Easy - jutott eszébe a szó Tammara Webber írónőnek, amikor címet választott regényének. Ennél találóbbat nem adhatott volna neki, hiszen ez a könyv igencsak easy: könnyű olvasni, könnyű kiszámítani, könnyű kikapcsolódni vele.
Mert azt azért nem mondhatom, hogy túl nagy meglepetéseket tartogat a sztori. Már körülbelül a tízedik oldalon megállapíthatjuk, hogy igen, ebből lesz itt a nagy szerelem. A Szép, Okos, De Visszahúzódó Lány és a Rosszfiús Külsejű, Titokzatos Megmentő között lángra kell kapni az érzelmeknek. Először csak a testi vonzalom van közöttük, csak úgy pattognak közöttük a szikrák, majd fokozatosan megismerik és egyre jobban megkedvelik egymást. Eléjük gördül pár Akadály, amit elsőre nem sikerül leküzdeniük, de végül csak megoldják a problémát, még a Végső Nagy Konfliktust is.
Jól ismert forgatókönyv ez, majdhogynem a kötelező a hasonló stílusú könyveknél. Azonban elő lehet ezt úgy is adni, hogy minden második bekezdésnél koppan a fejed az asztalon, mert elbóbiskoltál - illetve úgy is, hogy szépen, gördülékenyen végigsiklasz a történeten, közben pedig sikeresen kikapcsolt az agyad, és végül úgy teszed le a könyvet, hogy ez egy kellemes, pihentető olvasmány volt. Tammara Webber regénye szerencsére az utóbbi kategóriát erősíti.
Főszereplőnk Jacqueline, egy elsőéves egyetemista lány, akit derült égből villámcsapásként ér, mikor gimis szerelme az "én inkább más csajokkal is kamatyolnék" szöveggel elegánsan lapátra teszi. Nem túl jókedvűen tart haza egy buliról, amikor egy srác megtámadja, az utolsó pillanatban azonban megmenti Lucas, a piercinges-tetkós, titokzatos fiú. Ezután - véletlen és szándékosan elrendezett eseményeknek egyaránt köszönhetően - egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Szóval, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Tammara Webbernek azonban küldök egy nagy-nagy, virtuális piros pontot, mert nagyon jól tudta: egy ilyen kis könnyű szerelmi történet köré ágyazva egyszerűen rá tudja venni a lányokat, hogy egy kicsit felhívja a figyelmüket egy nagyon súlyos dologra: a nemi erőszakra. Jacqueline támadása nem ér véget az első oldalakon olvasottaknál, az események tovább gyűrűznek. Webber szépen végigveszi az érzelmi hatásokat és a következményeket. Leírja, hogy aki egyszer megússza az ilyesmit büntetlenül, az máskor is megteszi majd. Hogy a támadás soha, semmilyen körülmények között sem az áldozat hibája - még akkor sem, ha környezete így gondolja, és megpróbálja elbagatellizálni az esetet. Hogy figyelnünk kell magunkra és egymásra, és nem árt, ha tudjuk, hogyan kell megvédeni magunkat. Hogy ilyenkor feljelentést kell tenni, segítséget kell kérni, mert másképp elszalaszthatjuk a testi és lelki gyógyulásnak az esélyét. És már írtam, de ahogyan az írónő, én sem tudom eléggé hangsúlyozni: az erőszak soha, soha, soha, de soha nem az áldozat hibája. Nem szabad hagyni, hogy az elkövető vagy a felszínes tömeg akár egy pillanatra is ezt hitesse el velünk.
Mindent összevetve egy kiszámítható, de azért kellemes kis romantikus regény az Easy, amely azért egy nem elhanyagolható jelentőségű tanulságot is közvetít az olvasóknak.