Könyvkritika - Vivien Holloway: Moira

A Pokoli szolgálat megjelenése óta érdeklődéssel figyelem a fiatal magyar írónő, Vivien Holloway munkáját. Első könyve - bár érezhetően "első könyv" volt - ígéretes kezdetnek bizonyult, és a kisebb hibái ellenére is egy szerethető, olvasmányos és izgalmas könyv. A trilógiának ígért Pokoli szolgálat folytatására sajnos azóta is várnunk kell, de az írónő nem tétlenkedik. Elindította immár három részessé bővült steampunk kisregénysorozatát Winnie Langton történeteivel, majd pedig a Pokoli szolgálat hangulatát idézve ismét egy sötétebb  történettel állt elő, a Moira-val. A címszereplő Moira egy fiatal rendőrlány, akinek semmi vágya nincs, minthogy minden nap szépen letudja a járőrözést, aztán munkaidő után élhesse a kis életét. Amíg azonban azt hiszi, hogy a hétköznapok viszonylagos nyugalmát csak a társával való se veled, se nélküled kapcsolata akadályozza -  illetve az egyik nyomozó, aki mindenáron és Moira kifejezett kívánsága ellenére terelgetné a karrierjét - egy napon rá kell jönnie, hogy sokkal nagyobb gondjai akadtak.

A regényt a kelta mitológiából átemelt elemek színesítik - bár ez nem kifejezetten tölti el örömmel magát a főszereplőt. Moira-nak ugyanis sokáig halvány fogalma sincs, mi történik vele, és csak arra tud gondolni, hogy bedrogozták - és legyünk őszinték, az ő helyzetében minden épelméjű ember erre gyanakodna először. Egy éjszaka megjelenik nála egy ijesztő idegen, majd a következő pillanatban arra eszmél, hogy csurom véresen fekszik egy szétmarcangolt holttest mellett egy sikátorban. Gyilkost személyét illetően a legjobb tippje saját maga, és ezzel is csak pár vérgőzösen felvillanó emlékkép miatt kénytelen szembesülni. Körülbelül a regény egyharmadánál kezd igazán beindulni a történet. Eleinte egy picikét "szájbarágós" az egész, de szerencsére, mire türelmetlenkedni kezdene az olvasó, már elkezdenek feloldódni a rejtélyek. Moira egyre mélyebben belekeveredik egy olyan világ háborújába, amelyről eddig fogalma sem volt - közben pedig kénytelen megbarátkozni a benne szunnyadó gyilkossal.... A Moira hangulatával az írónő első könyvét idézi, ám ezúttal jobban összerakott karaktereket és gördülékenyebben mesélt történetet kapunk. A főszereplő Moira-Logan páros remek együtt: könnyen megszeretheti őket az olvasó. A történet vége tartogat meglepetéseket, az utolsó oldalak után pedig csak egy kérdésem maradt hátra: mikor jön a folytatás?