakat tegyen fel nekünk.
Az Alvó óriásokban megtudtuk, hogy a Themisz névre keresztelt óriásrobot valamilyen rejtélyes úton-módon több ezer évvel került a Földre - és egy olyan faj keze munkája, mely bár sok mindenben hasonlít az emberre, egyértelműen egy másik bolygó szülötte, és elképzelhetetlenül fejlettebb a miénknél. Nem tudjuk, hogy miért és hogyan érkeztek ide, és miért és hogyan hagyták itt Themiszt, valamint valaha visszatérnek-e - és az milyen következményekkel járna az emberiség számára.
Az Ébredő istenek története tíz évvel az első rész befejezése után kezdődik. Themisz inkább egy marketingeszköz, mint harci gépezet - egészen addig a napig, amíg London belvárosban a semmiből feltűnik mása, amely már ránézésre is sokkal fejlettebb az emberek által birtokolt óriásrobotnál. Újra találkozunk többekkel a régi csapatból: Dr. Rose Franklin-nel, aki saját létének krízisével küzd, Kara Resnik és Vincent Couture párosával, akik egyszerre élik át életük legörömtelibb pillanatait és legnagyobb tragédiáit - de visszatér névtelen ismerősünk is, aki úgy tűnik, még mindig mozgatja a szálakat a háttérből.
A második rész immár sokkal akciódúsabb: csak úgy pörögnek az események és hullnak az emberek. A regény akta-jellege egyszerre ad hozzá és vesz el ennek a hatásából, hiszen egyrészt sokkal tárgyilagosabban és részletesebben ismerjük meg az eseményeket, de ennél fogva akarva-akaratlanul kívül maradunk. Nehezebb azonosulni a személyes és a globális válságokkal egyaránt, valahogy mindig megmarad egy bizonyos távolság az olvasó és a szereplők között.
A regény emellett több szinten is egy nagyon elgondolkodtató kérdést boncolgat: hol ér véget a tudományos fejlődés, és hol kezdődik az istenkomplexus? Létezik-e a beavatkozás joga, és többet ártunk vagy használunk-e, ha élünk vele? Szinten minden szálat érint ez a kérdés, legyen szó akár pusztán arról, hogyan is lehet Rose életben, vagy Puerto Ricóban élő, látomásokkal küzdő kislány születéséről és jövőjéről - vagy úgy egyáltalán a teljes emberiségről, amikor ismeretlen és hatalmas erők veszik körül, melyek talán úgy szemlélik bolygónkat, mint földi tudósaink egy patkánykísérletet.
Az Ébredő istenek nyitott befejezést kapott: az Only Human című harmadik részt 2018. májusára tervezi megjelentetni a szerző a tengerentúlon. Ugyanúgy, mint az első rész végén, még mindig számtalan irányba elvihető ez a történet, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ez az irány.